Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - Nagy egyházközségeink rendezése

: • Kilenczedik évfolyam. 21. szám. Pozsony, 1891. évi Május 23-án. EVANGELIKUS EGYHÁZ es ISKOLA. Előfizetési ár: Egész évre ' . ti frt — kr. félévre . . . 3 „ — „ negyedévre . 1 r 50 n Egy szám ára: 12 kr. o. é. /V\ EGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Ivonventutcza 6 sz. a. egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Felelős szerkesztő s kiadó : Bélyegdij : külön 80 kr. TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. _ Tartalom: Nagy egyházközségeink rendezése. (Dixi.) — Ev. iskoláinkban a tanítás sikerének biztosítása. (Burián János.) — Tárcza. — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. Nagy egyházközségeink rendezése. Alföldi nagy egyházközségeinkben legutóbb lefolyt agráris mozgalmak, ugy hiszem, elégséges okot szolgáltatnak arra, hogy napirendre hozzuk általában ezen s más nagy egyházközségeink rendezésének fontos kérdését, — mert az egyház s kivált a népélettel szorosan egybefüggő evangelikus egyházunk nemcsak szemet nem hunyhat a történtek előtt, hanem szükségkép fel kell vetnie maga előtt a kérdést: mit tegyen egyházunk, hogy az evangyéliom hatalmával ellenőrizze és megszentelje az ily mozgalmakat. Előre is kijelentem, hogy amint egyrészről csak általános és a tárgyilagos helyzetből folyó szempontok keretében kivánok mozogni, úgy másrészről nemcsak népünk anyagi helyzetének javulására, hanem a nép vallásos szükségeinek kielégítésére is irányuló, de szervezett egyházi életünktől elkülönült törekvésekre is kiterjeszkedem. Azt senki sem fogja állitani, hogy Krisztus evangyélioma elvesztette volna hatását a szívekre. Ma is Istennek hatalma az minden embernek üdvösségére; de igen is, a tapasztalás bizonyítja, hogy tényleg nagyon is gyöngék a cserépedények, melyekbe Isten kegyelme el vagyon helyezve. — Sokkal hatalmasabbak az evangyéliom hatását ellensúlyozó, sőt megsemmisitő erők, semhogy az Ur ügyének diadalra juttatásában meg lehetne az eddigi eszközökkel elégednünk. — Mi is elmondhatjuk a nagy apostollal : Nincsen nekünk tusakodásunk a vér és a test ellen, hanem a birodalmak ellen, hatalmasságok ellen, e világnak urai ellen, az élet sötétségének vezérei ellen, a lelki gonoszságok ellen, melyek a magasságban vágynák. (Efez. 6. 12). — Az anyagias, élvet gyönyört hajhászó korirányzat, a földiekhez tapadó, a teremtményt a teremtő helyett imádó közszellem, a tudománynak hitet kicsinylő s önmagát dicsőitő modora; az önzésnek társadalmi rendet bontó s egész néposztályokat feláldozó féktelensége, az egyház életét folytonos lázban tartó nemzetiségi hajszák stb. mind komolyan figyelmeztetnek bennünket : „vegyétek fel az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok e veszedelmes időben és mindeneket elvégezvén. megállhassatok. (Efez. 6. 13.) Győzelmünket ellenségeink felett csak saját szellemi erőnk kifejtése biztosithatja. — Mennél nagyobb az ellenségek száma s hatalma, annál ügyesebb s szilárdabb legyen a védelem s a hol és mikor kell a támadás. Távol legyen tőlem azt állitani, hogy evangyéliomi egyházunknak nincsen elég, az Urnák szíve szerint való harczosa s kivált nagyobb egyházközségeink őrtállói előtt örömmel hajlok meg : de ha a jeleket látom, hogy kivált nagy gyülekezetekben mint kerülgeti népünket a baptismusnak és nazarenizmusnak báránybőrbe öltözött ragadozó farkasa, mint jár körül a szocialismus orditó oroszlánja, mely sajnos, a hatóságok tekintélyének lerombolásával már vért is ízlelt ; mint csöppegteti a szívekbe lassan, de biztosan ölő mérgét a hitetlenség, mint kapkod leikeink után a proselyta-csinálás fekete hada: még is a működő erők elégtelenségében kell látnom a baj okát. — Nem a személyekben, hanem a helyzetben. Mert mit használ, ha e 8 — 32,000 lelket számláló gyülekezetnek lelkésze még oly lángoló buzgalommal s lelkipásztori hűséggel teljesiti is szent hivatását? Fizikailag lehetetlen neki az evangyeliomot elvinni mindenekhez, gyakran ép azokhoz, kiknek arra legnagyobb szüksége van : az alföld tanyáira vagy a nagy városok pinczelakóinak odúiba. — Hiszen hány hive van a nagy egyházközségeknek, kik papjukat alig ismerik. — Egy alföldi előkelő lelkészünktől hallottam, hogy 13 évi paposkodása után egy a tanyáról beidézett pásztorember megkérdezte