Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - Örvendetes jelenség (Bierbrunner Gusztáv)

Kilenczedik évfolyam. 31. szám. Pozsony, 1891. évi Augusztus 1-én. EVANGELIKUS egyház és iskola. _,„_ ... , MEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Elonzetesi ar: ' Hirdetés ára: Egész évre 6 frt — kr. Négyhasábos petit sorként félévre . . . 3 _ — „ Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6 sz. a. egyszer közölve 7 kr., negyedévre .1.50, " többször közölve 5 kr. Felelős szerkesztő s kiadó : Egv szám ára: 12 kr. o. é. Bélyegdij : külön 30 kr. TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Tartalom : Örvendetes jelenség. (Bierbrunner Gusztáv.) — Szilárd János domonyi ev. lelkésznek, július hó 15-én Budapesten, a pestmegyei esperességi papi értekezleten felolvasott értekezése. Szilárd János. — Belföld. —Külföld. — Vegyesek. — Pályázatok. Örvendetes jelenség. Régi igazság, hogy a világ olyan, a minőnek nézzük. Ez onnan van, hogy saját körülményeink, kedélyállapotunk és szellemi felfogásunk szerint Ítélünk meg mindent, a mi körülünk van és történik. Ezen alapokon annyira beleélhetjük magunkat a dolgok bizonyos felfogásába és megitélésébe, hogy akkor is szívósan ragaszkodunk hozzá, a midőn a közélet minden mozzanata már teljesen megváltozott és uj fogalmakat, uj czélokat és törekvéseket teremtett. Vannak idők, a mikor még a protestantismus terén is találkozunk ezen tüneménynyel, ámbár a protestantismus jelszava a haladás. Mert ha valahol, ugy kétségkiviil Philippibeliekhez irott levél III. r. 12—14. versben legvalódiabban körül van irva a protestáns egyház feladata : „Non quod jam acceperim, aut jam perfectus sim, sequor autem, si quo modo comprehendam, in quo et comprehensus sum a Christo Jesu. Fratres ! ego me non arbitror comprehendisse ; nnum autem, quae quidem retro sunt obliviscens, ad ea vero, quae sunt priora, extendens me ipsum, ad destinatum persequor, ad bravium supernae vocationis Dei in Christo Jesu." Mily örvendetes jelenség ennélfogva, hogy ev. egyházunk közéletének minden mozzanata a mellett tanúskodik, miszerint sem eddigi működésünkkel, sem eddigi egyházi berendezéseinkkel megelégedve nem vagyunk, hanem czélszerűbb, tökéletesebb, áldáshozóbb állapotok után törekszünk. Még azon nyilatkozatok és felszólalások is, melyek egyházi életünk jelenlegi állapotát sötét, sok kedélyben lehangolást és szomorkodást előidéző sziliekben festik, lelkem előtt biztató, bátorító, tettre serkentő szózatok, mert arról győznek meg, hogy bennünk még létezik élet erő és munkaképesség, különben nem ismernők fel gyengéinket, hiányainkat, gyarlóságainkat s nem kiáltanánk helyesebb berendezések, buzgóbb lelkészek és tanitók, jámborabb, hiterősebb egyházak és telibb templomok után. Nem is képzelhetni, mily termékenyítőleg hatnak eme nyilatkozatok és felszólalások. A mit például nt. Scholcz Gusztáv, budapesti lelkésztársam nyilt levele következtében a pozsonyi theol. akadémia mély tudományú, gondolataiban és irályában egyaránt magasröptű igazgatója „A lelkészképzésről" és a nyiltszemű és praktikus eperjesi theol. tanár Mayer Endre úr „A lelkész-tanító képzésről s egyebekről" e tisztelt lapokban közölni szivesek voltak, az nemcsak arról tanúskodik, hogy theologiai intézeteink rendszere és tanítási eredménye az egyház gyakorlati követelményeivel még nincsen összhangzásban, hanem arról is, hogy valamint az egyház gyakorlati követelményei szaporodnak, azon mértékben törekednek theol. tanáraink a leendő lelkészeket azon tudományos képzettséggel ellátni, mellyel a közélet terén ama gyakorlati követelményeknek megfelelhessenek. Valóban az említett két czikksorozatból sokat tanulhatnak nemcsak a hitjelöltek, hanem tényleges lelkészek is. Amazok, hogy a theologiai pálya az egész ember szellemi tevékenységét követeli, ha az egvliáz hasznos, áldásosán működő szolgái lenni akarnak ; emezek, hogy régen tul vagyunk amaz időn, melyben valaki pap és tanító is lehetett anélkül, hogy" mindegyik szakból oklevéllel birt volna. Mindnyájunkat pedig arra figyelmeztethet a két czikksorozat, hogy egyházunk lelkészekkel és tanítókkal való ellátása napról napra drágább lesz és hogy daczára a szaktudományok szaporodásának és azon hangoztatásnak, mely szerint egy szaktudomány egészen igénybe veszi az ember szellemi erejét, talán mégis ajánlatos volna átnézni a mi erdélyi szász testvéreinkhez, kiknél minden theologus egyszersmind paedagogus is és előbb mintsem lelkészi állást nyerhet, tanítónak vagy tanárnak kell lennie.