Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Külföld - A német jezsuita mozgalom

151 Jánczot akarnák s hátráltassák a műveltség terjedését ; kiszolgáltassák a népet az igaz vallás és tiszta erkölcs legnagyobb ellenségeinek ; hogy a protestantismus megtagadva háromszázados fejlődését s föladva létjogát elismerje, hogy a katholicismus nélkül gyönge megküzdeni az élettel s a kebelében támadt túlzó áramlatokkal; szóval társuljon a jezsuitákkal ! Nem első ez a kísérlet. 1872-ben a jezsuita törvény megalkotásánál a birodalmi gyűlés egy harmada a jezsuiták behozatala mellett szavazott. Akkor tehát elbuktak. A kérdés most ismét fel van vetve. A képviselőház asztalán vegyesen feküsznek a kérvények a jezsuiták mellett és ellen. Mert a mint a hirhedt néhai Windthorst vezetése alatt álló centrumpárt a jezsuiták érdekében minden követ megmozgatott : úgy ellenök is azonnal hatalmas mozgalom indult meg s több százezer aláírás ment be a jezsuiták ellen. Az újságok czikkein kivül röpiratok fölös számmal jelentek meg s a híres Beyschlag és Nippold s a lipcsei lelkésztanár Rietschel is siettek tollat fogni, hogy olcsó füzetkékben úgy a népet, mint a sajtót tájékoztassák a kérdés lényegéről. Azonkívül a kathedrákról és a felolvasó asztalok mögül is mindenütt fölhangzott a tiltakozó szó. Lássuk a német jezsuita kérdést az emiitett röpiratok alapján s kezdjük a szemlélést Rietschel munkáján, mely valláserkölcsi szempontból vizsgálja inkább a kérdést. Tulajdonképen buzdító szózat az a szászországi protestánsokhoz, hogy ők is csatlakozzanak a tiltakozáshoz. Ugy Játszik, hogy Szászországban talán a r. k. vallású uralkodóra való tekintetből nem igen mozogtak idejekorán s ez indította Rietschelt egy fölolvasás tartására, melyekben tényleg szemükre is veti a szászoknak, hogy mig Würtembergben magában csak karácsonyig 100,000 aláírást tartalmazó 683 drb. kérvény adatott be a kormányhoz, addig ők nem is mozognak. Idézi a szász törvény idevágó szakaszát is, mely világosan kimondja, hogy a jezsuiták az ország területén nem tűrhetők meg. Bizonyítgatja azt is, hogy a jezsuiták ellen beadandó kérvény nem a r. k. polgártársak ellen irányul s a felekezeti békés együttélést nem veszélyezteti. O r. kath. polgártársaival békében és szeretetben akar együttélni mindaddig, mig azt nem mondják, hogy Tmi is jezsuiták vagyunk." Hogy pedig a jezsuiták ellen jogos, sőt követelt a fellépés, azt a rend keletkezésének s alapelveinek és tanainak rövid, de gyakorlati ismertetésével igyekszik megvilágosítani. Egyetlen forrást se használ munkájánál, mely vagy egyesen jezsuita, vagy legalább is r. k. kézből nem került ki. Az 1536-ban Loyola Ignácz által alkotott s 1540 ben megerősített rendet, mely a legszentebb nevet bitorolja, a többi rendeknél kevésbé kifejlesztett engedelmesség tette nagygyá, hatalmassá. Ignácz az engedelmességnek három fokát különbözteti meg. Az első a parancs egyszerű teljesítése ; ez tehát még nem erény. A másodikon a felsőbbség parancsát föltétlen isteni parancsnak ismerik el. A harmadikon az alárendelt megtartja saját éniségét s akaratával és értelmével együtt teljesen beolvad a felsőbbség egyéniségébe. Ezen a vak engedelmességen épült fel s állt a jezsuiták társasága s ez tette azt világtörténeti jelentőségűvé. Ezen engedelmesség begyakorlására valók az exercitia