Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Néhány őszinte szó

28 nak mentül jobb, protestánsnak annál rosszabb. Egy kicsit nagyon kilátszik a lóláb, t. xy úr ! És mégis Ő beszél az egyház érdeke nevében én ellenem, mégis ő vádol engem elfogultsággal, még ő gyanúsít engem azzal, hogy „az egyház törvényadta jogát kész vagyok föláldozni bármely egyéniség szeszélyének !" Az lenne a furcsa választás az evang. gyülekezetek részéről, ha azt kellene mérlegelniök : kiben bíznak — nem ők maguk, hanem a kormány meg a fejedelem ! Az lenne gyönyörű kis autonomia, ha a felügyelő a kormány bizalmát törekednék kiérdemelni, megszolgálni, nem pedig választóiét. Eddig az evang. egyház is máskép vélekedett : megválasztotta p. o. Zay Károly grófot, b. Prónay Dezsőt, pedig ezek ellenzékiek ; no meg a kemény reformátusok megbuktatták Tiszántúl Tisza Kálmán főgondnokjelöltet, pedig abban bizonyosan leginkább bizott volna Tisza Kálmán miniszterelnök. A politikában az volna az ilyen autonomia párja, ha a képviselők kötelesek volnának elébbre tenni a kormány bizalmát választóikénál. Parlament a kormány bizalmától függő népképviselőkkel! Milyen dicső dolga lenne akkor a kormánynak, különösen pedig valamely — kamarillának. Mert ne felejtse xy úr, hogy elvi kérdés eldöntésekor nem csak máról van ám szó; nem mindig „eretnek" Tisza Kálmánok lesznek kormányelnökök, nem is mindig Ferencz Józsefek lesznek ám koronás királyok, hanem bizony jöhetnek olyan idők megint, mint voltak már nagyon sokszor, a mikor egyháznak és nemzetnek jaj de jó volna egy kis igazi autonomia! Elhiszem, akadnak akkor is xy-félék; hogyne akadnának ellenfeleink táborában, mikor még az egyház érdekének védője: xy protestáns is így gondolkozik az autonómiáról ; de azt is hiszem, hogy az egyház felismeri a báránybőrbe bujt farkast. Bár nagyon kivánatos volna xy úr becses nevét ismerni, hadd tudnók ezután érdeme szerint becsülni : mégis lemondok e vágyról, reményről, mert megtisztelem azon jó véleménnyel, hogy theoriája ilyen elárulása után magát megnevezni mégis — röstellené. A magyar protestáns egyház történetét soha sem szabad nekünk elfelejteni ; koronás királyok, alkotmányos úton hozott törvények felől sok tanulságosat lehet ott találni. (Szépen összeszedve olvasható Jakabfalvy könyvében, ajánlom xy úrnak is elolvasásra, hátha még használ neki.) „Férfias kimondásról" is beszél xy úr, — holott maga álnév mögé búvik, a névtelenség védelme alatt támadja b. Prónayt, de hallgat az egyház többi főrendiházi képviselőiről, — ez az érdekes logika, xy úr ! Azt is mondja xy úr, hogy én „pap létemre azt a valóban erkölcstelen elvet hirdetem, hogy a jog nem egyszersmind kötelesség." Szegény fejem! Lám pedig maga az egyetemes gyűlés is — pedig az „erősebb" papok is ott voltak — szintén azt határozta e kérdésben, hogy „nem lát benne összeférhetlenséget," a főfelügyelőnek tehát nem kötelessége a főrendiházba menni. Az egyetemes gyűlés is erkölcstelen elvet hirdetett? Még erkölcsbiró is xy úr ; hanem magára nézve elég erkölcsös nek tartja a legrosszabbat tenni fel rólam, azt t. i., hogy képviselői érdekből, „pajtásságból" szólok ezen kérdésről; ő maga persze puszta platói szeretetből a kormány, akarom mondani : az egyház iránt. Az sem rossz, mikor szememre veti, hogy „szándékosan szemet hunyok minden kényes kérdés méltatásának," (pedig ha utána nézni nem sajnálja, minden észrevételére megkapja két czikkemben a feleletet) : maga pedig gondosan szemet húny első czikkem ezen aggályaira : ha kivánatos, hogy a főfelügyelő grata persona legyen : a lemondó kormánnyal lemondjon a főfelügyelő is ? ha főfelügyelőnket miniszterré találná kinevezni a fejedelem bizalma : akkor se lehessen képviselő, hanem vagy ő csapjon el minket vagy mi csapjuk el őtet ? ha minden felügyelőt képviselővé találnának választani : ki lép lielyökbe a főrendiházba? stb. stb. Végül azt állítja rólam, hogy „elfogultságomnál fogva elvi magaslaton nem fogom megfejteni soha azt a nagy fontosságú kérdést, hogy az egyháznak érdekében áll-e, hogy főfelügyelője elfoglalja helyét a főrendiházban ? — arra ez a válaszom : annak megfejtésére nem is én, hanem xy úr vállalkozott ; én a másikat akartam megfejteni, a mit meg xy úr elvi magaslaton, elfogultságánál fogva nem fejtett meg eddig; érdekében áll-e az egyháznak, hogy a főfelügyelő ne foglalhasson helyet semmi körülmények között a képviselőházban? Mindezeknél fogva ne czélozgasson nyilaival xy úr sem a mostani felügyelőre, sem az én csekélységemre, hanem igyekezzék személyektől, változó esetleges viszonyoktól eltekintve elvről beszélni, a mi eddig nem sikerült neki; eddigi vádaskodásaira cserében Bodónéért én is közmondással felelek : bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű. Veres József. Néhány isimig szó, ín. Hanem ez még nem minden. Sok, sok van még, a mit előhúzogathatnék. Felhozhatnám azokat a külföldi (!) lapokban rendszeresen kisértő tendentiosus czikkeket, melyeknek mindannyia egy egy rút árulás, s a melyeknek fájó tragikuma mellett, hogy t. i. ev. testvér ev. testvérei ellen, polgár hazája ellen vádaskodik, — ott vigyorog a bosszantó komikum, hogy t. i. ezen vádak megitélésénél oly nemzet pápaszemes nagyságai mernek erkölcsi birákul feltolakodni, a kiknek a nemzetiségi jogok valóban — Hekuba ! (Kár, hogy panaszkodó tót testvéreink ilyen-