Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Külföld - A német jezsuita mozgalom

166 tankönyvi anyag puszta lekérdezése vagy túlságosan részletes ismeretek számonkérése, holott e vizsgálat főczélja a tanuló felfogásának és értelmi fejlettségének, az alapfogalmakban és alapismeretekben való biztos tudásának, s általában szellemi érettségének puhatolása és megállapítása lévén, sem külön e czélra szolgáló betanításnak, sem külső sikert kereső, leczkeszerű vizsgálati eljárásnak helye nem lehet. A tanuló gondolkodási fejlettsége tehát a középiskolai tanfolyam során megszilárdult sarkalatos ismereteken vizsgálandó meg és pedig olynemű, combinait kérdésekkel, melyek minden aprólékos adatot kizárnak. Ez okból, annak megállapítására, hogy a tanuló értelmileg eléggé fejlett-e, első és főbizonyíték a magyar Írásbeli szabad dolgozat. Itt nemcsak arról van szó, vájjon a tanuló a nyelvet képes-e bizonyos technikai könnyűséggel és szabatossággal kezelni, hanem arról is, vájjon tanulmányai körébe eső valamely alkalmas tételre vonatkozólag képes-e gondolatait kellőképen elrendezni s egymáshoz kapcsolni, kiemelve azt, ami lényeges és elhatározó, értelmesen felhasználva ismereteiből azt, ami a kitűzött tételre vonatkoztatható. Azon esetben tehát, ha a nyelvileg különben helyes dolgozatban e kellékek a megkívánható mértékben feltalálhatók nem volnának, az illető tanuló szóbeli vizsgálatra nem lesz bocsátandó. A történelemre nézve felmerült az az észrevétel, hogy a tanulók általában tájékozatlanok a világtörténeti eseményekben, még azokban is, melyek a magyar történettel szorosan összefüggnek, továbbá, hogy a kellő földrajzi tájékozottságnak is híjával vannak. Minthogy ez észrevételek a főigazgatói jelentésekben is évek óta ismétlődnek, felhívom a főigazgatóságot, hasson oda, hogy a tanárok a történelemre vonatkozó kérdéseknél figyelemmel legyenek arra az összefüggésre is, mely az illető hazai történelmi rész és ennek világtörténeti háttere közt fenáll továbbá, hogy kellő súlyt helyezzenek a történelmi vizsgálatnál a földrajzi vonatkozásokra is. Az imént említett részekből való feltételek az érdemjegy megállapításánál szintén számba veendők. A természettanból feltett kérdések a kormányképviselőket és miniszteri biztosokat arról győzték meg, hogy e tantárgy tanítása közben kelleténél nagyobb mértékben szerepel a mathematikai rész. Ennélfogva mind a tanításnál mind a vizsgálatoknál csupán csak a legszükségesebb mathematikai levezetésekre kell szorítkozni. Összefügg ezzel az értekezleten kifejezésre jutott ama tapasztalat is, hogy a physika legtöbb helyütt túlságos sok részletet ölel fel, holott a physika tanítására vonatkozó utasításaink is hangsúlyozzák, hogy „Részletek bőséges fejtegetésével a tananyagot szaporítani merőben szükségtelen és helytelen ; az ilyenek mellőzésével megtakarított idő sokkal czélszerűbben használható fel a tananyag lényegének tiszta felfogását és megértését elősegítő magyarázatokra és minél több példával való megvilágításra." Ami általában a vizsgálat módját s az examinálást illeti, az értekezlet minden tagja megegyezett abban, hogy igen kevés tanár van, aki a szóbeli vizsgálaton megtudná őrizni a tanulóval szemben a nyugodt megfigyelő állását. .Folytonosan istápolják, útbaigazítják, aprólékos és közbevetett kérdésekkel segítik a felelőt, ami egyrészt nem egyeztethető össze az érettségi vizsgálat ama feladatával, hogy a tanuló gondolkodó és előadó képessége lehetőleg magára hagyatva érvényesítse magát, másrészt pedig teljesen lehetetlenné teszi azt, hogy a feleletről mint egészről tiszta képet alkothasson a vizsgáló bizottság. Az úgynevezett szájbaadásnak ez a minálunk nagyon elharapódzott módja tehát mindenütt a lehető szűk korlátok közé szorítandó. Észrevétel alá esett a tanulók feleleteinek elbírálása is. Gyakori az az eset, hogy egy tanuló a feladott kérdések közöl az egyiktől elégtelent, a második kérdésből elégségest érdemelt s ennek alapján az utóbbi érdemjegyet nyerte, mint véglegeset. Ez eljárás méltán kifogásolható s jövőben az oly tanuló, ki az egyik sarkalatos kérdésben teljesen tájékozatlan, megbuktatandó. Kételyek merülvén fel a nyolczadik osztályok évi tanjegyének beszámíthatása tekintetében is, tudatom a főigazgatósággal, hogy rendszerint csakis az érettségi Írásbeli és szóbeli vizsgálaton nyert érdemjegyek vehetők döntőknek s az év végi érdemjegy csupán kétes esetekben szolgálhat tájékoztatásul. Végül, minthogy még mindig vannak középiskoláink, hol az Írásbeli vizsgálatokon csempészetek fordulnak elő, szigorúan ügyeljen fel a főigazgatóság, hogy a tanáritestületek a legéberebb ellenőrzést gyakorolni el ne mulaszszák. Kilelt!, A német Jezsuita mozgalom. (Folytatása és vége.) Eddig csak a buzdítást és tiltakozást láttuk, de nem magát a harczot, melyben pro és contra lolyik a vita a javaslat mellett és ellen. Nézzük tehát most a harcz folyamát, milyen fegyverrel harczol az egyik s milyennel a másik és mely kérdések azok, melyek a harcz magvát képezik ? A küzdelem kellő közepébe vezet Nippold jenai tanár füzetkéje, mely a wiesbadeni jezsuitaharczot ismerteti. Bevezetésképen, majd meg függelékül a jelen mozgalom történeti, társadalmi és politikai hátterét adja s a figyelmet Európa többi államaira is rá irányítja, hol mindenütt azt láthatjuk, hogy a pápások megmozdultak s az időt alkalmasnak, a viszonyokat kedvezőknek tartják arra, hogy egyházuk érdekében hadjáratot indítsanak s követelésekkel lépjenek fel. Különösen a megboldogult Windthorst kezét látja a dologban, mint aki fényes politikai tehetségével a „német országgyűlés királyává" s egy jelentős vallási és politikai párt alapitójává tudott lenni. S míg némelyek azt mondják, hogy a javaslat a nagy nemzeti mozgalom miatt talán napirendre sem fog kerülni, addig Nippold aggodalmasnak mondja a képviselőház állapotát, mert félő, hogy a centrum párttal a welfek, lengyelek, és elszászok is egyesülnek sőt talán a szabadelvűeket és a socialdemokratákat is meg tudják nyerni s akkor a többség az övék. Lehet azonban, hogy Windthorst halála után nem lesz többé oly ügyes vezérük, ki a pártnak oly nagy tekintélyt és politikai súlyt szerezhetne. — De a megindult s folyó mozgalommal, bármi legyen is a vége, le kell számolni s a jezsuiták mellett szóló kérvények mellett immár ezrével hevernek a ház asztalán a tiltakozó kérvények is. Egy ilyen tiltakozást fogalmazott és íratott alá hiveivel a wiesbadeni evang. lelkész Bickei is 1890. nov. 20-án s e miatt tört ki közte és r. k. kollegája közt a harcz. A rövid