Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - Zsinatolásunk

Kilenczedik évfolyam. 23. szám. Pozsony, 1891. évi Junius 6-án. \ EVANGELIKUS EGYHÁZ és ISKOLA. Előfizetési ár: Egész évre • . 6 frt — kr. félévre . . . 3 „ — r negyedévre . 1 _ 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o. é. EGJELEN HETENKENT EGYSZER. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6 sz. a. egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Felelős szerkesztő s kiadó : TZR-SZTYÉHSTSZZKIY FERENCZ. Bélyegdij : külön 80 kr. Tartalom: Zsinatolásunk. (Dixi.) — Azok az üres templomok. I. (Varga Márton,) — Egyházunk neve. (Hurtay György.) — Belföld. — Vegyesek. — Pályázatok. — Egyházi életünk figyelmes szemlélője megütközéssel látja azt a mozdulatlanságot, azt a fásult közönyt, mely végzetszerűen uralkodik közügyeink minden ágazatában. Sokat várunk-e attól a zsinattól? és azért a biztonság mennyei nyugodtsága ringatott el karjain, vagy semmit sem várunk tőle ? s a lemondás dermesztő jege elölte az életet. Nem hiszem, hogy akár az egyik, akár a másik lelki állapot okozná a közélet nyugodt folyását ; de itt az esperességi, kerületi közgyűlések tartásának ideje: ehhez készülnek a szellemek. Csak egy kis kör erősködik nagyon s az sem a zsinat érdekében, hanem ellene: a dunáninneni intransigensek nem nagy, azonban erősen mozgó csapata; de melyről nem tudhatni, hogy tulajdonkép mit akar? Azt nem hiszem, hogy csupán a zsinattartást akarná megakasztani, mert ugy vagyok meggyőződve, hogy legalább a vezetők törekvésök meddőségét a nagy többséggel szemben nagyon is belátják. Sokkal komolyabb férfiaknak ismerem e párt tagjait, sem hogy a merő ellenzékeskedés vádjával akarnám sújtani. Annyit beszélnek a politikának az egyházba való behurczolása ellen, hogy végtére el kell hinnünk, hogy náluk sem az indító okok között, sem a háttérben a politikai, nemzetiségi tekintetek épen nem szerepelnek, hanem tisztán az egyház hő szeretete vezeti őket, mint azt ők maguk is erősen állítják. Szerintök a jelen idő nem alkalmas a zsinattartásra, mert az egyházban uralkodó közszellem nem kedvez az egyház érdekének s azt számos, kivált pedig a pánszláv-heczczekben feltűnő jelenségből mutatják ki. Sokat lehet itt mellette és ellene szólani s beismerve egy oldalon a hibákat, talán a másik félt sem lehetne e vád alól feloldani ; de nagyon téved az, ki recriminatiókkal akar a bajon segíteni. Ha igazán szeretik egyházukat, lássanak munkához, hogy megujuljon az egyház szelleme, hogy maguk is megtérve, bűnbánatot keltsenek. AM legyenek ők, ha az Urnák igaz hivei, a kevés kovász mely a tésztába tétetve megkeleszti azt; de, hogy oly kovász kelesszen, melyet távol tartunk a tésztától, ezt még senki sem látta. Nagyon sajátságos kívánság, bár nagyfokú öntudatosságra vall, hogy mindnyájan, egy egész magyarhoni ev. egyház az ő fejőkkel gondolkozzék, mert szerintök ez az egy igazság s mert a többség máskép gondolkozik mint ők, ebből aligha formálhatnak jogalapot a távolmaradásra : de amilyen erkölcstelen a többség erőszakoskodása, oly nevetséges alkotmányos életünkben a kisebbség követelése, hogy a többség meghajoljon a kissebbség előtt, mely fél is, birót is játszik a maga ügyében, sőt erősen prókátoroskodik is hol az „Augustana"-val, hol az „1791/92. 26. t.-cz. 4. §."-ával. Már hiszen én azt nagyon elismerem, hogy ebben a földi életben kevesebb az okos mint a tudatlan, több a rossz, mint a jó ; de hogy valamely párt már ezért, mert kisebbségben van, eo ipso bölcs is legyen, jó is legyen, ezt elismerni nem birom. Különben pedig az igazság hatalma nem függ vallóinak számától s hol a győzelem reménye (nem a pillanatnyi siker, mert ez más dolog) kipárolgott a szivekből, ott vagy a meggyőződés vagy az akarat ereje elhanyatlott. A küzdőhelyről visszavonulni nem szabad. A harczban elesett feltámad s él, a harczból visszavonult él ugyan, de meghalt. Jó lenne ezt is meggondolni ! Sok bajuk van a testvéreknek az „u n i o" mumusával is. Hát „vakulj tót nép-"nek jó ez a riasztgatás de biz abban most nagyon kevés az igazság. Nem tagadom, hogy mindkét protestáns egyház férfiai között vannak egyesek és nem is a legrosszabbak, kiknek lelkében él az egyesülés utáni vágy ; de, hogy azt már most vagy a közel jövőben valósítani akarná valaki, olyant nem ismerek. Tudjuk azt