Evangélikus Egyház és Iskola 1891.
Tematikus tartalom - Czikkek - A lelkész képzésről (Schneller István)
Kilenczedik évfolyam. 14. szám. Pozsony, 1891. évi Április 4-én. EVANGELIKUS EGYHÁZ es ISKOLA. Á IEGJELEN HETENKENT EGYSZER. Előfizetési ár: Egész évre . 6 frt — kr. félévre. . . 3 „ — „ Szerkesztő- s kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6 sz. a. negyedévre . 1 _ 50 „ Egv szám ára: 12 kr. o. é. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára : 1 Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdij : külön 30 kr. Tartalom : A lelkész-képzésről. III. (Schneller István.) — Polgári házasság. III. (Lauko Károly.) — Egyházunk neve. (Raffay Sándor.) Nekrolog. — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Pályázatok. A lelkész-képzésről in. A zsinat előtt állva — sok mindenféle eszmék merülnek fel s a zsinattól kivánnak testet. Nem ily aspiráczióval emlitem'az ily intézmény szükséges voltát ; mert arról vagyok meggyőződve, liogy zsinatunk minél szűkebbre szorított annak feladata s minél inkább erősödik meg általa egyházunk egyetemes érdekeit képviselő élő szerve, annyival áldásosabb lesz annak hatása egyházunk távoli jövőjére nézve. Csak a tárgyi összefüggés kívánja azt, hogy ily intézmény szükséges voltára felhívjam az igen tisztelt olvasók figyelmét. Ez intézmény — nézetem szerint kettős, egymást épenséggel nem kizáró alakban valósulhatna meg. Egyházunk egyeteme nagyobb városokban, ott a hol nemzeti művelődésünk szellemi szálai egybefolynak, a hol a társadalmi élet emelkedettsége, annak bajaival, bűneivel is találkozik s hol evang. életünk érvényesülésére, nevezetesen a belmissio terén tág* kör nyilna meg : — lelkészi seminariumokat emelhetne. Ily seminariumban (vagy bármikép is nevezzük azt) egyes végzett theologusaink nevezetesen a belmissióért lelkesülő s e téren tapasztalt lelkész útmutatása szerint a gyakorlati életbe volnának bevezetendők. A kivitelt — különösen Budapesten nem tartanám nagy nehézségekbe ütközőnek. Vannak ott számosabb vallásoktatók. E kötelesség és ezzel járó fizetés is ezen seminariumra volna ruházható. A seminarium gondoskodna a vallásoktatókról, nyújtana kisegítést a hivatalos teendőkkel túlterhelt lelkészeknek, gyermekistentiszteleteket rendezhetne, épületes felolvasásokat nevezetesen az iparos iíjuság előtt tarthatna, elhagyott gyermekek sorsát vehetné kezébe, pastorálissal egybekapcsoltan segédkezhetne a szeretet különféle müveinek gyakorlásában stb. E seminarium tagjai együtt laknának s eltekintve az alkalmi megbeszélésektől hetenként 1 — 2-szer a lelkész vezetése alatt tartott gyűlésekben referálnának tapasztalataikról, nyernének közelebbi felvilágosítást, a közösen kifejtett buzgóság szelleme által buzdítást. Idővel e seminariummal kapcsolatosan belmissiói intézetek keletkezhetnének, amelyekben a végzett theologusok, mint tanítók szinte működhetnének. Maguk is részt vehetnének a felügyelő lelkész által vezetett a missióra vonatkozó cursusokban ; felhasználhatnák tudományos tovaképzésük érdekében az egyetemi város tudományt szolgáló oly változatos intézeteit is. Lehetetlen, hogy ily intézmény megvalósítása ne lenne a legjobb hatással és legnagyobb áldással egész egyházunkra. Egy másik — szinte a theol. intézetből az önálló lelkészi térre átvezető s a föntebbit épenséggel nem kizáró, hanem e mellett életbe léptethető intézmény az volna, hogy ha egyetemes egyházunk arról gondoskodnék, hogy végzett theologusaink kiváló, még el nem aggott gyakorlati lelkészeink mellé kerülnének mint segédlelkészek. Ily állomások kerületenként, nevezetesen a nyelvi külömbségekre való tekintettel volnának szervezendők, a lelkészek jól megválasztandók s vezető tevékenységükért tiszteletdíjban részesítendők s a segédlelkészek is évi anyagi segélylyel ellátandók. Az ily módon gyakorlatilag, — az élet iskolája által is kiképzett segédlelkészek bizonyára elnémítanák ama panaszos vádat, a mely alaptalanul irányul theol. intézeteink ellen. A hiány — a mint hiszem, hogy kimutattuk protestáns lelkészképzés természetével egyrészt, másrészt a más életpályákon meglevő átmenet hiányában rejlik. Hogy ezen átmenetet a most megjelölt módon egyetemes egyházunk a közel jövőben ép anyagi tehetetlensége miatt bajosan eszközölheti : ez természetesen előttem sem titok. Egyetlen intézetét theol. akadémiáját sem volt képes egyetemes egyházunk — bár szerződésileg erre le van kötelezve — mindeddig fejleszteni, sőt mi több még kezdetleges állapotában sem képes azt fentartani. Ily viszonyok közt — legalább ugy látszik — Utópia országában tévelyegnek