Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Külföld - A német jezsuita mozgalom

167 felszólítás a lehetó' leghiggadtabb hangon van irva, de a r. k. egyházközség eló'ljárósága mégis tanácsosnak látta nov. 22-én a „városi polgársághoz" egy kiáltványt intézni, melyben „a kath. egyház által felette tisztelt rend" érdekében szükségesnek jelentik ki felszólalásukat. 1. Tiltakoznak Bickel azon állítása ellen, hogy a rend a protestantismus ellen alapíttatott volna, mert csak általában a kath. egyház érdekeinek védelmére jött létre. 2. Nem igaz, hogy a jezsuitákat az egj'ház érdekében törölték el, mert az a Bourbon ház miatt politikai okokból történt. 3. Nem igaz, hogy a jezsuiták „hivatott esküdt ellenségei lennének mindannak a mi német, ami protestáns, a mi öntudatos és szabadszellemű." 4. Az sem igaz, hogy a jezsuiták békezavarók, mert példával nem bizonyítja Bickel. 5. Hanem igenis Bickel felhívása szomorú példája annak, mint zavarják egyesek a békét. Érdekes a kiáltvány azon pontja, mely azt mondja, hogy Bickel „oly rend ellen merészel kikelni, melyet minden pápa — XIV. Kelement sem véve ki — a legfőbb dicséretekkel tüntetett ki ; oly társaság ellen, melyet a földkerekség minden püspöke az egyház díszének nyilvánított; oly társaság ellen, melynek az egyház minden igaz hive a legnagyobb elismeréssel adózik ; oly rend ellen, mely — ha az ő valódi munkásságukat veszik figyelembe és nem költött forrásokból alkotnak róla torzképet — még a másvallásúak tiszteletét is kivívja." Természetes, hogy az ilyen fellépés r. kath. körökben óriási helyesléssel találkozott s még maga alimburgi püspök is a következő táviratot küldte a hős lovagnak : „Fogadják főpásztori köszönetemet erélyes emlékeztetésükért az isteni parancsra „felebarátod ellen ne mondj hamis tanúbizonyságot" — még ha jezsuita is az." E kiáltványra prot. részről két válasz érkezett. Az evang. egyházközség tanácsa röviden tiltakozott a zavarás vádja ellen s áthárította azt a r. k. egyházra, Bickel pedig nov. 26-án egy hosszú nyilt levélben válaszolt, pontrólpontra kisérve a kiáltványt. Bizonyítgatja, hogy a jezsuita rend igenis az eretnekek ellen alapíttatott, amint azt a megerősítő bulla is bizonyítja. Ha pedig igaz, hogy csak a nem keresztény pogányok ellen irányul a rend működése, akkor meg érthetetlen, miért akarják épen Németországban megvetni a lábukat, mikor abban ker. ellenes pogányok nincsenek. — A rendet XIV. Kelemen nem politikai, hanem vallásos, egyházi érdekből törölte el, amint azt 1773. júl. 21-én kelt bullája világosan és félremagyarázhatlanul bizonyítja. A politika nem ok, csak háttér volt. — Hogy pedig a németet és szabadságot gyűlölik, arra a mult és jelen elég példát szolgáltat. — S hogy a közbékét megzavarják, arra nézve csak a saját egyházának aktáira utal. — Ami pedig ama divatos érvet illeti, hogy a socialismus ellen mindt-n valláserkölcsi hatalmat fel kell használni, kijelenti, hogy az képtelenség s ahoz egyetlen becsületes prot. ember se adhatja a kezét. A r. k. pap Dr. Keller pápai praelatus nov. 28-án megint csak a városi polgársághoz czimzett s éktelen jezsuita okoskodással telt választ adott Bickelnek, melyben már a személyes térre óhajtotta átvinni az ügyet, azonban igen szerencsétlenül, mert legközelebb bocsánatot kellett kérnie