Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - A föld egyházi adója (Veres József)

130 nak rendes tagjává lett; következőleg annak jogait élvezheti, de viszont terheiben részt venni köteles." A dunáninneni „Rendtartás" (3. §.) : „Valamely területen együtt lakó, közös lelki vezérlet alatt, közös vallásgyakorlatra egyesült ág. hitv. ev. keresztyének összege egyházközséget képez." A tiszai kerület „Rendezete" (2. §.) : „Bizonyos területen lakó ev. hivek testületileg szervezkedve egyházat képeznek." A Győry által közzé tett „Előmunkálatok" (13. §.) „Evangyélmi egyéneknek közös vallásgyakorlat végett, bizonyos területen, testületileg szervezett összessége egyházközséget alkot." A pátens (1. §.) : der Wohnsitz in dem Pfarrsprengel durch 6 Wochen, begründet die Einpfarrung und die daraus entstehenden Rechte und Verpflichtungen etc. „A g. kel. vallás minden követője azon egyházközségben, hol állandóan tartózkodik, köteles az egyházi és iskolai szükségletekhez és a parochiáléhez járulni. Az egyházközség azonban a hozzá-járulás mértékét az illetőnek összes vagyonára való tekintettel fogja reá kivetni." (Eötvös K. L. Az egyházi közigazgatás kézikönyve. I. 83. 1.) „Minden izraelita csak azon hitközségbe kebelezhető be s mind kultuszadó meg* egyéb hitközségi terhek és járulékok tekintetében azon hitközséghez tartozónak tekintendő, a melynek területén lakik." (Eötvös I. 97.) Mind azt állapítja tehát meg*, hogy a gyülekezeti tagság s az azzal járó jog meg' teher az egyénhez kapcsolódik, nem a birtokhoz. Igaz, a róm. kath. egyház szeret nálunk ragaszkodni ahhoz a felfogáshoz, hogy a birtokra is jogát tartja, kiveti rá az adót, még ha más vallású egyén kezére ment is át. Mi protestánsok azonban az ellen tiltakozni szeretünk. Már pedig a mily jogtalan, méltánytalan, hogy protestáns ember róm. kath. lelkésznek fizessen egyházi adót földje után (mert hiszen annak egyházi szolgálatát nem veszi igénybe) épen oly jogtalan és méltán)

Ttalan ugyanezen okból, hogy bár a maga vallású lelkésznek és gyülekezetnek fizessen evang. ember egyházi adót, a honnan szolgálatot nem kap. Ezen elvet és következéseit mondta ki már az 1647. XI. és az 1791. XXVI. t.-cz. Csecsetka kitűnő Egyházjogtanában ezt mondja : „A pap a maga fizetését a tett szolgálatokért kapja. De a földnek papi cselekvényekre szüksége nincsen ; ennélfogva azt megadóztatni sem lehet, hanem csak a földtulajdonos személyét, ki azon lelkész számára tartozik párbért fizetni, a kinek szolgálatával él." Továbbá „a lelkészek jövedelmének meghatározása s biztosítása az egyházak belügyeihez tartozik, melyeknek alapja a lelkész szolgálata, illő ellátása s meghivása és az egyházközség s annak egyes tagjai, kik a lelkész szolgálatát igénybe veszik." (I. 368.) Most már tovább megyek egy lépéssel. A föld csak egyik alakja a vagyonnak, Magyarországon I eddig — igaz — a legszokottabb alakja; de a vaj gyon állhat tőkepénzből, bérletből, részvényekből, iparból, hivatal jövedelméből. Ha már most jogot képez Dombos város ev. gyülekezete arra, hogy az ő városi határában fekvő földbirtokra egyházi adót vessen ki, habár birtokosa Berkes faluban lakik is : teljesen azon joggal egyházi adót kellene kivetnie a dombosi takarékpénztár, gyár részvényeire, bérletre üzletre is, lia az evang. emberé és Berkesen lakik, az orvosra, ügyvédre, közjegyzőre, iparosra stb. azon jövedelem után melyet Dombosról kapnak. A haszon Dombos határából ezeknél épen ugy átmegy Berkesre, az ott lakó ev. tulajdonos zsebébe s annak ott fokozza vagyoni képességet, mint a föld jövedelme. Pénz pénz akár földből, akár bérházból, osztalékból, hivatalból stb. folyik be. Ezért helyes az adót nemcsak a földbirtok, hanem az általános jövedelem arányában vetni ki ; csakis akkor járul mindenki a közterhek viselésében képessége arányában. Az a kifogás semmit sem ér, hogy az efféle jövedelmet nem lehet származása, helye szerint osztályozni, mint a földet. Hát a mennyire lehet ; hiszen a részvénynél, bérletnél, üzletnél stb. lehet. A holdak száma épen ugy csupán csak mérték, a mivel a birtokos adóképességét fejezzük ki, mint a hogyan mérték a részvények száma, a házbér összege, az üzlet forgalma stb. Hogy miért volna az egyháznak több joga és köze a földhöz, mint más fajta jövedelemhez: annak magyarázata nincsen. Az egyházi adó elve : a kinek az Isten többet adott, attól többet várunk ; egyiknek földben, másiknak iparban, harmadiknak üzletben adta meg a vagyont. Olyan jó szó a magyarban ez a „vagyon." Az irányadó tehát a vagyoni képesség! Milyen lenne már most az elvnek gyakorlati alkalmazása ? A földre — a vagyonnak most már csak ezen fajtájára szorítkozom — háromféle módon szokták az adókivetés jogát alkalmazni. Első mód : ott fizet teljes egyházi adót a föld tulajdonosa, a mely gyülekezet határában fekszik a birtok. Ezt nem tartom jogosnak, nem tartom méltányosnak sem. Dombos város határában Berkes falu evang. lakosai birtokot vásárolnak róm. katholikusoktól, de továbbra is Berkesen laknak, gyermekeiket ott iskoláztatják, magok is ott tagjai a gyülekezetnek. Miért fizessenek ezek Dombosra egyházi adót róm. katholikusoktól vett földjük után ? Nekik Dombos semmit sem ad, a vétel által Dombos semmit nem is vesztett — mi joggal akar kapni tőlük ? .,Én ültettem a rózsafát, más szedi róla virágát." Mindegy volna, ha — mint az állami földadónál — egy közös országos pénztárba folyna a föld utáni adó s abból kapnák a gyülekezetek a szükségletükhöz képest aránylagos részt ; de hiszen akkor is akár a hozzájárulás arányában felmerülő igény,