spiritualiák. Ez által a rend mintegy pyramis végződik be a generálisban, kinek könnyű a világ bármely pontján élő jezsuitát ily módon igazgatni. Főczélja a rendnek a pápa által megszemélyesített keresztyénség, tehát a r. k. egyház érdekében szóló harcz, azért ők tulajdonképen a római pápa érdekében annak ellenségei s első sorban a protestantismus ellenében hadi szolgálatot végeznek. Felveti Rietschel a kérdést, hogy ugyan a reformatio ellen alkották-e ezt a rendet, vagy nem? O nemmel felel, mert még akkor Loyola nem ismerhette a reformatiót. Igaz, de mikor megalkotásához hozzáfogott 1536-ban, már akkor nagyon ismerték azt mindenütt, s a pápa által adott megerősítésben meg világosan ki van mondva, hogy a rendnek hivatása az eretnekség elleni harcz. Egész szereplése is ezt igazolja. Majd áttér á jezsuita morálra s igen hosszasan foglalkozik vele. Moráljukat „az erkölcsi lanyhaság, a hazugság, a paráznaság és. bűnök iskolájának" nevezi. Idézeteit, melyeket a probabilismus, a reservatio mentalis, a hatodik parancs értelmezése és a „czél szentesíti az eszközt" elvnek ismertetése érdekében felhoz, nagyon ügyesen válogatja meg s az egész munka minden sorában a tántorithatlan sőt talán inkább tántorítani óhajtó erős protestáns öntudat lüktet. Nem vélek vele mulasztást elkövetni, ha tárgyalását itt nem követem, mert hiszen a jezsuita morált még a nép is minden rétegében eléggé ismeri. Sőt igaza van Rietschelnek, hogy sokkal több jezsuita van az emberek közt, mint gondolnók ; mert a jezsuita gondolkodás áthatotta már az egész társadalmat. De nehogy e dögvész a közvetlen forrásból származva mételyezze meg a nép életét, a kormánynak kell gondoskodnia róla, hogy az eltávolittassék. „Azért fordulunk az államhoz, hogy az népünket, a mig csak lehetséges, a népéletnek e megmérgezésétől minden eszközzel óvja meg." De az államnak önmaga iránt is kötelessége, hogy őrizkedjék a jezsuitáktól, mert „az állam a hazugságok és cselfogások oly rendszerének nem adhat magában létjogot", s a kiknek se országuk se hazájuk, azok az államban államellenes új államot alkotnak, miáltal veszélyeztetik az anyaállam létét. A németét annál inkább, mert az protestáns is. A történet bizonyítja, hogy öntudatos államok nem tűrték meg a jezsuitákat s a kath. államok eddig húszszor, a protestánsok hatszor űzték ki őket s jelenleg Német, Franczia, Olaszország és a Schweicz nem engedi be. Végül a „mondják" nagyhatalmat tárgyalja. Mondják, hogy a socialisták ellen minden valláserkölcsi hatalmat fel kell használni. Erre nézve csak Belgium példájára utal s Bismarck szavait idézi: „ha ma bejönnének a jezsuiták, még ma a socialismus élére állanak." — Mondják, hogy tudós ember van köztük. Tagadhatlan, sőt Se'cchi a csillagászat terén nagy tekintélyre is tett szert. — Mondják, hogy köztük igen sok mestere lehetne a tiszta erkölcsnek s igy valódi áldás a népéletben. Hogy nagyszerűen tudnak tettetni, az tény, de ki lát a vesékbe? — Hivatkoznak történeti nagy nevekre, kik a jezsuitákat pártolták. Ez mitse bizonyít, ha pl. egy csalatkozhatlan pápát, tudós bíborosokat és a népek millióit állítjuk velük szembe. Mondják, hogy a jezsuitákat szellemi fegyverekkel kell legyőzni. Banalis frázis. Hogyan lehetne szellemi fegyverekkel harczolni azok ellen, kiknek fegyverei sötétben vannak elrej tve, kik akna