alaptalan vádaskodásaiért. E térre Bickel nem követte kartársát, sőt decz. 5-én adott igen hosszú s mindenütt alapos történeti ismeretekről tanúskodó s kútfőkre hivatkozó viszonválaszával kivívta az erkölcsi diadalt Keller felett, ki decz. 7-én még egy jezsuita formulát irt, melyre azonban Bickel már nem is válaszolt. Mindezen leveleket Nippold szó szerint közli s ő maga nem is tett egyebet, mint egyszerűen felvilágosító megjegyzéseket fűzött az eredeti levelekhez s így önálló munkát nem adott, csak, mint maga is kijelenti, egy képet a jezsuiták érdekében folyó agitatióból. Mindezekből szomorúan tárul elénk az elkeseredett küzdelem, melyet a papismus már századok óta folytat a felvilágosultsággal s szemlélhetjük belőle a fekete sereg harczmodorát, mely minden eszközt megragad a czél érdekében, meghamisitja vagy épen javára magyarázza a napnál világosabb történeti igazságot. Igaza van Nippoldnak, hogy nemcsak Kellerre, . de minden elvtársára ráillik a saját mondása : „becsületes harczos szégyenli az olyan fegyvert, a milyent ő használ." Nemcsak nálunk, hanem Németországban is feltámadt tehát a papismus rémes alakja, hogy követeljen s küzdjön ellenünk. De így van egész Európában. Csakhogy Németország erősen ellene áll s állhat is a fenyegető veszélynek, de mit tegyünk s mit tehetünk mi? Ott látjuk a jezsuitismus részét mindenütt : országgyűlésen s magán ügyekben, a társadalomban úgy mint a politikai életben, az egyetemen úgy mint kisdedóvóban, társulatokban úgy mint magánosoknál sőt maguk a törvények is megkozmásodnak néha a jezsuita keveréstől. Tért foglal nemcsak a szellemük, hanem ők maguk is. Avagy nem ezt bizonyítja a budapesti józsefvárosi jezsuita templom, melyet lelkes hazafiak és honleányok épittetettek a jezsuitáknak ? Es hallatszott-e ellene egyetlen hang is? Még a teljesen prot. körök is hallgatva vették tudomásul a dolgot, hiszem s tudom nem közönyösségből, hanem inkább tehetetlenségük érzetében. Fájdalom, hogy ez a szomorú valóság, de mégis az. De hát miként is lehetne a jezsuitismus ellen nekünk harczolnunk ? Csakis az által, ami nekik legerősebb oldaluk : jó prot. szellemű intézeteket állítani fel, hol egyháznak, családnak igaz és hű tagokat s oszlopokat nevelünk és e mellett hagyjunk fel az egyházban a politizálással, mely a mi megölő betűnk s az arra pazarolt időt és erőt fordítsuk a belmissióra. Baffay Sándor. f III — Az egyetemes egyházi névtár készül immár Hornyánszky Victor úr nyomdájában s f. évi julius hó végéig el is fog készülni teljesen. Bátor vagyok ennek folytán tiszteletteljesen felkérni a nagyt. főesperesi és lelkészi hivatalokat méltóztassanak a névtár szükségelt példányait junius hó végéig, legkésőbb julius hó 15-éig tek. Bendl Henrik, egyetemes pénztáros úrnál (Budapest, Deáktér 4. sz.) okvetlenül megrendelni. — Bacliát Dániel az e. névtár szerkesztője. — Nyilt levél. n. t. Stromp László tanár úrhoz. A bpesti egyh. lap 17. számából nagy örömmel értesültem, hogy n. t. kedves Atyámfia Som o,gyí Péter vág-séllyei ev. tanító életrajzát kiadta. — En e nevet már rég ismerem, amennyiben az 1579-iki (Csáktornyai-féle) énekeskönyvben (unicum péld. a kolozsvári ev. ref. coll. ktár) találtam egy énekre, melynek versfőiből e név jön ki : Somogyi Péter mester. Eddig úgy vagyok meggyőződve, hogy ez ének