Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Nekrologok - Kluge Sámuel

115 gelikus egyházat is tovább reformálták, tovább fejlesztették. Nem bánom, legyen ez a czimtik, kapcsolják együvé a kettőt, de legalább aztán ha már fölvették az egyik mellé a másik szót is, ne monopolizálják s ne akarjanak minket egészen kiforgatni még a nevünkből is. Az evangelikus elnevezés, a mi előbb tisztán a mienk volt s a mi nagyon is megillett bennünket, csak maradjon meg nekünk, ne akarják azt is megpanaszolni s egyszerűen a régi ellenséges csúfnévvel lutheránusnak nevezni. De nemcsak náluk, nálunk is — és az országgyűlésen is — a mi egyházunknak legújabban egy értelmetlen neve kezd divatba jönni : az ág. evang. Ha már a hitvallásról akarjuk magunkat elnevezni, legalább tegyük azt helyesen. Mert ezen kifejezésnek a, hitv. szó közbeszúrása nélkül nincs helyes értelme. Ágostai evangelikus csak azt jelenti, hogy valaki, a ki vallására nézve evangelikus, Ágosta városából való s igy én pl. czeglédi evangelikus vagyok. Az 5. szám czikke evangelikus keresztény (de akkor is mindenesetre keresztyén, mert christianus magyarul csakis ez utóbbi lehet) egyház elnevezést ajánl. Keresztyén egyház mindaz, a mely a Krisztus tanait, bármiként magyarázza is azokat, elfogadja s igy ez roppant tág fogalom. Tág fogalmat pedig logikai meghatározásnál használnunk nem lehet. Ezt — mint már említettem — maguk a reformátorok sem tartották helyesnek és idejekorán elvetették. Ha azonban ezt a szót — mely úgyis magától értetődik, ha a másik ott van, mert az evangéliumon alapuló egyház már eo ipso keresztvén — kihagyjuk, megtaláltuk véleményem szerint azt az elnevezést, mely leghelyesebb s melyet a történet is igazol s melv tanrendszerünk egészének ugy, mint részeinek egyaránt legjobban megfelel. Igenis, a mi egyházunk evangelikus egyház és más nem is lehet. Ez a név a legrégibb, a legtalálóbb, ettől elállanunk nem szabad. Legyenek a mi édes testvéreink ev. réf., mi maradunk a régi mellett vagy ha a hitvallások után akarjuk magunkat nevezni, legyenek ők helvét hitvallású evangélikusok, mi pedig ágostai hitvallású evangélikusok, de a legnagyobb tudatlanságra mutat az, ha valaki emberi nevek után nevezi el akár azt, akár azt az egyházat. Soraimat a német rendek közt Hessen-Kasselben 1722-ben létrejött Unionis conclus um azon határozatával zárom be, mely most is legjobb megoldása a név kérdésének, hogy „ezután minden evang. rendek egy testületet képezvén, mindkét fél óvakodni fog egymást szektanevekkel bélyegezni, sőt inkább egymást evangyeliomiak vagy ágostai hitvallásuaknak nevezi. Ha pedig egymás közt akarják magukat megkülönböztetni, használni fogják az evangyeliumi vagy evangyelio m i-reformált elnevezést." Raffay Sándor. Kemenes-Hőgyészen márczius 21-én a legderekabb, legtevékenyebb, mai nap nem mindenkor található templomias, egyházát, vallását hasonló buzgósággal szerető' férfiak egyikét kisértük élte 62-ik évében örök nyugalma helyére. E férfiú K.-Hőgyész dísze, büszkesége Kluge Sámuel volt. Nem lehet, hogy e lapok utján is sokoldalú érdemei megemlítése mellett nyilvánosságra ne hozzam a nagy i veszteséget. De hol is kezdjem ? Helységünknek sok év óta jegyzője, de sőt mindene volt. Akár köz, akár egyszerű magán ügy vette igénybe tanácsát, működését, mindeniket egyforma hűséggel szolgálta, s ráért nemcsak a maga dolgait, hanem egyebek általi — még gazdasági megbízatásokat is ügyelni, kezelni, jó eredménynyel végezni. Mint 1848-diki honvédszázados a fegyverletétel után besoroztatván drága pénzen nyert szabadsággal jött hozzánk, előbb haszonbérlő, majd közbirtokos. Gyülekezetünknek sok éven át oly munkás felügyelője, mintha az a gyülekezet nem is közjó, hanem tulajdon anyagi birtoka lett volna. Érte sokszor mellőzte tulajdon ügyeit. Hőgyészben az egyházmegyei, egyházkerületi kívánalmak rendeletek soha sem hagyattak teljesítetlenül. Hol hajdan az évenkénti költségvetés alkalmával a pörnek, patvarnak, alkudozásoknak alig volt vége, midőn csaknem mindenki a maga kevésbé tehetséges voltát bizonyítgatta, ott az ő tanácsára a polgári adóforint fogadtatott el alapul, kiilömbséget téve a házadó, földadó s személyadó között. Megbízatás után oly tervet, kulcsot csinált, hogy csaknem egészen megszűnt minden kellemetlen érzékenykedés. Ez uton elkészült a majdnem egészen uj lelkészlak, az egészen uj tanítólak két tanteremmel, egy másod tanítói szobával, mind cseréptetőre, magas falakkal, ablakokkal. Pénzünk ugyan nem volt, de az egyesek magán munkáján kivül a 8000 forint adóság minden külső segítség nélkül nemcsak törlesztve van, de a most négy éve alapított magtár mintegy 500 mérővel gazdag. A lelkészi, a tanítói gazdasági épületek is mind megujittattak, mind jók. Templomunk sem mutat semmi kívánni valót ; torony kellene rá, és ez lenne Kemenesalján a legszebb evang. templom. De a toronyépítésnek most részben e halál, részben amaz erős haranglábak állják útját, melyek szinte az ő fáradságai, tanácsa, rajzai, felügyelete mellett állíttattak s pár évtized óta még mindig mozdulatlanul állanak s emelik ama két harangot, melyeknek nagyobbika szinte az ő befolyásos intézkedésével jöhetett létre. Hogy mind e költségek beszerzéséhez mily fáradhatlan buzgóság kellett elgondolhatjuk, ha tudjuk, hogy Hőgyésznek sem tőkéje, sem egy talpalatnyi fekvősége nincs. Ez eredményeket csakis Kluge Samu buzgósága érhette el. Esperességünkben több éven át mint világi jegyző, majd mint iskola látogató szolgált s volt jó segítője lelkésztársának. Most e megye egyik kerületében is hasonló megbízatása volt. Mondjam-e, hogy e sokféle hivatalát mind lelkiismeretes pontossággal végezte s díjtalanul ? Meg kell még említenem, hogy mind ez utolsó napokig hosszú évek során ő volt a marczalszabályozási társulat ; titkára, pénztárosa, s midőn mint ilyennek tudomására