Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - Egyházunk neve

114 gárai leendenek úgy a földi királyok birodalmának, mint az Isten országának!! A családi jog ilyete'n rendezése a lelkiismeret szabadságának, a protestantismus evangeliumi alapigazságának ujabb diadala leend! Gal. 5 : 1. LaaJco Károly, ev. pap. Egyházunk neve, Mióta az egyházi élet fejlődését figyelemmel kisérem, még soha sem tapasztaltam annyira mint az idén, hogy ref. atyánkfiai a maguk kifogásolliatlan magyarságát, igaz ügyhöz nem szükséges nagy hangon hirdetve, sokszor még a Budapesti Hirlapnál is kiméletlenebbül csapkodják testvéreik, a mi arczunkba a hazafiatlanság nagy és igaztalan vádját s ezzel együtt magát a történeti fejlődést, vagy legalább is annak ismeretét megtagadva, minden további okoskodás nélkül egyszerűen eltagadni igyekeznek tőlünk az evangelikus jelző jogosságát (csak az egy Csecsetka tanár úr Ev. Egyházjogtana esetét említem fel) s mindinkább következetesen kezdenek bennünket csak lutheránusoknak nevezni. Ha ez csak egy-két esetben történnék, még talán szemet hunyhatna neki az ember, de az egyházi lapok már akár vélt igazságuk érzetében, akár gondatlanságból vagy egyszerű tudatlanságból, nemcsak hogy megmaradnak ez irány mellett, hanem egyenesen terjeszteni óhajtják azt. S nemcsak minket neveznek lutheránusoknak hanem vannak, akik talán felekezetieskedésből valahányszor csak megszólalnak, mindig odabigygyesztik czikkükbe legalább egy párszor, hogy „mi kálvinisták," a „kálvinista öntudat", a „kálvinista hazafiság" stb. Hát bizony pedig sem a kálvinistasággal, sem a lutheranussággal nincs mit dicsekednünk, mert azzal együtt jár az is, hogy ismerjük el magunkat önálló és jogosult egyházak helyett csak holmi kinövésnek, puszta szektának. Azért aki a történettel csak egy kissé is ismerős, lehetetlen, hogy ezen elnevezéseket megengedhetőknek találja. Hogy a köznép azt használja, az csak az ismeretek hiánya mellett tanúskodik és annak következménye, de u. e. álláspont talán mégis szégyenletes egy tudományos és pedig épen prot. egyházi lapnál.*) Melyik tehát a sok közül a prot. testvéregyházakat s nevezetesen a mi egyházunkat leghelyesebben megillető czim, illetőleg név ? Többször gondolkodtam már e kérdés felett s midőn ugyanezt láttam e b. lapok f. évi 5-ik számában fölvetve, nagy érdekkel és figyelemmel vártam az e tárgyban meginduló eszmecserét. Mivel még ez ideig válasz a föltett kérdésre nem érkezett, a nt. czikkiró úrral pedig a végeredményt tekintve egyet érKülönben igen ajánlatos lenne olvasgatni Dr. H. Heppe Ursprung und Geschichte der Bezeichnungen „reformirte" und „lutherische" Kirche. Gotha. 1859. cz. művét. teni nem tudok, bátorságot veszek magamnak véleményem rövid nyilvánítására. Tudjuk, hogy mindjárt a ref. első éveiben kérdés tárgya volt, — és teljes 100 évig a legnagyobb ingadozást látjuk e téren, — hogy egyházunknak mi legyen a neve. Ecclesia cliristiana, emandata, reformata, repurgata, instaurata, renovata stb. nevekkel még a symbolikus könyvekben is fölváltva találkozunk. Mindezek mellett természetesen az ellenesek szerettek lutheránusoknak nevezni bennünket, hogy már az elnevezés által is tévelygő felekezetnek mondhassanak. A legrégibb adatok azonban azt mutatják — igy Erasmus és Dick megjegyzései is, — hogy az egyház magát legszívesebben nevezte mindjárt kezdetben is evangélikusnak. A cliristiana elnevezést korán elvetették, mert ez magától értetődő volt és nem jellemezte őket a r. katliolikusokkal szemben, kik azonban evangélikusok csakugyan nem voltak, mert nem az az egyetlen alapjuk. A lutheránus elnevezés mindjárt a mozgalom megindulásakor közhasználatú volt ellenfeleink között, de az ellen az egyház mind e mai napig a legerélyesebben tiltakozik. Volt ugyan idő, mikor ezt is elfogadták néhol hivatalos jelzésképen, amikor még Luthert mintegy szentnek, Isten választott és igért küldöttének tekintették s a mikor a kalvinismus és zwinglianismus (mondjuk igy) is terjedni kezdett és sajátos formát vett fel : de azt csak az olyan túlzók, mint egy Andrea, Hunnius, Aegidius, Saleis Dávid, Gerhard stb. szerették hangoztatni. A luth er an a egyházat (de meg az egyetemes protestantismus szétszakadását is) a Form. Conc. teremtette meg és az elnevezést a dogmatikai irodalomba először Hutter Lénárd vitte be. Hazánkban is kezdetben a lutheránus szót a protestáns értelemben vették s itt is csak a Form. Conc. szakasztotta el a lutheránusokat a reformátusoktól. Itt a reformátusok orthodoxoknak, katliolikusoknak is nevezték magokat, de egyiket se tartották meg. Később — még II. József alatt is — a protestánsokat együtt akatholikusokn a k nevezték, de — szerencsére — ez a nevezet nem sokáig élt. Még az 1791-iki törvényhozás alkalmával is együttesen evangélikusoknak neveznek bennünket, egyenként pedig ágostai és helvét hitvallású akna k. Igy mondja ezt a Blázy kátéja is. S ez volt a leghelyesebb, legalább félreértésre nem adott okot. Most azonban közös néven protestánsoknak neveznek bennünket s nevezzük magunkat. S hogy nevezzük külön-külön? A ref. atyafiak ezelőtt még a református nevet is igen gyéren használták s legelterjedettebb volt a helvét hitvallású nevezet. Később a rövidebb s tetszetősebb református név jött divatba, majd különösen a debreczeni zsinat óta az evangelium szerint reformált vagyis röviden az ev. ref. jelzés válik általánossá. Ez azon okon van igy — a mint azt a XVI. és XVII. században magyarázták, — mert ők az evan-