Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Irodalom - Szent beszédek gyüjteménye tót nyelven

149 becses lap t. olvasóinak bemutatnom, ismertetnem. A kritikusnak munkája ezen füzetek figyelmes átolvasásánál is valóban élvezetes volt, több és több oldalról kínálkozván alkalom Révész Imrében, a kiváló egyházi szónok vagyis inkább iró tanulmányozásához. Ugyanazon vallásos szellem és vallásos ihlet lengi át ezen beszédeket, mint az előbbieket, ugyanazon vallásos lélek sok oldalú tehetségének fénysugarai törnek meg e két füzet holt betűiben, ugyanazon mester vezet önkénytelen a vallás, a biblia gazdag mezején, ugyanazon ihletett kéz gyűjtögeti ennek mezején igazságok és tanulságok képében az erkölcsi virágokat, ugyanazon kéz bonczolgatja az ember fogyatkozásait s mutatja meg az útat, mely a lélek békéjéhez, üdvéhez vezet. Mindazon ajánló tulajdonokban, melyeket az előbbi egyházi beszédekről megjegyeztünk, az előttünk fekvő egyházi beszédek is teljes joggal osztozkodnak, mégis mintha ezen beszédek alkalmi jellegöknél s azon oknál fogva, hogy idő tekintetben is közelebb állanak a jelenhez, erőteljesebbek volnának az előbbieknél s épen ezen oknál fogva szószéki felhasználásra is — úgy a hogy vannak — alkalmasabbak lennének az előbbieknél, a mi azonban azoknak értékéből alig von le valamit. Sajátságos vonásként jegyeztem meg e beszédekben, hogy midőn az u. n. felvilágosodás egyháziatlan és vallástalan szele ellen nemes haragnak tüzével küzd, érzékenyen érinti a lelkészeket, lelkésztársakat is. Például a VI. füzet 66-dik oldalán: „az egész világ... az aranyborjú körül sürög-forog és tánczol s ott vannak még a Leviták és az Áronok is." (V. beszéd : A gonosz hajdan és most.) Ugyanazon füzet 9-dik beszédében (lelki siket-némák korunkban) a 114-dik oldalon „. . . óh fájdalom! a Sión őrei, magok, mondom a Sión őrei, egynémelyik ponton egészen siket-némákká lettek." Honnét « vád ? Hűtelen, megbízhatlan őrködésre képtelen őrökre nem kell bízni a Sión őrizetét. Igy a 109-dik oldalon a vallástanításról így nyilatkozik : „Iskoláinkban a vallásos oktatás és nevelés hangja az időkhöz képest rendkívül lanyha, erőtelen és hatás nélküli..." Persze, persze; e becses lapok folyó évi 15-dik számában is be lett mutatva igen sok közül egy tanulságos eset. Hirdetjük, hogy a vallástanítás nagyon lényeges, de azon consequentiát, hogy mi lelkészek mint erre leghivatottabbak magunk tanítsuk a vallást, nem igen akarjuk még most levonni. A Vl-dik füzet XI-dik beszéde a hamis sáfárról, Jézusnak ezen kétségkívül egyik legnehezebb példázatáról elmélkedik. Mikor olvassuk ezen beszédet, úgy érezzük magunkat, mintha söppedékes talajon, veszedelmes helyen járnánk, hol igen könnyen baj érhet. Az ember csaknem visszafojtott lélekzettel olvassa a fejtegetést, várva a végeredményt ; a kíváncsiság erősödik, fokozódik a mint tapasztalja, hogy találó kifejezésekkel, ügyes fordulatokkal kerüli ki a példázat tárgyával való összeütközést, míg végre a fejtegetés második részében összeütközésbe jut az erkölcsi elvvel: „Az Idvezítő már arra inti azokat, a kik ily úton (t. i. nem igaz úton) lettek gazdagokká, hogy a hamisan gyűlt vagyont fordítsák jótékony, nemes