Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - Még néhány szó egyházunk nevéről (Morhács)

•312 olyan, — jól értsük meg", mint olyan — nem képez jogi testületet, jogi személyt, mert alilioz a ker. egyházhoz tartoznak külön jogi testületek tagjai, anélkül, hogy jogi testületté tényleg egyesülnének. A ker. egyházba tartozik minden megkeresztelt egyén bármely hitvallásból és a ker. egyházba — t. i. abba a valódi, eszményi egyházba — tartozhatik minden megkeresztelt, bármely hitvallású egyén, ha a föltétel: a hit és a hitben való élet megvan náluk. Kiilömbséget kell tennünk a való és az eszményi, a látható és láthatatlan egyház között, külömbséget kell tennünk továbbá a látható, a történeti egyház történetben megjelenő alakulatai között ; és mert nagytisztelettt Hurtay úr nem teszi meg ezt a külömbséget, azért veti el oly könnyen egyházunk nevéből az: ág. hitvallású jelzőt, mondván: az ág. hitvallásnak egyházunk nevéhez semmi köze : mi nem lehetünk ág. hitv. lutheránusok, etc. Azt nem is mondotta senki, hogy mi ág. hitv. lutheránusok, hanem, hogy mi ág. hitv. evangélikusok vagyunk s ez lényeges külömbség. Ezt bizonyítottam múltkori czikkemben, ezt tartom most is egyedül helyesnek — miután érveim közül egyet sem döntött meg, — mert ugy liittanilag, mint jogtörténetileg leginkább felel meg egyházunk lényegének. Az evangelikus szóban benn foglaltatik minden ; benne foglaltatik Krisztus személye és tana, Krisztus maga az evangyéliom ; benne foglaltatik a keresztyén, mert a mi evangyéliomi, az keresztyén is ; ez a két fogalom egymást födi s egymás mellé állítva szószaporítás csupán. Ág. hitvallású szóban pedig bennfoglaltatik a mód, a mely módon egyházunk a keresztyén üdvigazságokat felfogta és kifejezte minden más egyházzal szemben. S ép ez oknál fogva egyházunk nevének lényeges s legsajátosabb jelzője: az ág. hitvallású. Azért nem tudom felfogni, hogyan mondhatja azt, hogy az ág. hitvallásnak egyházunk nevéhez semmi köze. Szeretném

r tudni, hogyha ép Luthert nem hívja munkára az Ur, hogyha az ág. hitvallás nem jön létre, ha az a birodalmi gyűlésen fel nem olvastatik: létesülhetett volna-e valaha az a vallási egyesület, mely most ág. hitvallású ev. egyháznak neveztetik. Az lehetetlenség ; oda kellett épen Luther, épen az ág. hitvallás, hogy egyházunk mint ilyen, létre jöhessen, s ép azért a név is azon tényezőkkel összeforrt. Egyházunk mint önálló erkölcsi és jogi testület csak Luther fellépése, jobban mondja az ág. hitvallás felolvasása óta datálódik. S ugy hiszem, ha egyházunk nevéről szólunk, hogy ezen erkölcsi és jogi testületnek nevéről van szó és nem máséról. Jól értsük meg, egyházunknak mint a történetben megjelenő erkölcsi és jogi testületnek nevéről van szó. Azért, igenis, van közük nevéhez azon tényezőknek, melyek azt létrehozták. Az ág. hitvallás emberi mű, hanem mert ép e hitvallásban vannak leghívebben, legtisztábban kifejezve az evangyéliomi sarkigazságok ; mert ép e hitvallás tesz nyiltan tanúságot az evangyéliomról, a Krisztusról s igy mintegy kulcsul szolgál a hit , titkaihoz, azért nem oly mellékes egyházunk nevében sem az az ág. hitvallású. Most könnyű nekünk beszélni ev. ker. egyházról, könnyű a hitigazságokról, mikor az ág. hitvallás megmutatta az utat, hanem nem volt oly könnyű akkor, mikor még nem létezett; nem egy álmatlan éjszakát szerzett az Luthernek, mig a hitigazságaiba behatolt, nem egy nyugtalan órát szerzett az a tudós Melanchtonnak, mig a nagy reformátor eszméit felfogta s a hitvallás alakjában papirra tette. Isteni segedelemmel létesült e mű, isteni szellem volt az, mely épen ezen hitvallás által bevilágított ezerek sötét szivébe ; ezen hitvallás által keletkezett az az egyesület, mely ép e hitvallás alapján jutott az evangyéliomi igazságok tisztább felfogásához s mely ép e hitvallásról nevezte s nevezi magát ág. hitv. ev. egyháznak. Nem állítom ezzel, hogy egyházunk nem létezett előbb ; Krisztus alapította, apostolok terjesztették s az evangyéliomnak mindég, még a legsötétebb korszakokban is voltak képviselői, bajnokai és martyrjai ; de mint erkölcsi és jogi testület, tehát egyházunk mint ilyen, csak a reformatió óta áll fenn. Ez ellen hiába ágaskodunk, ez történeti factum, melyet megmásítani nem lehet. S mikor én az ág. hitvallásról beszéltem, korántsem jutott eszembe annak, mint olyannak, védelmezése, hanem igen is egyházunk neve helyességének bizonyítására s igazolására szóltam az ág. hitvallás fontosságáról egyházunk elnevezésében. Az ág. hitvallás nem szorúl az én védelmemre — különösen mikor senki sem támadja, — hanem egyházunk történet által adott s hittanilag igazolt neve volt megtámadva s ezt védtem, ezt védem. Hogy egyházunk neve az ág. hitvallással oly szoros összefüggésben áll, hogy róla e hitvallás nélkül szólni sem lehet : az bizonyára nem az én hibám, hanem épen annak a szoros viszonynak a hibája, melyben egyházunk neve a hitvallással áll, s melyet nt. H. úr teljesen figyelmen kivül hagyott. S én épen e viszony megvilágítása által igazoltam egyházunk mostani, majdnem három százados nevének helyességét. Míg a történeti fejlődés nem választotta ketté az egyházat, nem lehetett más neve, mint keresztyén egyház ; de nem sokára megoszlott a keletire és nyugatira, vagyis görögre és rómaira. Míg a római egyházban nem keletkezett reformatió, nem volt szükség más névre, mint róm. katholikusra a keletivel szemben; de mióta a reformatió létre jött és pedig egyszerre két irányban is, az újon alakult egyesületnek kellett új név a régivel és egymással szemben, mely egyikét a másikától megkülönbözteti s mely mindegyiknek sajátos, jellemző neve. Helvét hitvallás nélkül nem állott volna elő a helv. hitv. ev. egyház sem ; ág. hitvallás nélkül nem jött volna létre az ág. hitv. ev. egyház sem úgy amint létre jött. Ez történeti szükségszerűség, mellyel számolnunk akarva nem akarva kell. S így egyházunk nevét, melyet néki a történet adott, sem szabad megváltoztatnunk, mert e névvel — bármily esetlegesnek és