Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - Nyílt levél fiatalabb ág. hitv. ev. lelkészekhez, az Urban kedves testvéreimhez (Horváth Sámuel)

Kilenczedik évfolyam. 18. szám. Pozsony, 1891. évi Május 2-án. EVANGELIKUS EGYHÁZ és ISKOLA. Előfizetési ár: Egész évre . 6 frt — kr. JA EGJELEN HETENKENT EGYSZER. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként félévre . . . 3 „ — „ Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6 sz. a. egyszer közölve 7 kr., negyedévre . 1 , 50 , . " többször közölve 5 kr. Felelős szerkesztő s kiadó : Egv szám ára: 12 kr. o. é. Bélvegdij : külön 30 kr. TZR-SZT^TZÉHSTSZZKY FERENCZ. ' Tartalom : Nyilt levél fiatalabb ág. hitv. ev. lelkészekhez, az Urban kedves testvéreimhez ! (Horváth Sámuel.) — A dunáninneni egyházkerület többségének határozata. (Kund Samu.) — Irodalom. — Külföld. — Vegyesek. — Pályázat. — Hirdetés. Nyílt levél fiatalabb ág. hitv. ev. lelkészekhez, az Urban kedves testvéreimhez! Longa via per praecepta, Brevis per exempla. Előre kijelentem, hogy leczkét tartani nem akarok, mert ilyesmire hivatva nem vagyok, nem is kTvánkozom. Egyedüli czélom, mielőtt meghaltam tiszta szivből eredő tanácscsal szolgálni, mit úgy hiszem, hogy fiatalabb lelkésztársaim egy közel nyolczvan éves, sok kereszttüzön átment öregtől, különösen nagy gonddal járó napjainkban rosz néven venni éppen nem fognak. Mindenekelőtt forrón ajánlom, hogy Egyházaikat lehető legnagyobb lelkiismeretességgel gondozzák. Megengedem ugyan, hogy azt eddig is tették, de ezután kell, hogy még ennél is inkább tegyék, mert eltekintve attól, hogy erre kiválólag hivatva vannak, az idő is felette komoly. Nézzünk csak kissé szét, s mit látunk ? hát biz azt, hogy az emberiség tengere zajlik, a világ vajúdik, mintha valami csodaszüléshez készülne, mindenfelé csak a nagy készülődések történnek, a szédelgések szintén napirenden vannak. Ily nagyszerű mozgalmakkal szemben mindenki önként beláthatja, hogy kezeit zsebre nem rakhatja, szemet nem hunyhat, magát a kényelem karjai közé éppen nem vetheti, hanem ha az ár által kérlelhetlenül elsodortatni nem akar, az evedző-lapátot idejekorán magának is jól a kezébe kell szorítania. Ajánlom tehát, hogy időről-időre jól kidolgozott, evangyéliom, időhöz mért, közéletből merített és népszerű beszédek tartassanak. Az előadás élénk, megragadó legyen, mert csak így lehet igazán hatni, hatás nélkül pedig vajmi keveset bir a lelkész eredményezni. A konfirmáczióra, katechizáczióra, házassági eljegyzések alkalmával történendő megbeszélésekre, iskolai tanítás-növelésre minél nagyobb gondot forditsanak. A családi látogatást sem tanácsos elhanyagolni, mert éppen a családok körét lesik és keresik a ragadozó farkasok. 0 ! az ilyen látogatás dúsgazdag szokott lenni áldásos következményeiben. Ilyenkor van a fiatalabb lelkésznek legjobb alkalma a háziakat megfigyelni szokásaikban, egymás iránti viselkedéseikben, vallásos buzgalmi tekintetben s őket a legszükségesebbekre baráti, lelkiatyai hangon emlékeztetni. Ilyenkor közeledik ő a családhoz, a család szintén hozzá legjobban. Ilyenkor éled és szilárdul a kölcsönös bizalom legjobban. Aki ezt nem teszi, az ügyszólva ignotus in Izraele, s ha tud is egyetmást, de mégsem tudja azt, ami a fő kellékeknek egyikç. Nem bír azzal a kulcscsal, melylyel úgy szólva szabadon nyílik meg a szív. Im így fogom én fel a jól szervezett egyházi gondozást. Ahol már ez megvan, ott a nép élesre patkolt, áll a maga lábán, mint a Sión hegye, nem kér, hanem ad kenyeret, nem széledez ide és oda, hanem tömörül, mint az a legszilárdabb anyagból készült ház. Tehát bizony fiatalabb lelkésztársaim csak rajta ! ha élni, boldogulni, s az álláspontot mindvégig biztosan megtartani kívánják. Ajánlom továbbá, hogy a tüzetes politizálástól lehetőleg tartózkodjanak. Igenis legyen az ev. pap jó magyar hazafi, mert magyar hazában született, magyar király, magyar alkotmánynak a védpaizsa alatt él, istennek javait élveziJ magyar föld fogja egykoron hamvait is befedni. Ismétlem : legyen, jó magyar hazafi. Ez elengedhetetlen kötelesség már annyiból is, hogy hivatalos nyelv nélkül a nemzet nem lehet, mely hazánkban más mint magyar nem lehet, s lia ezelőtt tudtunk latinul tanulni, társalogni, hivatalos teendőinket végezni, mennyivel inkább tartozunk ezen erélyt a magyar nyelv terén kifejteni, hisz egy élő nyelvhez mégis közelebb állunk, mint egy holthoz. Külömben, hogy félre ne ér-