Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Néhány őszinte szó

az egész mondat latinul : Rex pátriám amat et incolas Italiae diligit. Ezt most több tanulóval elolvastatjuk és dictando füzetbe Íratjuk. Mikor a tanulók már annyira begyakorolva vannak, hogy maguktól is tudják így a mondatokat elemezni és latinra fordítani : akkor az együttes dolgozás megszűnik és kiki magában készíti a feladatot. A füzeteik lapjait közepén kétfelé hajtják; a baloldalra irják a feladatot, a jobb oldalt üresen hagyják a javítás utánra a tisztázat számára. A felsőbb osztályú tanulók a tisztázat alól felmenthetők ; elég ha a javításokat a margó szélére irják. óra végével a munka besziintettetik és a tanár a füzeteket maerához • r / r veszi átnézés vegett. Az átnézésnek vagyis correcturának gondosnak és szigorúnak kell lenni. Az előfordult hibákat a tanár nem javítja ki, hanem csak aláhúzza. Itt különbséget lehet tenni nagyobb és kisebb hibák között; hibás szók és szóegyeztetések, grammatikai és syntaktikai formák helytelen és rossz alkalmazása szembeszökő hibáknak tekintendők és erős beszámítás alá veendők, úgyszintén a kihagyások is ; kisebb hibákul tekinthetők, ha a tanuló a gondolat kifejezésére nem a legillőbb szót használja stb. Az előfordult hibákat a tanár fel is jegyzi magának és ezek alapján állapítja meg, hogy az osztály nagy része minő mondattani vagy stilisztikai szabályokban járatlan és ennélfogva mit kell tárgyalni. Ha egyeseknél oly hibák fordulnak elő, melyekre vonatkozólag a megfelelő syntaktikai vagy stilistikai szabályok már tárgyaltattak, az ilyen hibáknál a tanár odajegyzi a használatban lévő modattan vagy stilisztikának erre vonatkozó §-át, hogy ezt a tanuló felkeresse és elismételje. A dolgozat érdemleges osztályjegy gyei látandó el. A közös javitás képezi a 6-ik latin órát. Az óra megkezdése előtt arra kiszemelt tanuló (ha népes az osztály, kettő is) átveszi a tanártól az átnézett füzeteket és az osztályban kiosztja ügy, hogy mikor a tanár a terembe lép, 'mindenik tanuló már kéznél birja füzetét és ezzel kezdődik a közös javítás. Egy értelmesebb fiu olvassa mondatonként előbb a magyar szöveget s reá a latin fordítást. Ha a mondat és mondatsorozat bonyolultabb és az osztály nagy része helytelenül fordította : előbb elemeztetjük mondatonként és aztán mondatrészenként és így fordítjuk latinra. Egyszersmind figyelmeztet a tanár az illető gondolat kifejezésére szolgáló latin szók vagy szólásmódokra, a jelen esetben előforduló mondattani vagy stilisztikai sajátságokra, ezeket bővebben tárgyalja és több példával illústrálja, végül a segédkönyvül használt mondattan vagy stilisztika megfelelő paragraphusaira utal és ezeket betanulás végett feladja. Általában az egyes mondatok behatóbb vagy csak mellékes megbeszélésénél irányadóul szolgálnak az észlelt hibák. A közös javítás után az órából még fennmaradó részt ama grammatikai részletek összegezésére fordíthatjuk, melyeket a javítás folyama alatt tárgyaltunk, vagy az előfordult phrazeologiai és lexicai sajátságokat a tanulókkal egybefoglalhatjuk. Markusovszky Sámuel. Itlii

j lírait ni, II. Respektálnunk kell kölcsönösen egymás érzékenységét; igyekeznünk kell mindkét oldalon minden oly lépést kerülni, a mely botrányúl szolgálhatna. Csakhogy sajnos, eddig épen az ellenkezőben buzgólkodtunk, — pedig meggyőződhettünk volna elégszer és eléggé arról, hogy bizony e gyászos perpatvarkodás egyik felé sem jár haszonnal, hogy itt is csak a latin példabeszéd érvényesül — „inter duos litigantes tertius gaudet." — Hogy ki ez a „tertius" azt felesleges említenem ; hiszen a ki hazai prot. egyháztörténelmünk pragmatikájában járatos, az nagyon jól tudja, kinek volt a protestantizmus benső megoszlásán, — kezdve mindjárt a felekezetekre való szakadáson, fel egészen a jelenkori nemzetiségi átokig — minden öröme s abból mindig haszna. Es épen ezen okból kétszeresen sajnálatra méltó dolog, hogy ha a benső visszavonás tüzét, bárminő alakban, különösen azok ápolják, a kiknek mint őrállóknak, mint az egyházi közbizalom viselőinek mindenütt elől kellene járniok a jó példával — abban a hídépítésben. . . . Lám, ott van például az a sok rossz vért szülő kiewi zarándoklás. E tény protestáns szempontból nem menthető ; s a kik azt védelmezik, vagy tudatos ámítók, vagy maguk is el vannak ámítva. — Mert megengedem én azt, hogy e dolog magára j o g i 1 a g büntetendő cselekménynek egyáltalán nem minősíthető s így el sem ítélhető : de vallom azt — s felette csodálkozom, hogy e mozzanat eddig még kellő méltatásra nem talált, — hogy az egyház első sorban erkölcsi test ül et, a melynek a büntető-codex §§-ainál sokkal szentebb és magasztosabb §§-ai is vannak, s hogy a ki ezen erkölcsi testületben hivatalt visel, annak megítélésénél első sorban is nem a jogi, hanem az erkölcsi mozzanat az irányadó. — Különösen hangsúlyozandó pedig az épen mi nálunk, ev. protestánsoknál, kik mind mindenben úgy az egyházban is főleg a tartalmat nézzük, a lényeget keressük. — A mi tisztviselőink nem fizetett bürokrata nép, — hanem olyan egyének, a kiket vallásos buzgóságuk, erkölcsi nemességük, ügyszeretetük és kipróbált hüségükért (hogy e dolgok valóban létezők vagy csalódás-e, az másodrendű kérdés) emeltünk ingyenes és épen ezért oly tisztes, ép ezért oly ethikai jelentőségű hivatalaikba, nem külső robotot várva tőlük, de benső odaadó munkát, bizalmunkért becsületet, azt, hogy a hivatalt, a melyre őket emeltük, mindig megbecsüljék, annak mindenütt díszére váljanak. — Egyházi téren belül- s épen főleg nálunk, autonom protestánsoknál, — az ember és a tisztviselő egymástól el nem választható. — E tétellel eszem ágában sincs valami character indelebilis-féle elvet becsempészni — s belőle ily consequentiát csak azon prókátoros rabulistika volna képes levonni, a mely a kiewi ügyben kérdőre vont Mudrony Pál esperességi felügyelőt azzal mentegeti, hogy hiszen belőle Kiewbe