Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - Egyházi adó ügy (Hurtay György)

•227 alkotandott határozatai szentesítést nyernek, önkényt el fogják e határozatokat ismerni szinte őket is kötelező egyházi törvényekül és megtérendenek a hazai ág. h. evang. egyházegyetem kebelére és megtéresökön lészen ismét nagy öröm Budapesten az egyetemes gyűlésen, mint már egyszer volt 1867-ben! A dissidensek egy része, a fanatikusok s fanatizáltak csoportja, talán meg fogja valósítani a fenyegetést, melyet egyik szenvedélyes szószólójuk egy néhány évvel ez előtt az egyetemes gyűlésen nagy ingerültséggel kiejtett és ki fognak térni az ág. h. evang. egyházból. Hogy melyik egyházba fognának betérni, az ev. reform, egyliázba-e, a melylyel való uniónak előmozdítása iránti utasítástól is idegenkednek, az unitaria egyházba-e, mely által az ág. hitvallást veszélyeztetve látják, a mi ellen még 1867-ben biztosítást kivántak, a római egyházba-e, melynek nvelvét nem értik, vagy a mint azt Szontagli Pál ő méltósága az említett ingerült nyilatkozatra vonatkozván egvedül elképzelhetőnek mondotta az orthodox keleti egyházba-e, melynek ünnepélyeire nagy buzgósággal elzarándokolnak már is, — az mellékes dolog. A fő, hogy csak azon tagok vállanak el a testtől, melvek megfenésedtek, csak a férges gyümölcs hull le fájáról. Mi őszintén sajnálni fogjuk, hogy az a tag miért fenésedett meg, holott ép maradhatott volna, az a gyümölcs miért férgesedett meg, holott egészségesnek maradhatott volna. De az egész test romlását egves tagjaiért nem koczkáztathatni, fejlődését meg nem akaszthatni. A vallás és közokt. minister úr, ő méltóságának válasza, végsoraiban igy hangzik: „a kormány el van határozva minden állam és vallásellenes pánszláv izgatásnak és üzelmeknek elejét állni, a rendelkezésre álló eszközökkel azt megtorolni és minden esetben a leghatározottabban, legerélyesebben eljárni." Ez a válasz azoknak is, kik meg-meg újítják indítványaikat az egyetemes közgyűlésen, hogy ez a pánszláv üzelmek bűnében leledző egyházi tisztviselők ellen az t egyházi fegyelem alkalmazásra vonatkozó határozatát semmisítse meg. Ez helyeslő tudomásul vétele az egyetemes gyűlés azon határozatának, mely szerint a dunáninneni egyházkerület többségének amaz indítványában foglalt haza és egyházellenes kívánságát figyelembe vehetőnek nem tartja. Ez kötelezése az egyetemes egyháznak, hogy hazafias s egy házias szellemű szabályszerű határozatát minden netán előforduló esetben a legerélyesebben alkalmazza, és halogatás által ne kényszerítse az államhatalmat, hogy egyes egyházi tisztviselők ellen az egyházi hivataltól melyet autonom hatáskörében az egyház osztogat, a felfüggesztést, sőt a hivatalvesztést mondja ki, és a papot, esperest, felügyelőt consistoriális birót, tanítót, tanárt, mint ilyent, sújtsa bűnügyben kemény büntetéssel. A bebizonyított panszlavismust, ha ugyanis valaki szóval, Írásban, nyomtatványban vagy tettel nyilvánította, hogy a magyar nemzetnek, a magyar nemzeti törekvéseknek a magyar nyelvnek, a magyar hazának ellensége, a szentesített törvények, a felsőség ellen izgat, a törvényes engedelmességet megtagadja, — főkép a mennyiben ez az egyház terén a templomi s gyűlési szószéken, a tanszékeken, nyilatkoznék, az egyház kebelében egyházi fenvitékkel sújtani, nevezetesen a pánszláv gonosz sáfároknak odadörgeni: nem lehetsz ezután sáfár; ez az ág. h. evang. egyháznak hazafias és confessiójában is gyökeredző kötelessége. Mert találóan idevág s ezt kívánja az aug. confessio II. részének VII. része, „de potestate ecclesiastica" melyet ha emlékezetem nem csal Mudron, esperességi felügyelő úr szokott idézgetni : „non commiscendae sunt potestates ecclesiastica et civilis : ecclesiastica su um mandat um habet e vangel i i d o c e n d i et a d m i n i s t r a n d i sacramenta non abroget leges magistratuum, non tollat légitima m obedientiam. A miből következik, hogy azok a pánszláv papok, tanítók, felügyelők általában egyházi tisztviselők s egyházi tisztviselői jelöltek, kik a szószéken, tanszéken, gyűlésekben, az egyház igazgatásában szóval, Írásban, nyomtatványban vagy tettel nyilvánították, hogy a magyar nemzetnek, a magyar nyelvnek s magyar nemzeti törekvéseknek ellenségei, ép olvan rossz lutheránusok, a milyen rossz hazafiak és hűtlenekké lettek a hazához s az ágostai hitvalláshoz egyaránt. Kund Samu. -«= <X> Egyházi adó-ügy. Sok az aratni való gabona és kevés a munkás ; — kezdettől fogva ez volt egyházunk baja. Most is mennyi a tenni, rendezni való, mennyi mulasztás itt is ott is, mennyi pótolni, javítani való minden irányban, még a vak is látja. Tanácskozunk, gyűlésezünk, nyilatkozunk, szónokolunk és a bajok még sem fogynak, inkább a munkásokban van fogyatkozás. Bizonybizony nem lehet közömbös reánk nézve, jó lesz azt fontolóra venni, mi lehet annak az oka, hogy az aratni való gabona, az irtani való dudva szaporodik, nő, mint eső után a gomba és a munkások, azok fogyton-fogynak. Talán nem tévedek, lia kijelentem, hogy egyházunkban a legtöbb bajnak forrása az egyházi adóügy rendezetlensége. Ezt hirdetik rozzant templomaink, szegényes iskoláink, panaszkodó papjaink, tanítóink, az a számtalan felfolyamodás a kerülethez, egyetemhez mind az mondja, hogy a mi egyházunkban csak az fizet adót, a ki akar és csak akkor, a mikor kedve tartja. Ha csak arra a kérdésre kellene felelnünk, hogy micsoda, vagy kicsoda van megadóztatva egyházunk által? akkor a feleletből azt látnók, hogy nincs a világnak az a pénzügyministere, a ki annyiféle