Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Külföld - A német jezsuita mozgalom

150 sajtó alá kerüljenek, a mit prédikálunk, azt adjuk ! és hogy mindnyájan prédikálásunknál nem akarunk tudni egyebet csak a Jézus Krisztust, a ki megfeszíttetett. Már ez alkalommal is köszönetemet mondom mind azon tiszttárs uraknak, élükön főt. Zelenka Pál püspök úrnak, a kik engem szeretetteljes buzdításukkal támogattak; azoknak pedig, kik a mű ára s kiadatási ideje felől kérdezősködtek, feleletem az : hogy ára fűzve 2 frt., kötve 2 frt. 40 kr. Gryenge szemeim, melyek sok irást s olvasást nem tűrnek és a nyomda túlterheltetése okozzák, hogy a mű csak június végén vagy július elején jelenik meg. Szives megrendeléseket és előfizetéseket az alulírotthoz kérem küldeni. Pongyelok p. Nagy-Szuha (Gömör megye) 1891., április 24. Bodicky Mihály, lelkész. A felebaráti szeretet a zsidó ethikában, irta dr. Venetianer Lajos. Kétszeres örömmel üdvözöljük alig ébredező vallástudományi irodalmunk minden jelenségét, s így szerző művét is, mely ékes irályával s élénk előadásával kiválóan alkalmas arra, hogy magasztos tárgya iránt szélesebb körben érdeklődést keltsen. Csak az kár, hogy a feltett kérdésnek, s a felhasznált argumentumoknak formulázásában nem volt praecizebb. Szerző czáfolja Schopenhauert (!), a ki (Parerga 1, 138) Palaestina elfoglalását oly rablásnak és gyilkolásnak bélyegzi, melyhez Attilának s Dsingis Khannak hadjáratai nem is hasonlíthatók (25. 1.) ; a szentírás által Palaestina elfoglalásáról elbeszélt harczok történeti valóságában a szentírás sérthetetlen igazsága miatt távolból sem akar kétkedni (26. 1.), s a krónikákra hivatkozik annak bizonyítása végett, hogy Salamon idejében 153,600 idegen tartózkodott az országban ! Szerző előtt — műve után ítélve — a zsidóság ismeretére nézve a szentírás (= a törvény; a prófétákra nem hivatkozik egyszer sem) és a Talmud egyenlő értékű források; de mégis bizonyos röstelkedéssel ismételve tiltakozik az ellen, hogy valaki a zsidóságot egyedül a szentírás alapján ítélje meg (29. 1.); ez szerinte m egbo cs á thatlan szándékos tévedés volna (17.1.). E nyilatkozata leginkább meghökkenti az olvasót, s nem hisszük, hogy szerző annak jelentésével tisztában lett volna, mikor azt leírta. A t. szerzőnek nem kell félnie, hogy valaki szánakozó gúny mosolly al nyilatkozik a szentírás szükkeblűségéről (29. 1.) ; de kár, hogy rá nem mutatott azon teremtő eszmék és gondolatok egynémelyikére, a melyek az ó-testamentom utáni zsidóságnak sajátos termékei, s a melyeknek szempontjából és mértékével ő a zsidóságot megítéltetni kívánja. — Még egy pontot említek fel, a melyhez egy kérést is csatolnék. A tudós szerző műve 14. lapján a szeretetről egészen 1. Kor. 13, 4. 5. szavaival beszél. Mivel az új-testamentom egyes helyeihez a Talmudban számos párhuzam van, e szavak olvasásánál arra gondoltam, hogy szerző innen idéz. Föltéve, hogy a dolog így van, nagyon lekötelezné szerző e lapok olvasóit, ha megnevezné a helyet, mely eddig tudtommal az exegeták figyelmét elkerülte. Akkor el lehetne dönteni azt is, hogy melyik az eredeti. & I ! ? 11 i, A német jezsuita-mozgalom. A papismus mindig czéltudatosan működött és működik. Minden korban megtalálta az eszközöket arra, hogy saját hatalmát megalapítsa és súlyát éreztesse a népek millióival úgy, mint azok fejedelmeivel. Akár a vallási, akár a társadalmi téren minden szabadabb nyilatkozást alapjában igyekezett elnyomni, mert az az ő hatalmát sőt létét fenyegette. A század elején támadt általános szabadelvűség nagyon megviselte a fekete sereget s megbénította mozgásukban a sötétség harczosait s a század folyamán többször szenvedtek vereséget. De ha az általános irány nem kedvezett is a papismusnak, nem maradt tétlen : visszaállította a jezsuita rendet, egyházuk legerősebb bástyáját, — fanatizálta a népet, — szervezkedett — de nem reformált semmit, mert az egyház uralja azt a jezsuita elvet : sint ut sunt, aut non sint, — s végül az ő szokásos fegyverét a külső, szemre való csillogást nevelendő kivitte azt, mit legmagasabb korában se valósithatott, meghozta a „szükségdogmát": körülvette a mennyei Isten földi helytartóját az isteni tulajdonságok egyik legszebbikével, a csalatkozhatlanság glóriájával. Az általános béke idején, mikor az államok úgy, mint az egyesek nem a belsőre, hanem inkább a külsőre fordítják figyelmüket, midőn a szervezkedés, a megerősödés munkálásában a belső, vallásos élet mintha a teljes közöny leple alatt nyugodnék : ügyes taktikával felhasználják a helyzetet s lassan-lassan, óvatosan, de a siker biztos reményével haladnak czéljuk felé, tért foglalnak, befolyásolják a befolyásosakat, majd intézőkké válnak s bizony nem rajtuk múlik, ha a középkor sötét vallásos viszonyai meg nem újulnak. Európa bármely államát tekintjük ugyanazon kép tárul elénk. A szabadszellem által megbénított, de — sajnos — le nem győzött s a még mindig a múltban élő rémalak felütötte fejét: a pápások szervezkednek, mozognak. Jól mondja Nippold, hogy „egy nagy nemzetközi összefüggés az, melynek keretében a jezsuita zászlónak németországi nyilvános kitűzése jelentkezik. A legnagyobb világi államférfiú politikája is csak nemzeti, csak egyedül a ma ismét előttünk lévő, a jézsuiták által űzött pápás politika a nemzetközi, a mely igen ügyesen tudja egyik tartományt vagy népet a másik ellen latba vetni." Es sajátságos tény, hogy valahányszor a papismus erős megtámadásnak volt kitéve, mindig a szerzetrendek, s különösen a reformátio idejében — tehát alapítása óta mindig — a jezsuiták voltak azok, kik a szabad irányzatok ellenében legjobb eszközül álltak a pápa és csuhás seregének szolgálatára. — Ha csak a magyar történelmet nézzük is, láthatjuk, hogy mikor a római egyház már végveszélyben állt, úgy Magyarországon, mint a kapcsolatos Erdélyben a jezsuiták voltak azok, kik a római egyház düledező épületét nemcsak alátámogatták s az összeroskadástól megóvták, hanem az ellenfélnek : a felvilágosodottságnak rombadöntött omladékaira fel is építették. S midőn a történet mindenütt olyan ékesen szól ellenük, mégis akadnak nálunk is, kik befogadják őket, sőt a művelt, protestáns Németországban vannak, kik nyíltan követelni nem átallják, hogy haladásuk kerekébe a jezsuita