czélokra." Isten ments! . . . soha! Ennek kimondásával sanctionálnók a bűnt s a „finis sanctificat media" jezsuita elv kelepczéjébe jutnánk. Bizonyos, hogy Révészt a hibás exegesis tévesztette meg ; tartalmi exegesis helyett az alakra építette ezen téves nézetet. Bizonyos, hogy ezen példázatban ügyességről, okosságról van szó, mely Istenfiainak, a keresztényeknek az erkölcsi jó keresésében ajánltatik s az erkölcsiből egy porszemnyit sem lehet és szabad lealkudni. Az ilyen vagyonhoz legalább is bíínbánattól teljes végrendeletet kellene csatolni ! A Júdás pénzen a zsidók, a mint tudjuk, temetőt vettek a jövevények számára, de ezen alapítványban Júdásnak semmi része nem volt. A VI dik füzet 13-dik beszéde ..Háború idején" erőjebb politikai színezetű mint a menynyire lelkésznek hivatalos állásánál és tisztjénél fogva mennie szabad. Hátba rosz prófétának bizonyúl ? Hátha a gyülekezet kisebb vagy nagyobb része másként van politikailag meggyőződve? Ne vigyünk a szószékre olyan dolgokat, — politikát — a melyekről vitatkozni lehet, melyek a gyülekezetet esetleg megosztatják, hanem a melyek a szent igazság iránt való szeretetben egyesítenek. Ezen beszédben t. i. a boszniai occupátió van ellenzéki hangon elitélve. A háborút elitéljük — a szószéken is — általában, de speciálisán egyet elitélni nem lehet a lelkész hivatása. A VII-dik füzet alkalmi egyházi beszédeket tartalmaz. mint az előbbi füzetbe úgy ebbe is 13 beszéd van felvéve. Az 5-dik beszédben itt ismét találkozunk egy erős critikai megjegyzéssel „ha nem is szerzője (t. i. Dávid) a zsoltároknak." Hogy az ilyen critikai megjegyzésnek menynyiben lehet helye az egyházi beszédben, azt volt alkalmam az előbbi ismertetések egyikében megjegyezni. A 10-dik a presbiterek kötelességeiről szól ; classikus idézet e beszéd végén Pál apostol szava : En római polgár vagyok : alkalmazásban : Én presbiter vagyok. A 13-dik beszéd beköszöntő Debreczenbe, a 12-dik pedig Révész utolsó egyházi beszéde, hattyú dala. Ilyen megkapó apróságokat számosat lehet közölni az előttünk fekvő beszédekből, de akkor a beszédeknek nagyon is részleges — bár háladatos és méltó ismertetésébe kellene átmennem. Befejezem vázlatos ezen ismertetést azon óhajjal ; minél szélesebb körben folytassa boldogult Révész, szellemi hagyatékának ezen bizonyára csak töredékét Képező egyházi müveiben azon evangeiisáló munkát, mely az Úrnak akaratjából bekövetkezett halálával egy év tizedje megszakadt. — s. Szent beszédek gyűjteménye tót nyelven. A mint a „Cirkevnie Listy" ez évi első számában jelezve volt, miről e lapban is ntű szerkesztő úr szives volt megemlékezni, több lelkésztársam közreműködése mellett hozzáfogtam egy évfolyam evangyéliomi textusokból tót nyelven szerkesztett szent beszédek kiadásához. Nekem úgy látszik, hogy erre szükség van : váljon a látszat való-e, vagy nem, legjobban fogja mutatni: lesz-e a műnek kelletje? s ettől fog függni netaláni folytatása Midőn a tisztelt lelkésztársakat és mindazokat, kiknek ily műre szükségük van, vagy lesz, előfizetésre felkérem, a mű tartalmára nézve csak azt jegyzem meg, hogy sem én, sem munkatársaim az egyes szent beszédek szerkesztésénél távolról sem gondoltunk arra, hogy azok valaba