Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - Ev. iskoláinkban a tanítás sikerének biztosítása (Burián János)

170 tőle: ki ő, hogy inteni meri. — Bizony itt is, ott is elegen vannak, kik kereszteltetésök óta nem látták az Ur házát, mert hozzá még talán vadházasságban is élnek. t Nem szabad kicsinyelnünk azt a szellemi és testi erőt apasztó munkát sem, melyet az ily nagy egyházközség lelkésze végez. — A templomi, temetési, esketési stb. cselekvénj-ek teljesen igénybe veszik a lelkész minden idejét és erejét úgy, hogy nagyon természetesnek találom, hogy egy heti folytonos és nagymérvű robotolás után az egyik lelkész pihen, míg a másik dolgozik. — Igaz, hogy e pihenés sem teljes, mert akad dolga elég ; de áll az, hogy tényleg az ily nagy egyházközségnek lietenkint csak egy lelkésze van, ki legfeljebb egy segédlelkészszel végzi a nem egy embernek való nagy munkát. — A lelkipásztorkodás pedig vagy egészen elmarad, vagy nagyon gyarlón vezettetik. Ugyan hogy lehessen az ilv kényszerült munkával eredményhez jutni, kivált, ha még a belmissió mezeje is, mint nálunk általában, teljesen parlagon hever. A nép vallásos szükséglete természetesen más módon keres kielégíttetést s bő aratása van a sectáknak ; az evangyéliom elvesztvén hatását, fejet bóditó s hiu reményekkel kecsegtető tanoknak adja oda fejét, szivét s a központi munkás-egyesület ágensei kész talajba hullatják a sebesen felburjánzó szenvedélyek magvait s áldozata a nép, a mi népünk, melyért számot kell adnunk az Urnák. A baj megvan. — Első és fő feladat oly gyógyszert találni, mely ha rögtön nem is hozza meg a gyógyulást, de a, siker reményében legalább bevezeti. Mint a nagy, látványosságra berendezett dómok, úgy a nagy moles-gyülekezetek nem kedveznek az evangyéliomi hitéletnek, — tehát a nagy idomtalan vagy legalább ormótlan tömegekből kisebb, szervesen tagolt s egységes gyülekezeteket kell alakítani. — Miképen? Megmutatta hazánkban Debreczen, Németországban Karlsruhe. Tudom én azt, hogy az ily intézkedés nagy nehézségekbe ütközik; de hol a veszély olv közel van és oly nagy, hosszú okoskodásra nincs idő, nehogy deliberante Roma, pereat Saguntum. Ha a zsinat kimondja, hogy egy lelkész vezetése alatt 2000, legfeljebb 3000 léleknél több nem állhat: majd találnak a gyülekezetek és hű lelkipásztorok módot a czél megvalósítására. Dm. Ev, iskoláinkban a tanítás sikerének biztosítása. Figyelemmel olvastam nagytiszteletű Schneller István igazgató úr e lap hasábjain közlött czikkeit melyek theol. akadémiánk történetét, szervezetét, hivatását, czélját és hatáskörét tárgyalták. E közlemények válaszul szolgáltak ntű Scholcz Gusztáv bpesti lelkész úr, azon felszólalására: nem képes-e a theol. akadémia, illetőleg nem képesek-e a theol. szemináriumok tanítókat is nevelni. Nem akarok mint tanító e kérdésre visszatérni és azt fejtegetni, csak nagytiszt. Schneller István úr közleményére hivatkozva, azt jegyzem meg, hogy én érveit és nézeteit saját felfogásom szerint, egészen helyesnek és alaposnak találom. Nagy szüksége van ev. egyházunknak, különösen hazánkban a mostani veszélyes helyzet és körülmények közt, mikor ev. egyházunkban a politikai czivakodás azt, a mit a lelkészi kar erkölcs és vallás tekintetében, már bevégzett egésznek tartott rontja, bontja és Krisztus Urunk által kitűzött czél felé való haladásunkat hátráltatja, — jól kiképzett papokra. Mi ma holnap ott leszünk, hogy hiterős és egyházilag művelt lelkészekben, nagy hiányt fogunk érezni. Politika és politikai czivakodás az egyházban és sok helyen az anyagi léttel való küzdelem elijeszti, mondhatni elriasztja az ev. ifjúságot a lelkészi pályától. Hát még az a kevés a mi marad az is tanítónak menjen ? Alkalmazzuk az anyaegyháztól távolabb eső nagyobb leányegyházakban a praeparandiáinkból kikerült tanítókat; ha esetleg imaház is van a filiálisban, imádkozzék ott a hivekkel a tanító, ez által nem lesz megsértve a lelkészi állás vagy tekintély. Esketési és egyébb, tanító által nem végezhető funktiókat, a melvnek ugv is ritkábban O 7 j <Dm/ fordulnak elő, végezzen a lelkész és a rend kedveért bejelentheti vagy előre kiszabhatja a filiálisba való megjelenését. Igy van ez sok alföldi egyházban és felföldön is, különösen a gömöri esperességben. A tanítói hivatás és működés után vágyódó lelkes lelkész urakhoz, a kik különösen a vallástanítási módszerüket és neveléstani ügyességüket, szabályaikat és elveiket, gyakorlatilag is érvényesíteni és felhasználni akarják volna egy kis bizalmas szavam. Tudjuk, hogy ev. elemi iskoláinkban, nemcsak a reáliák, de a vallástan tanítása is kizárólag a tanítókra van bízva. Tudjuk azt is, hogy vannak iskoláink — és ezek száma igen nagy — melyekben az iskolába járó gyermekek száma, a kultusministerium által előirt minimumot túlhaladja, vagy más szóval vannak iskoláink melyekben 100, 120, 130, sőt 150 gyermek tanítása egy — sanyarú anyagi gondokkal küzködő, ember gyenge vállait nyomja. Milyen szép hivatás kinálkozik itt a lelkész uraknak, különösen az anyaegyházakban, lia a vallástani tananyag tanítását a lelkész vállalná magára, milyen szép eredményt érhetne el — mert liivatottabbra — a vallástanból és milyen eredményt mutathatna fel a tanító a többi előirt iskolai tantárgyból. A lelkész urak azt fogják mondani, hogy nincs erre szabad idejük. Nincsen kezemnél az ev. egyházi névtár, de azt hiszem, hogy kivéve Békés-Csabát, Szarvast, Nyiregyházát, Nagylakot, Budapestet és még egynéhány ev. egyházat, majdnem mindenütt van a lelkésznek hetenkint 4—5 szabadórája, a melyet a vallástanításnak szentelhet.