Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - A lelkész képzésről (Schneller István)

Kilenczedik évfolyam. 15. szám. Pozsony, 1891. évi Április 11-én. EVANGELIKUS EGYHÁZ és ISKOLA. /VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Előfizetési ár: Hirdetés ára: Egész évre . t> frt — kr. Négyhasábos petit sorként félévre . . . 3 „ — „ Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventuteza 6 sz. a. egyszer közölve 7 kr., negvedévre . 1 . 50 n . többször közölve 5 kr. Felelős szerkesztő s kiadó : Egv szám ára: 12 kr. o. é. Bélyegdij : külön 30 kr. TF^SZTYÉINTSZZKY FERENCZ. Tartalom: A lelkész-képzésről. IV. (Schneller István.) — Hit- és erkölcstan tanitása az állami elemi népiskolákban. (Burian János.) — Belföld. — Vegyesek. — Pályázatok. A lelkész-képzésről, ív. Bár bajosan gondolhatom el azt, hogy a felhozott érvek protestáns lelkész-képzés iránt igazán érdeklődő egyén előtt nyomósaknak ne tűnjenek fel: mégis tán találkozik a mondottak után is valaki, a ki a gyakorlati érdeket tartva szem előtt a végett, hogy egyes lelkész vagy segédlelkész ne jusson azon helyzetbe, a melynél fogva kényszerítve lenne esetleg a tél derekán, a tanév közben egy nyilvános tanítóképzőben tanítóképesítő okmány megszerzése végett messzire elutazni, mégis fentartja ama követelését, hogy akadémiánkon ily nyilvános tanítóképezde szerveztessék. Ezen követeléssel szemben a 2. pont alatt csak jelzett formális nehézségek megvilágosítására térek vissza. Ugyanis nagyon is kételkedem a fölött, hogy a törvény alapján álló kormány ezen nagy szellemi s aránylag anyagi áldozattal szervezett tanítóképzőt nyilvános tanítóképzőnek elismerhetné. A nyilvános tanítóképzőnek tantárgyai egész határozottan meg vannak jelölve (88. §.). Ezeket a contemplált tanítóképzőn nagyobb részt elő nem adnók. Továbbá pedig, bár a törvény 13. §-ban a hitfelekezeti tanítóképezdék tanerőinek minimalis száma nincs meghatározva, mégis elképzelhetlen az, hogy egy nyilvános képezde tanári testülete egy óraadó theol. tanárból és egy gyakorlati iskola tanítójából álljon, holott a törvény 84. §-a szerint a tanári személyzet egy igazgatótanárból, legalább két rendes s egy segédtanárból és a gyakorló iskolában működő egy tanítóból áll. Bajosan tudom elképzelni azt, hogy a kormány egy ily tanítóképezdét nyilvánosnak elismerjen, hogy annak fenállását ne veszélyeztesse a félévenként történt háromizbeli megintés. De hallom már a türelmetlenkedő felszólaló azon ellenvetését, hogy ily tanítóképzőről ő nem is szólt, hogy én túlkomolyan fogom fel az egész kérdést ; itt ugyanis nincs másról szó, mint arról, hogy a theologiai intézetek, mint ilyenek, — szervezetükön mitsem változtatva — fel legyenek arra jogosítva, hogy tanítói oklevelet adhassanak végzett theologusaiknak. A szemrehányást — ha ugyancsak a túlkomolyság alatt ezt értjük — el nem fogadom, mivel tanügyi kérdéseknél, ezen egyházi életünkkel oly bensőleg összefüggő kérdéseknél elég komolyak soha sem lehetünk. De ép ezen felfogásom alapján magát a kívánságot egyenesen lehetetlennek s ha annak teljesítése mégis lehető volna egyenesen veszélyesnek tartom. Lehetetlennek azért, mivel az országos törvény 133. §-a határozottan megköveteli a jövendő tanítótól azt, hogy az az egész tanfolyamot nyilvános képezdében bevégezte legyen vagy legalább, ha nem is végzett nyilvános képezdei tanfolyamot, a gyakorlati vizsgát mind — nyilvános képezdében sikerrel kiállotta legyen. A theol. intézet nem nyilvános tanítóképezde, tehát ezen intézeten tanítói oklevelet nyerni — az országos törvény alapján lehetetlenség. Ha azonban ezen lehetetlenség — akár ministeri önkénv, akár egy ujabb országos törvény alapján mégis lehetővé válna : ugy azt én veszélyesnek tartom. Veszélyesnek azért, mivel azon felfogás, hogy a lelkész, már mint ilyen is képzett tanító ignorálja a neveléstudománynak, nevezetesen a módszertan, a tantárgyak methodikai kezelésére vonatkozó valóban nagy haladását. Bizonyos megszokás, fölöttes állása következtében vajmi gyakran kicsinyli a lelkész a tanítónak sok ügy és bajjal megszerzett ismeretét s ismerete közlésében elsajátított ügyességét. Ez mindenesetre baj s leggyakrabban annak okozója, hogy a lelkész és a tanító közötti viszony oly sokszor megzavart s ez ismét annak okozója, hogy a lelkésznek gyülekezetben való békésen építő tevékenysége igazi áldás nélküli. Ép a magasabb műveltség egyik főismérve abban áll, hogy a külömböző charismatikus ügyességeket kellőleg mél-