Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - Azok az üres templomok

•212 nyeiről legalább úgy amúgy gondoskodni, addig az egyetemesről, mivel helyileg nem érdekli s mivel különben is saját czéljaira sokat adakozik, nem szeret s nem is képes gondoskodni. Előbb kellett volna gondoskodni egyetemes egyházról azután csak egyetemes theologiáról, ha már minden áron egyetemes jellegű theol. intézetet akart, jóllehet én nem látom be, hogy miért kellett épen egyetemes jellegű theologia, holott a kerületek tlieologiái épúgy a közegyháznak képeznek lelkészeket, mint az egyetemes. Hiszen nem a fentartó testület, de még a tanárok száma sem teszi a theologiát jóvá ; hanem igenis azzá teszi a tanárok szakképzettsége s odaadó buzgó tanítása. Legyen az a tanterv bármily magasztos, melyet valamely intézetnek adnak, ha egyszer hiányzik a buzgó munkásság, ügyszeretet és szakképzettség s lia nincs meg az éltető szellem, úgy nem használ az semmit. Hibát követtek el abban is, hogy az egyetemes theol. intézetet akadémiának keresztelték el, a másik kettőnek meg kellett elégedni a szerényebbnek tartott czímmel „theologiai intézettel", holott mind a háromban egyforma tanterv mellett adatnak elő az egyes theol. disciplinák. Úgy tudom azért tették ezt a különbséget, mert az egyetemes intézetben sokkal több a tanár, mint a másik kettőben. Megvallom erre analógiát nem találok sehol. Tudom azonban azt, hogy a budapesti egyetemen sokkal több a tanár, mint a kolozsvárin s azért mégis mind a kettő egyetem. Tudom, hogy pl. a hallei egyetemen a theol. tanárok száma körülbelül 3-szor olyan, mint a greifswaldi, vagy más kisebb városban levő egyetemen s azért az egyes theol. facultások között mégis semmi különbséget nem tesznek. Az én felfogásom s nézetem szerint az egyetemnek egészen más álláspontot kellett volna elfoglalni s lia már Eperjesre nem akarta adni az egyetemes theologiát, hol a jogi facultás mellett sokkal könnyebben s mégis sokkal jobban élhetett volna s hol a jogi facultás is megerősödött volna, hogy most nem kellene remegni ennek léte s nem léte miatt s hol a tanítóképző hozzájárulhatott volna ahoz, hogy a leendő lelkészek a tanítóskodásra is előkészíttethessenek, akkor legalább nem szervezte volna egyszerre olyanná, hanem lassabban s elégedett volna meg egy magántanárral s nagyobbította volna a kevesebbnek fizetését. Mivel egyetemes egyházi közérzület nem volt és nincs, ez okból egyházunknak a partikularismusban rejlő nagy erejét kellett volna felhasználni s az egyes kerületeket buzdítani és segélyezni, hogy theol. intézeteiket a kor és tudomány követelményei szerint szervezzék s azután gondoskodni arról, hogy minél több hittanhallgató kerüljön ki a külföldre, hogy lássa a prot. egyházi s társadalmi életet, lássa azt, a miről fogalma sincs, ha a külföldön körül nem tekint. Meg vagyok róla győződve, hogy lelkészeink szellemi niveauja ekként sokkal jobban emeltetett volna, mint a jelenlegi szervezet mellett. Mivel közegyházi szellem nincsen, azért az egyetemes theol. akadémia tulajdonképen senkié, mivel pedig kerületi szellem mégis van, azért a ker. intézetek mégis jobban állanak, jóllehet meg kell jegyeznem, hogy pl. a tiszai egyházkerületben is akadnak egyes kishitű, de különben rombolni szerető lelkek, kik a múltnak építését lerontanák s a mit a megboldogult Czékus püspök legszebb alkotásának tartott s a miért a kerület sokat áldozott egykor, hogy az eltöröltessék mint felesleges. Jellemzi ez az anyagias gondolkozású korszakunkat ! Azután meg egy-két fecske nem csinál nyarat ! A protestantismus nem külső hatalom, melyet a centralisatió erősítene s fejleszthetne, az belső szellemi erő, mely az individuumok által különféleképen nyilatkozik s ereje épen a partikularismusban rejlik s mihelyt erőszakos centralisatióra törekszenek benne, megfosztják életerejétől, megölik gyökerét s elpusztul az egész fa. Egyházunknak s a legközelebb összeülő zsinatnak csak az lehet feladata, hogy a partikularismusban nyilvánuló ezen nagy szellemi s erkölcsi hatalmat irányítsa s szabályozza, nehogy centrifugai erővé fejlődve szétbomlaszsza az összest. Oly nehéz helyzete, mint a mi lutheránusnak gúnyolt egyházunknak, nincsen egy felekezetnek sem. Hívei nyelvileg, nemzetiségi tekintetben nem egyek, gondolkozási módban, szokásban, míveltségben, vagyonban s foglalkozásban a legváltozatosabb képet nyújtják, minélfogva érdekeik is különbözők s egymással ellentétben állók lehetnek. Hitvallása s erkölcstana két szélsőség között, a vak hit s engedelmesség és puritán radikalismus között áll, így tehát a középutat választotta, a melyet minthogy sokfélekép magyarázhatja magának az individuum, az egyik itt, a másik ott keresi s találja meg. A hol ilyen divergáló s széthúzó szellemi erők működnek egészen természetszerűleg, ott nem ezen erők megsemmisítésére, hanem oly irányban való s mégis természetűknek megfelelő felhasználására kell törekedni. Egy test vagyunk mindnyájan, az Isten országa érdekében való működés a czélunk ; minden tagnak megvan a maga hivatásos köre, melyet betöltenie kell. Töltse be individualitásának megfelelően s kötelességét teljesítette. Előttem mindegy akár milyen nyelven végzi istentiszteletét valaki s akár milyen modalitások mellett végzi a liturgikus cselekvényeket, a míg azok Krisztus egyházának s evangéliumának szellemével egyeznek ; de a fő az, hogy testvérek vagyunk, egymást szeretni tartozunk s a megbocsátás és javítás legfőbb kötelességünk. Legyen elég, már is messze mentem tárgyamtól, melyről szólani akarok. De önkénytelen az eltérő kifakadás, mikor az ember mindenfelé annyi bajt lát! Mayer Endre. III. „Nehéz a vén fából immár gúzst csavarni." Egyházias szellemet nem támasztunk, s az üres templomokat nem töltjük meg kegyes hivőkkel az