Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - Észrevételek a „zsinati előmunkálatok”-ra (Holles Dani)

27 azoknak lélekszám szerinti többsége képviselve van" ? Vagy nem kellene-e a határozatképességre az egyházak egy kisebb hányadát mondani ki? Avagy épen nem védené-e meg alaposan gyűléseinket az indokolatlanul tömeges elmaradástól az, ha kimondaná a törvény, hogy az indokoltan elmaradók (előlegesen az esperesnek írva) megjelenteknek vétetnek; az indokolás nélkül elmaradók pedig az eredmény nélkül megjelent egyházak költségeit megtéríteni kötelesek? Az 50. §. a felszólalók többségének előnyt ad az egyházak hallgatag, de valódi képviselői felett. Nem volna e szabatosabb azt mondani : „A határozat a felszólaló egyházképviselők többségének értelmében mondatik ki," stb. (mert lásd a 42. §.). Az 51. §. elismerésre méltó bátorsággal egy kategorikus főelvet mond ki : A szavazás rendszerint fejenkint történik;" mindjárt azonban utánna, mintha saját vakmerőségétől megijedett volna, egy csomó „ excipiuntur " -ral agyon zsugorítja azt. Az egyházközségek előleges véleménye mellett persze nincs fejenkinti szavazás. Aztán meg a kisebbségnek a parlamenti s minden tanácskozási életben oly szokatlan hatalmat ad, hogy ha már az esély csakugyan a fejenkénti szavazás felé hajolna RZt ^8/ képviselt egyházközségeknek legalább egy harmada" le üti a szavazni akarók kezéről s az ügyet ismét csak az egyes egyházakhoz szállítja le. Általános elvül kimondja, „hogy közgyűlési határozatok s alapszabályok megváltoztatása, valamint uj terhek kivetése, csak az egyházak előleges meghallgatása után eszközölhető s hogy a közgyűlés bármely ügyre nézve elrendelheti az egyházak előleges meghallgatását s az erre vonatkozó indítvány mellőzéséhez, vagy is az ügy azonnali tárgyalásához és eldöntéséhez nemcsak a szavazatok többsége, hanem az elnökség egyetértő hozzájárulása is kivántatik." Mivé is töpörödött ezek mellett az a főelv, hogy „a szavazás rendszerint fejenkint történik" ? töpörtyűvé, melynek zsírját felszívták a kivételek. Nem volna e helyesebb az 51. pontban csak ennyit mondani ki : „A gyűlési meghívóban kiírt tárgyak felett az egyházgyülekezetek képviselői érvényesen határoznak. Az egyes egyházak tanácskozása alá leszállított ügyek az esp. gyűlés tanácskozásinak tárgyát nem képezhetik ; azok csak összeszámíttatnak s általános többségük határozatként kimondatik. „Azon eseteket, melyekben az egyházközségek előzetes nyilatkozatra felhivandók, külön szabályzat határozza meg." Végre az 52. §., hogy gyűlési életünk már egészen quodlibet, vagy akarom mondani, mozaik legyen, az elnökök esetleg eltérő nézetét ki is lutriztatja. De erről legyen szabad alább kissé tüzetesebben is szólanom. Már, hogy ezen pontok után az 53. §. olyan aminő azt én egyáltalában nem csudálom, bár nem is helyeslem. Azon általános gyüléstartási elv után, mely az 51. §. 2-dik bekezdésében kimondatik, hogy ugyanis a közgyűlés bármely ügyre nézve elrendelheti az egyházak előleges meghallgatását, — csakugyan szükségesnek látszik az az óvatosság, mely az egyetemes gyűlésen 4 kerület, a kerületin 8—12 esperesség s végre az esperességin valamennyi egyház küldötteinek külön-külön tanácskozását rendeli el, mert megtörténhetik, hogy küldőik szine elé kerülvén vissza, ott olyan dorgatoriumot kapnak honorárium fejében, hogy elmegy a kedvük még valaha egy autonom testületet képviselni. Az én szerény véleményem szerint oly egyházan! ként, esperességenként és kerületenként való szavaí zásnak, minőről az 53., 78-ik és 95. pontok szólanak, az esperességi, kerületi és egyetemes gyűléseken helye nem lehet. Ha az ügy ugyanis olyan, hogy szabályszerint a subordinált testületek tanácskozása s illetve szavazata alá tartozik, akkor az csak az illető testületek közgyűlésében tárgyalható, mert csak ott lehet mellette vagy ellene a kétségbevonhatlan többséget megállapítani. Ha azonban olyan az ügy, hogy a közgyűlések elé tartozik csupán, azon esetben az alantas testületek küldöttei, kiknek szükségképen és természetesen álta lános megbizatással kell bírniok mind azon ügyek tárgyalására, melyek szabály szerint a felsőbb testületek elhatározása alá tartoznak, mint azon testületeknek törvényes tagjai, — nem egyházanként, esperességenként és kerületenként, — a mire meghatalmazással már csak azért sem bírhatnak, mert küldőik a kérdésnek ilyetén alakulásáról előlegesen mit sem tudhattak, — hanem fejenként, még pedig a 23. d), a 66. a), b), c), d), és a 89. 2-ik bekezdésében megállapított számban szavazhatnak. Ezen idézett pontok értelmében minden egyház, — ha a maximalis lélekszám szerinti képviseltetés el sem lenne fogadva, — lelkészein és felügyelőjén kívül annyi képviselőt küld a hány lelkésze van; az esperességek 2 — 8, a kerületek pedig 6—14 küldöttel képviseltetik magokat, minélfogva minden, a gyűlés elé tartozó ügyben ugyanannyian is vannak fejenkénti szavazásra jogosítva. A testületek által beadott szavazatok egyenlőségénél a lélekszám, — az egyházak, — és az esperességek többsége van arra hivatva, hogy a szavazatoknak határozati erőt adjon. A fejenkénti szavazásnál pedig, még azon esetben is, ha az elnökök mint kiküldöttek már saját küldött társaik sorában szavaztak, szavazategyenlőség esetében, a tárgy, illetve az ügy mineműségéhez képest vagy az egyházi vagy a világi elnök szavazata dönt. A mondottakhoz mérten a 53. §. ilyképen volna fogalmazandó : „Midőn szabályszerű ügyekben az egyházközségek szavaznak, minden egyházközségnek annyi szavazata van, a hány rendes lelkészi állással bír. Az egyházközségek szavazatainak egyenlősége esetén, a szavazó egyházak által képviselt lélekszám többsége dönt. A gyűlés elé tartozó ügyekben az egyházaknak szabályszerinti számban kiküldött képviselői függetlenül szavaznak. Az elnökök képviselt egyházaik nevében is szavazhatnak ; ezenkívül szavazategyenlőség esetében