Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - A kultur-budget vita után (Andorka Gyula)

20 várnak megvitatásra, kelletén túl igénybe nem vehetem; aggodalom tölt el, hogy már is a tisztelt szerkesztő úr szives engedelmével visszaéltem. így habár sok mondani valóm volna, mégis igyekszem rövidre szabni soraimat. A protestantismus helyzetére fontossággal bir az ország társadalma is. A r. katholikus egyház jellege az episcopalis szervezetű ; a magyar protestantismusé a demokraczián alapuló önkormányzat. Százados küzdelmeink tanúsítják, hogy midőn a magyar nemzet szelleme a reactió felé hajolt, a conservativ irányzat nyomult előtérbe, s a haladásért lelkesülő s felvilágosodott középosztály a nemzeti közszellem vezetésében döntő befolyást nem gyakorolt : akkor mindenkoron előtérbe lépett a „római katholikus" egyház, s imponált az államnak és a társadalomnak egyaránt, míg a nemzeti szellem ébredésével, s a nagy reform korszakban a protestantismus vitte a szerepet, s mint egyház is tisztelettel volt elhalmozva a más hitfelekezetű hazafiak által. A magyar társadalom az utóbbi években, ha nem is egészében, de nagy részében retrograd szellem által volt áthatva, ez magyarázza meg a r. kath. alpapságnak hadüzenetét szemben a magyar álladalommal, de megmagyaráz sok oly reményeket is, melyekre itt kiterjeszkedni ez úttal nem akarok. Legyen elég megemlíteni gróf Zichy Nándor politikáját. A magyar politikai pártnak viszonyai s alakulása is reánk nézve sok kivánni valót hagy fenn. A jelenlegi kormány magatartása és érdemei előtt nekünk protestánsoknak teljes elismeréssel kell viseltetnünk, de nagy kérdés, hogy ha az ország összes szabadelvű közönsége, az összes pártok szabadelvű, s az állami szabályt megvédeni kész férfiai nem jönnek a kormánynak támogatására, képes leend-e ez a harczot megvívni a r. kath. hierarchiával s az azzal szövetkezett főúri aristokracziával ? ! A magyar álladalom győzelme a mi győzelmünk is leend, mert a mi egyházunk érdeke a magyar haza érdekével összeforrva van. Van még egy kérdés a mi a magyar evangélikus egyházra nagy jelentőséggel bir, ez a nemzetiségi kérdés. A felszínre jutott nemzetiségi mozgalmak leginkább a mi egyházunk egységét veszélyeztetik. A r. kath. egyház püspöki szervezeténél fogva a nemzetiségi kérdések s törekvések által nincs veszélyeztetve, a püspököknek módjuk és hatalmukban áll eltávolítani, ha kell megtörni a panslavista tendentiákat, s ha a r. kath. papok között volnának is panszlávok ezek törekvései ritkán jutnak nyilvánosságra, így a nemzeti chauvinismust tápláló sajtó a r. kath. egyház pánszlávjaival nem foglalkozik. A reformátusok kevés kivétellel magyarok, így nekik nemzetiségi mozgalmakkal nincs bajuk, j, Egészen más a mi evangelikus egyházunk helyzete. A mi egyházunk magyar, német és tót ajkú hívekből áll. A németeknek nincs eme külön nemzetiségi aspiratióik. Ezek nem csak versenyeznek magyar szellemben a magyar fajttakkal, sőt egyes egyéneik magyar chauvinistikus irányban felülmúlják a telivér magyarokat. Baj az, hogy a tótok egy része erős tót nemzetiségi színezettel bir, s inkább tótok mint lutheránusok, s hogy a felvidék legfanatikusabb tót agitátorjai a lutheránus tótokból kerül ki. És ezt a körülményt igazságtalanul, sőt lelketlenül a magyar sajtó egy része, sőt mondjuk ki az igazat a reformátusok felekezetiesebb része ellenünk kizsákmányolja, hazafiuságunkat, a magyar nemzethözi ragaszkodásunkat kétségbe vonja. Pedig autonom egyházi kormányzat mellett, a különböző nézeteket, irányzatokat s nemzetiségi különbségeket eltussolni nem lehet. A harczot meg kell vivni, s meg ezt vívni a nyilvánosság szine előtt. így történik, hogy az az egyház, mely jellegénél fogva legjobban respectálja az állam jogkörét, mely törvénytiszteletéről, liazafisága s loyalitásáról minden időben ismeretes volt, mely aránylag legfőbb tudományos s hazafias szellemű férfiút ad a hazának, mely a nemzetiségileg exponált helyeken legtöbb a magyar nemzeti műveltséget s hazafiságot terjesztő intézetet tart fenn, — ez az egyház vádoltatik pánszlavismussal és hazafiatlansággal, vádoltatik az ultramontánok, — a megmagyarosodott chauvinisták s a kálvinista kurucz politikusok által. Megdöbbentők voltak a kultus miniszter tárczájának az egyházak segélyezése rovata tárgyalásánál az egyes fölszólalások. Kovács Albert azt vitatta, hogy midőn az evangélikusok 36,000 forint segélyt kapnak, akkor többet kapnak, mint a kálvinisták, a kik 65,000 forintot kapnak. Pedig a 36,000 frtból, 16,000 az erdélyi szászoké, míg a közel egy millió magyarországi evangelikus 20,000 frtot, a 2 millió református 65,000 frtot kap. Tisza Kálmán, pedig azt kívánta, hogy csak azon egyház segélyeztessék mely magyar állami missiót teljesít, természetes, hogy ezen a czimen a reformátusok az összes állami segélyt maguk számára követelnék. Pedig a pozsonyi, soproni, eperjesi, késmárki, lőcsei, szarvasi stb. gymnasiumaink kiválóbb magyar nemzeti missióit teljesítenek, mint az alföldi református gymnásiumok, mert ezek tiszta magyar vidéken vannak elhelyezve. Ezen kérdéseknél gróf Apponyi Albert, Kaas Ivor és Horváth Gyula magasabb álláspontra helyezkedtek.