Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - A föld egyházi adója (Veres József)

131 akár a lélekszám szerint Berkesre kellene az ő részüket kiadni. A berkesiek ezen földje csak a térkép szerint nem a tulajdonosok szerint tartozik a dombosi gyülekezethez Mivel volna ahhoz több joga és érdeme a dombosi, mint akármely más evang. gyülekezetnek vagy épen a berkesinek ? ! Második módja a föld megadóztatásának : ott fizet érte a tulajdonos teljes egyházi adót, a mely gyülekezetben lakik. Ezen mód az előbbinél sokkal helyesebb, mert ez az egyénre veti ki az adót vagyoni képessége szerint nem pedig a földre, a mihez magához az egyháznak semmi köze. Ez áll legközelebb az egyházi adó eredeti és legegyháziasabb alakjához is : az önkéntes adakozáshoz. Önkéntes adózás mellett ha nem kizárólag, de mégis legnagyobb részben azon gyülekezetnek adja segedelmét a birtokos, melynek maga is tagja, melynek szükségeit legjobban érezi, ismeri. Ezen mód mellett nem fordulnak elő azok a furcsa esetek, hogy más vallásúak által lakott megye területén fekvő birtoka után olyan gyülekezet pénztárába fizessen a birtokos egyházi adót, melyet talán soha nem is látott és mely neki semmi egyházi szolgálatot nem tesz. Csakhogy ezen mód rideg alkalmazása azt eredménvezi, hogy földes uraink egy része a nagyobb központi helyeken csoportosulván : oda fölös számmal vonják össze az adózást, a vidéken levő gyülekezetek rovására. E két adózási mód túlságait kisérli meg elegyenlíteni a harmadik mód, mely bizonyos arányban megosztja a föld után járó egyházi adót két gyülekezet között : a hol a birtokos lakik s a hol a birtok fekszik. Ilyen p. o. a dunántúli javaslat. „A mely gyülekezetben az egyházi és iskolai adók fekvőségekre vagy közadókra vannak kiróva, az abban birtokos, de ott nem lakó ág. hitv. ev. birtokosok az azon gyülekezetben lakó s hasonnemű vagyonnal biró egyháztagok vagyonára eső egyházi tartozásuknak legfeljebb felére kötelezhetők, azonban ezen ág. hitv. ev. egyéneknek ilynemű rendes évi tartozása nem haladhatja túl királyi egyenes adójuknak 10 százalékját. Ez a mód emlékeztet a községi iskolai adóra, mely 5°/

0 lehet. Nézetem szerint 2 hiánya van: 1) a földet veszi adóalapul, nem az egyént, 2) nem mondja meg, hogy a földadó többi részét fizesse-e vagy se a birtokos a lakóhelyén ? Van, nem ugyan jogi, hanem méltányossági tekintetből alapja az ilyen megosztásnak, de csak némely esetben. Ha ugyanis van evang. gyülekezet és iskola azon községben, hol p. o. a földesúr birtoka fekszik, az ő ottani cselédsége evang. vallású: közvetve a távol lakó földes úrnak is tesz egyházi szolgálatot az ottani evang. gyülekezet; kevesebbet tesz, ha csak templom vagy csak iskola áll fenn. De ha sem templom, sem iskola nincs ott evang. akkor még közvetve sem szolgál az evang. földes úr egyházi érdekeinek. Van egy másik eset, különösen az alföldön a tanyai gazdálkodás rendszere mellett. Dombos városában van egy kis ev. gyülekezet, mely a kis gyülekezet szükségleteit könnyen ellátja a városban lakó vagyonosabb egyháztagok alapítványaiból, párbérből stb. Óriási határában a szomszéd Berkes falu evang. lakosai vásárolnak földeket, azok fizetik földjeik után a nagy városi adót (melyből a városban föntartják a községi iskolákat). Maguk azonban Berkesen laknak. A törvény értelmében a külső határban a város köteles iskolát állítani. Ennek költségeihez is hozzájárulnak a városi adóval a berkesiek. S ha mégis a dombosi ev. kicsiny gyülekezet akar a tanyákon a maga költségén felekezeti iskolát állítani : a maga vállaira' veszi a város vállairól azt a terhet, a mit a törvény szerint is a város köteles hordani. Már pedig van a mi hiveinknek ugy is elég terhük, ha nem vitetik is velők a városét is. Nagyon gyanús, hogy nem pusztán ürügy-e ott az iskola felállítása arra, hogy így a föld utáni egyházi adóra szert tehessen a gyülekezet. Ezen adózási módra nézve a tiszai rendezet is csak annyit mond: „Azok, kiknek valamely egyház területén birtokuk van, habár nem ott laknak is, felhivandók, hogy az egyházi szükségletek fedezéséhez önkénytesen járuljanak." A reformátusok mostani javaslata kereken kimondja (11. §.): „Egy egyháztag is, oly községben, legyen bár abban, vagy ahhoz csatolva ingatlan birtoka, a melyben sem nem illetékes, sem rendes lakással nem bir, a rendes szükséglet fedezésére egyházi adó fizetésére nem kötelezhető." Az az okoskoskodás épen nem áll meg, hogy a párbért fizesse lakóhelyén, földje után a határ szerinti helyen a birtokos. A vagyont a birtokostól így teljesen elválasztva : mi köze az egyháznak a puszta földhöz?! Az a föld nem evang. föld, nem tagja és kiegészítő része a gyülekezetnek, egyházi jogokat és szolgálatokat sem élvez. Ha külön volna választva az egyházi adó az iskolaitól, vagy pedig az egész országból egy közös országos pénztárba folyna be az evangélikusok adója : könnyű volna jog és méltányosság szerint rendezni ez ügyeket. Erre azonban nem lévén kilátás: a meglevő viszonyokra kell szabályt alkotni. Minthogy azonban igen sokféle a két érdekelt gyülekezet egymáshoz való viszonya (a hol a birtokos lakik): lehetetlennek tartom egyetlen egy általános, mindenféle esetre alkalmazható szabályt állítani, olyant mely itt vagy ott túlságba nem menne. Méltányosság szempontjából nem szabad figyelmen kivül hagyni azt, hogy melyik gyülekezetben mekkora a szükséglet, mekkora már a hivek terhe, melyik mily mértékben szorul külső támogatásra, melyik mily mértékben nyújt akár egyházi, akár iskolai tekintetben szolgálatot. Ennek megítélését az illető' felekre, mint érdekeltekre, nem lehet hagyni. Ha így esperességben fekszik a két gyülekezet: határolhat első fokban maga az esperesség; ha két kölc n esperességben feküsznek : akkor a kerület ;