Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - Szilárd János értekezése

•250 Megfontolandó volna ez már azért is, mert amaz, a szászoknál divó rendszer mellett az iskola csakugyan veteményes kertje az egyháznak, holott azon iránynál fogva, mely nálunk mindinkább divatba kezd jönni, ez a veteményes kert ma holnap csak puszta illusio lesz. Gondolom az impulsus egy erre vonatkozó beható eszmecserére a két tartalomdús czikksorozat által adva van és ha esetleg ez az eszmecsere nem is fejlődnék ki valami élénknek, részemről mindazáltal örvendetes jelenségnek tartom, hogy két mélyen tisztelt czikkiró a lelkész-képzésre vonatkozólag oly tág láthatárt nyitott előttünk. Nem kevésbbé mozgékony és tökéletesedés után törekvő a mi hivatalban álló lelkészségünk. Azon keserű feliratú czikkek: „Pigra massa," „A pigra massa válasza," „Non pigertas sed paupertas" egytől egyig azt bizonyítják, hogy távolról sincs szándékunk poshadni. Elni és működni akarunk ! Élni es működni egyházunk szolgálatában s bár erőnk gyakran megbénítva, akaratunk sokszor bilincsekbe van verve az élet mostoha külviszonyai által, bizvást mondhatni, hogy fényes nappal lámpavilággal kereshetjük azt a lelkészt, kinek lelkéből minden egyházának szentelt törekvési vágy végkép kihalt volna. Mondják bár szűktermésűnek egyházi irodalmunkat, annyit az mégis felmutat, hogy a ki tehet, tesz, a ki tanácsolhat, tanácsol, a ki tájékozatlan, kérdez, a ki másba fogni nem akar, legalább kifogásol, de absolut tétlenség alig észlelhető. Ki merné tehát állítani, hogy ez nem örvendetes jelenség? Igaz, hogy ezen mozgékonyság nem oly egyöntetű, mint a hatalmas róm. kath. egyházban, de ez nem is lehet és én ezen egyöntetűség után sohasem vágyódom. Nem felel meg a protestantismus lényegének. A ki e szempontból irigy szemmel kacsint a túlsó táborba, annál a protestáns öntudat valami által megingattatott s veszélyben forog, a szentelt vizet valami nagyon csábító üdveszköznek tartani. Avagy találhatni-e a protestantismus történetében egy kort, melyben az egyházi tevékenység, akár irodalmi, akár gyakorlati, a kath. tevékenységhez hasonlítható egyöntetűséget felmutatott volna. Nem ! És ne is mutasson fel soha, mert a mely pillanatban ezt felmutatná, azon pillanatban megszűnnék protestantismus lenni. Minél élénkebb nálunk az eszmecsere, a pro et contra-felszólalások, annál örvendetesebb jelensége az életképességünknek. A baj legfeljebb az lehet, hogy sokan tétováznak s késedelmeskednek tapasztalataik közlésével, meggyőződésük kimondásával. De igaz, egy nagy fekete pont ékteleníti egyházunk láthatárát. Nem vagyunk egyértelműek a zsinat megtartására vonatkozólag. Épen azon kerület öt egyházmegyéje, mely kerületben országos theol. akadémiánk áll, vonakodik a zsinaton részt venni. Ezt tán csak nem nevezhetjük örvendetes jelenségnek ? Megvallom, hogy nem. Azonban valami lesújtó, kétségbeejtő szerencsétlenségnek sem tartom. Ha zsinatra menni vonakodók hitbeli okoknál fogva távol akarnak maradni, majd meggyőződnek, hogy a zsinat hitük bástyáját nem lerontani, hanem erősbíteni akarja és megtérnek. Ha anyanyelvüket féltik, meglátják, hogy attól megfosztani senkinek eszébe nem jut. És én ezen kalamitással szemben is azt, hogy ezen kerület élén egy czéltudatos, mély tudományu és egyházát hőn szerető püspök áll, örvendetes jelenségnek tartom. Általában véve a valódi, tetterős és tettre képes élet nem egyébb, mint súrlódás, nemes czélok miatti súrlódás. Es még ez egyházunk terén létezik, egyházunkat tönkremenéstől nem féltem, inert ez életképességének mindenkor örvendetes jelensége. Bierbrunner Gusztáv. Szilárd János domonyi ev. lelkésznek, július hó 15-én Budapesten, a pestmegyei esperességi papi értekezleten falolvasott értekezése, Nt. Testvérek! Nem sokáig kellett gondolkoznom, miről tartsak felolvasást. A zsinati §§-ok tömkelegében, melyek mint javaslat közkézen forognak s a hivatalos egyházaknak hivatalból megküldettek, — hiába keressük azon tárgyat, melyet megvitatni, megvilágosítani óhajtok. Ugy látszik azok a paragraphusok az egyház terén működő egyénekre csak kötelességeket róvnak, de jogokat alig nyújtanak. A paragrafusok tömegét úgy képzelem, mint a babaszinház egyes szereplő hőseit, melyeknek egyes mozdulatait drótok, vagy legalább czérnaszálak segítségével mozgatják jobbra, balra, előre, hátra. Szellemtelen, háládatlan munka ez. Az egyház nagy testét ilyen §§-okkal bölcsen kormányozni, czéljának eléréséhez közelebb vinni nem lehet. Kenyér kell annak, hogy szerves egészet képezzen. Az egyház — mint erkölcsi testület épen úgy, mint az emberi lény lélekből és testből áll, egészséges fejlődéséhez lelki és testi kenyérre van szüksége. A lelki kenyérből oly bőven kijut az egyháznak, szinte a csömörlésig ; mert hiszen az evangvelium éltető és világító szövétnekét magasan lobogtatja Istennek még azon szolgája is, ki a társadalmi külső, finom szabályok nívóján nem áll ; benne él a krisztusi igaz szellem, mert ezzel foglalkozik, ez képezvén még álmai szövedékét is. Igaz keresztyéni j szellemtől áthatottan működve, csak tiszta, kereszí tyéni lehet az, miről szóll, miről tanít, miről elmélí kedik nyiltan a templomban épen úgy, mint a kö! zönséges életben. De legyen bármely ember bármenynyire fenkölt szellemű, okos, művelt, finom érzésű, a léleknek eme gazdag kincseivel fenn nem tarthatja magát. Mert mig a földön élünk és vagyunk, angyalok,