Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Belföld - Egyetemes gyámintézeti gyűlés után (id. Sztehlo János)

^I 313 mellékesnek mondja is nt. H. úr — áll, vagy esik egyházunk mint ilyen. Krisztus személye magasan áll minden más személyiség fölött, igy Lutheré fölött is, Krisztus evangyélioma magasan áll minden más tan fölött és így az ág. hitvallás fölött is ; Krisztus országa, az az igazi ker. egyház, magasan áll minden más egyházalakulat fölött és igy valamennyi létező, tényleges egyház fölött, ez elvitázhatlan, tiszta dolog, mert minden földi egyházhoz tartozó egyének lehetnek tagjai Krisztus országának, tehát felülemelkedve a földi egyházak korlátain egy testté egyesülhetnek a Krisztusban való hit által: mégis e földi életben Krisztus személyiségét, Krisztus evangyéliomát szóval Isten üdvintézményét egyik így, másik úgy, harmadik meg megint másképen fogta s fogja fel, fejezte s fejezi ki ; a róm. katholikusok a pápa szerint, a reformátusok a helv. hitvallás szerint, mi az ág. hitvallás szerint stb. S épen e felfogások sajátosak és jellemzők; épen az üdvigazságok ezen kifejezései sajátosak és jellemzők. Ezen sajátosságok, ezen jellemző tulajdonságok pedig a névben is kifejezést nyertek. S ép azért, mig mi az ág. hitvallást az evangyéliom leghívebb felfogásának, az evangyéliomi igazságok legtisztább kifejezésének tartjuk és elismerjük, addig egyházunk nevét megváltoztatni, azt a legjellemzőbb, legsajátosabb jelzőjétől megfosztani sem okunk, sem jogunk nincsen. A kinek az apák neve nem tetszik, az nem hű fia az apáknak, mert szégyenli talán nevüket ; — a ki pedig igy gondolkozik, annak szabad felvenni más nevet. Lássa, hányan követik. Morhács. BKIPÖLB. Egyetemes gyámintezeti gyűlés után. Lőcsei magasztos szép gyűlésünk alkalmából a haza minden vidékeiről örvendetesen szép számban összesereglett hitsorsosok tekintélyes gyülekezete lélekemelő buzgósággal éneklé el ismét hazai gyámintézetünk halhatatlan alapítójának ihletett szavaival: „Ha egy tag fájdalmi nagyok, gyógyítsák az összes tagok!" Gyakran emlékszem e gyűléseinken a ref. hitrokonok újabbkori egyik kiváló emberének — bold. Török Pál superintendensnek — ama nyilatkozatáról, miszerint — úgymond — „irigylendő intézményünk a gyámintézet az ő vándorgyűléseivel, melyek közelebb hozzák egymáshoz a távollevőket s felmelegítik a közönhöseket ama köztudatnak ébresztése által, hogy — „mindnyájan egy vagyunk", — tagjai a nagy testnek és nagy lelki szövetkezetnek, mely az egyház. Nem is hiszem, hogy ez valami más intézmény által egykönnyen volna pótolható; s azért nem is hiszem, hogy a küszöbön lévő zsinat — bármiképen rendezze is egyházunk szegény-ügyét megbolygatni fogná a gyámintézetet, mely még el is tekintve az anyagi eredménytől— javaink legjavának bizonyult, mint egyházias tényező, melynek melengető hatása alatt mindinkább „ölelkezik Dunán-innen s Dunán-túl." De azt megvallom, s igen gyakran szálja meg lelkemet e gondolat, hogy talán jól tennők, ha hogy más nevet adnánk gyámintézetünknek ! Puszta névre és elnevezésre ugyan rendesen nem nagy súlyt fektetek ; de tagadhatatlan még is, hogy a név, sok esetben sokat nyom a latban s már magában véve is bizonyos vonzerőt gyakorol. Gyámintézet! Hiszen valóban az, s tehát utóvégre maradhat a szó is, minthogy körülbelül kifejezi az intézmény lényegét és czélját. De még sem teljesen; mert eltekintve attól, hogy nagyon tág és kevésbbé szabatos az elnevezés (a minthogy sok helyütt, nálunk is, s főleg ref. atyánkfiainál is más, szűkebb értelemben használtatik, értetvén alatta rendesen nyugdíjazási segélyegyletek) nem fejezi ki az intézetnek ama benső, vallástársadalmi vonatkozását, mely szerint az mentő munkát végez azokra nézve, kik különben „elveszendők valának" (diaspora!) s más hitűek özönében a protestáns érdekeket megóvni, erősíteni és biztosítani igyekszik. S a mellett: nem rejlik-e néha egy-egy névben is bizonyos varázserő, mely felemel és lelkesít? Ha nem is akarjuk — közelfekvő politikai vonatkozás miatt — péld. Bethlen, vagy Bocskay s más dicső harczosok nevéről elnevezni békés, vallásos egyletünket, — de már Gusztáv-Adolf - egyesületnak — ugy érzem s gondolom — mi is bízvást nevezhetnők gyámintézetünket, s pedig több okokból. A hős svéd király, diplomacziai és hadászati combináczióiban (rokonsági viszony révén Brandenburgi Katalinnal) nemde Bethlen Gáborra is támaszkodott? A Gusztáv-Adolf-egylettel, ha nem is szervi, de bensőbb összeköttetésben ugy is állunk már évtizedek óta, sőt volt idő, melyben közel voltunk ahhoz, vele szervileg is egyesülni mint a G.-A.-egylet magyarországi főegylete. Tudom ugyan és méltánylom is az okokat, melyek az egyesülést akkor nem oportunnak s kevésbbé ajánlatosnak tüntették fel ; de azon aggodalmak s nehézségek ez időszerint már nem léteznek ; manapság, a népek s nemzetek testvéresedési korszakában bizvást csatlakozhatnánk azon nagy és nagyszerű asszociatióhoz, mely nemzetközi öcumenikus jellegénél fogva azon megbecsülhetlen előnynyel bír, hogy tényleg az egyetlen egységi kapcsot képezi a földkerekség összes protestáns egyházai között. A lőcsei gyűlésen Dr. F r i c k e , a G.-A.-egyl. közp. elnöke, egy szellemes felköszöntésben czélzást tett azon idő-körülményekre, melyek az előtt a szövetkezést lehetetlenné tették („Es war eine Zeit der Missverständnisse!");*) de a hármas-szövetség létrejötte óta nagyban megváltozott az idő s a helyzet, minek folytán erősen hiszem, hogy ha e. e. e. gyámintézetünk egyesülne ama nagy protestáns szövetkezettel az semmi esetre sem volna magyarhoni egyházunknak kárára vagy kisebbítésére. Kelt Eperjesen, 1891. augusztus havában. Id. Sztehlo János. * *) Igen érdekes és figyelemre méltó műve : „Aus dem Feldzug von 1866," a mikor szerző mint tábori főpap (Feldprobst des k. sächsischen Armeecorps) Bécs és Pozsony vidékén működött. Mint vendégünk a lőcsei nagygyűlésen nagy hatást keltettek lelkes beszédei és szellemes pohárköszöntései az ünnepi közebédnél. Sz.