Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - Helyzetünk és reményünk (Bierbrunner Gusztáv)

Kilenczedik évfolyam. 4. szám. Pozsony, 1891. évi Január 24-én. EVANGELIKUS EGYHÁZ es ISKOLA. Előfizetési ár: Egész évre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 „ — „ negyedévre . 1 „ 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o. é. /AEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6 sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZZY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdij : külön 30 kr. Tartalom : Helyzetünk és reményünk. V. (Bierbrunner Gusztáv.) — Észrevételek a „zsinati elömunkálatok

u-ra. (Holles Dani.) — Tárcza. — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Pályázat. V. Két éve mult, hogy e becses lapokban a fenti czim alatt egy czikksorozatot kezdtem, melyben az egyházi megadóztatásra vonatkozó nézeteimet fejtegetni akartam azon óhajom kifejezése mellett, hogy leendő zsinatunk ezt az ügyet hozandó törvény által szabályozza. Szándékom kivitelében megakadtam. Alig hogy jeleztem, mily módon történhetnék leghelyesebben ezen kérdés megoldása, több oldalról levelet vettem, melyek egészen ellenkező álláspontra helyezkedve arra hivtak fel, hogy az ügynek a jelzett irányban való fejtegetését ne folytassam. Gondolkodóba estem. Aztán kezdtem támpontokat keresni felfogásom igazolására. Találtam is. A ki az egyházi megadóztatás kérdésével nincsen tisztában, nagy haszonnal olvashatja Dr. Timon Ákos „A párbér Magyarországon" és Dr. Kovács Gyula „A pár bér jogi természete" czimű müvét. Részemről legalább e müvekből meggyőződtem, hogy az egyházi megadóztatásról való nézetem nem téves s azon hozzám érkezett tiszteletreméltó ellenvélemények sem riaszthatnak el engem attól, hogy a felvetett kérdés fejtegetését a jelzett irányban ne folytassam. Folytatom tehát a dolgot ott, a hol elhagytam. Utolsó, e becses lapok mult évi 20-ik számában azt a tételt állítottam fel, hogy : „Párbért csakis azoktól lehet követelni, kik valamely egyház tényleges tagjai, holott vagyon után egyházilag azokat is lehet megadóztatni, kik máshol egyháztagok, de a követelő egyház határában fekvőséggel birnak." *) Lásd az 1889. évfolyam 49., 51. és az 1890. évfolyam 5. és 20. számokat. Megkisérlem most már ezen állításom helyességét és összegyházunkra való üdvösségét kimutatni. Azok, a kik rideg határozottsággal csak a „Semmit rólunk nélkülünk" álláspontján állanak a mint a hozzám érkezett és fentemlített nyilatkozatokból tapasztaltam, egyszerűen tagadni fogják állításom helyességét és jogosultságát. Ámde én nem tárgyalom a kérdést a helyi érdekek szempontjából, mert ezen szempontból a dolgot sohasem lehet megoldani. Ha egy hatalmas, sikeresen terjedő egyház, mely templommal és iskolákkal el van látva, papjait és tanítóit illően fizetheti, egyéb b szükségeit megerőltetés nélkül fedezheti, egyházi vagyonszerzésben még némi super plusra akar szert tenni, hogy szegény és nyomorkodó hitsorsosait közelben és távolban adott alkalommal támogathassa és e végből egyháztagjainak bárhol fekvő birtokaikra egyházi adót vett ki önhatározatilag, akkor ez mindenesetre az illető egyház szempontjából igen hasznos, de ily eljárás minden körülmények közt mégis csak a helyi érdekek talaján mozog és a közegyház oltárára nem áldoz annyit, a mennyit birna. Magyarhoni evang. egyházunk jelenlegi helyzete ilyen, és azért vannak nagyon gazdag és nagyon nyomorait gyülekezeteink, azért szaporodnak napról napra a könyöradományok gyűjtései, melyekkel tengődő gyülekezeteinket az elpusztulástól megóvni törekedünk, de melyek által minden sajgó sebbe gyógyító balzsamot csepegtetni még sem birank. Ez a helyzetünk legjobban mutatja, hogy e tekintetben van egyházgyülekezeti, keresztény és evangelikus öntudatunk, de egyházmegyeileg ez a tudatunk gyönge, egyházkerületileg laza és egyházegyetemileg ingadozó. A „Semmit rólunk nélkülünk" féle elvet én nem az egyes egyházgyülekezetek kizárólagos jogának tekintem, hanem azt vallom, hogy ez a jog legelső sorban egyházegyetemünket illeti meg, mely hivatva