Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - Helyzetünk és reményünk (Bierbrunner Gusztáv)

26 van, az egyes gyülekezetek jog- és kötelesség-körét körülírni és meghatározni, hogy ne az egyes gyülekezetek tarka respublikákból álljon a mi egyetemünk, hanem maga az egyetem legyen a legbiztosabb önkormányzati joggal felruházott köztársaság, mely jogosítva van minden egyéb szükséges és üdvös intézkedés megtétele mellett az egyes gyülekezetek adózási ügyét is ugy rendezni, hogy ne legyen az egyiknek élete folytonos húsvéti öröm. a másiké pedig szakadatlan nagypénteki gyász. De mert eddig ugy áll a dolog, hogy az egyetemes gyűléseket ily intézkedésekre nézve illetékeseknek nem tartottuk, magától értetik, hogy most midőn a zsinattartás küszöbön van, ezen intézkedést a tartandó zsinattól remélhetjük. Hiszen arra nézve, hogy az egyházi megadóztatás kérdése azon a módon oldassék meg, mely módnak érdekében én felszólalni bátorkodom, az alap nemcsak gyülekezeteink jelen viszonyaiban, hanem a mult századok párbéri szokásaiban feltalálható. Vannak gyülekezeteink — a mint már előbb említem — melyekben az egyházi összes szükségletek kizárólagosan párbér utján fedeztetnek. Vannak ismét gyülekezeteink, a melyekben egyházi járulékok nemcsak a házaspárok, de a vagyon után is fizetettnek. Azt, hogy kivételes alkalmakkor, például egyházi építkezések alkalmával még külön megadóztatások is történnek, nem vonom be fejtegetésembe, ámbár kivánatos, hogy a tartandó zsinat erre nézve is állapítaná meg a szükséges vezérelveket. A vagyon utáni fizetések a mult századokban is léteztek. Már az 1647. évi XII. törvényczikk egymás mellett említi a „solutio personalis és s e s s i on a 1 i s t. " S ebből láthatni, hogy az utóbbi fizetés, bár ez is párbérnek tekintetett, dologi téliért képezett. Mellékesen említem, hogy ezen körülményben rejlik az az ok, melynél fogva protestáns ember kath. papot és kath. ember protestáns papot tartozott fizetni és mely okból kiindulva a legújabb időben is kath. pap protestáns hivektől telkök utáni fizetést követelt, miután a jelzett 1647. évi XII-ik törvényczikkben ezen követelésnek a „sessio solvit," „donius solvit" kifejezések folytán meglehetős erős alapja lenni látszik. Származik pedig a vagyon utáni egyházi járulék fizetése a kilenczed- és tizedjárandóságból a midőn még a „forensisek" (forenses non parochiani), azaz azok is, kik nem a parocliia területén laknak, de ott ingatlannal birnak, kötelesek voltak, azon egyház fentartásához hozzájárulni, mely egyház határában fekvőséggel birtak, habár ott nem laktak. Igaz, hogy hazánkban az egyházi szolgáltatások még mai napig tökéletesen tisztába hozva nincsenek, a mit a kúriának legujabbi döntvényei is eléggé világosan mutatnak. De az is igaz, hogy a tu laj don képeni párbér csakis az mely házaspárok után fizettetik, a m ig a birI tok utáni járandóságok a tulaj donképe ni egyházi adót képezik. A tartandó zsinat tehát csakis ezen megkülönböztetés szem előtt tartása mellett oldhatja meg helyesen az egyházi megadóztatás kérdését. Ezen czél elérése tekintetéből első sorban kivánatos, hogy a zsinat a terményekbeli szolgáltatásokat szüntesse be és a tulajdonképeni párbér-járandóságot készpénzbeli fizetéssé változtassa át. Hogy pedig a tulajdonképeni párbérfizetés tulterhes ne legyen, melléje rendelné el még a vagyon utáni egyházi adózást is. Hogy ezzel a papi és tanitói fizetések gyökeres rendezését is foganatosítani kell, ez gondolom megemlítésre sem szorul. Hiszen előbbeni czikkeimben kiemeltem, hogy ezen fizetések beszedése igen számos helyen, nemcsak hogy nem korszerű, hanem valódi koldulást tüntetnek fel. A midőn pedig a zsinat az egyházi megadóztatást ugy rendezné, hogy a birtok utáni fizetést is elhatározná, magától értetik, hogy protestáns birtok egyházilag tehermentes nem volna sehol sem és hogy megterheltetnék úgy, miszerint a gyengébb gyülekezeteken és az egyházegyetemen egyaránt segítve legyen. Hogy ezen módozatot én magamnak minőnek képzelem, ezt a nagyt. szerkesztő úr engedelmével legközelebbi befejező czikkemben bővebben ki akarom mutatni. Bierbrunner Gusztáv. Észrevételek a „zsinati előmunkálatok"-ra. A ki be akarja látni, könnyen be is láthatja azt, hogy lia az összeülendő zsinat azon pontokat, melyek esperességi, kerületi sőt egyetemes gyűléseink határozatképességét vannak hivatva szabályozni, — törvényerőre emelné, felsorolt közgyűléseinkben oly nehézkes járású, oly kétséges hatalmú s épen azért fogyatékos tekintélyű kormányzási szerveket nyernénk, minőkkel bírnia az erkölcsös és vallásos haladás egyházának érdekében egyáltalán nincsen. Lépten nyomon feloszlatás, gáncs, akadékoskodás vagy hátráltatás veszélyének volnának kitéve gyűléseink. A 49. §. lehetővé teszi, hogy az esperesség egyházainak kisebb fele tetemes költséggel menjen egy távol fekvő gyűlési helyre s eredménytelenül térjen vissza, mert : „Határozatképes az egyházmegyei közgyűlés, ha azon az egyházközségek többsége képviselve van." A második, már feltétlenül határozatképes gyűlésen amazok aztán, esetleg költség hiányában meg nem jelennek s így a renitensek határozhatnak a kötelesség teljesítők nélkül. Valljon nem volna e jó a 78. §. 2-ik bekezdésének szellemében azt mondani ki : „ha azon az egyházközségek, vagy