Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Irodalom – Könyvismertetés - „Vallástanítás” konfirmandusok számára írta Belohorszky Gábor

22 csak az ember ment el, de a felügyelő szépen itthon maradt ! Valóban az ember azt se tudja hirtelenében, vájjon ez okoskodást elmésnek, vagy naivnak tartsa-e? . .. Én azt hiszem, hogy inkább a naiv lelkek elaltatására való ártatlan szer az csupán. — Furfang van benne, az bizonyos. — Itt eszembe jut ismét az a dunáninneni határozat, a mely az egyházi hivatalnokok ellen csak akkor akarja az egyházi fegyelem alkalmazását, ha már előbb a polgári hatóság reájuk olvasta a politikai bűnöst. — Tegyük fel, hogy így lenne egyszer. — Mit tennének majd akkor a mi prókátorlelkű férfiaink? Bizonyára megélnők, hogy avval állnának elő, hogy a vádlott egyházi tisztviselő a politikai hatóságtól nem egyházi vétség miatt lett elitélve s azért őt egyházi hivatalnoki minőségében is büntetni istentelenség volna! ... És lenne zaj és lenne jaj ... És lenne titkon „marokbanevetés!" . . . íme uraim, ilyen az a jól distinquáló rabulistika! Hanem térjünk vissza — Kiewbe. — Mily kép az, a mely itt szemeink elé tárúl? — Határainkon az orosz kolossus, nagy Péter ismert végrendeletének örököse. — Szörnyeteg, mely felfalja szláv testvéreit is, hogy saját maga hizzék velük, eltiporva nemzetiségüket, eltiporva vallásukat. — S ez a nemzet jelenleg — nekünk is mint nemzetnek (melyet együtt alkot magyar, német, szláv és oláh stb) ellenségünk. — Két hadserege van — egyiknek fegyvere az ágyú és szurony — a másiknak a vallás és a „liumanismus.

a(!?) Ez utóbbi hadsereget képezi egy nagy egylet, a mely az óriási colossus egész területét behálózza sőt kiterjeszkedik annak határain tul is, áldó kezét(?) ott láthatjuk Csehországban, Galicziában, Romániában, Szerbiában, Bulgáriában stb. . . . mintegy félgyűrű karolja körül hazánkat — s nem én vagyok a megmondhatója, hanem másutt tudják, ha vájjon elér-e újja a Kárpátok tövébe is . . . Ezen egylet ezelőtt pár évvel csak kitalál egyszer egy nagy ünnepséget, — a szláv népek keresztyénné levésének jubileumát, meghívja oda az egész világ szlávjait — s míg e magában kegyeletes ünnepet üli, azalatt a balti partokon azok a szegény lutheránus egyházak e ker. szeretet ölelésétől egyremásra összetörnek, roskadoznak. . . . És oda, arra a jubileumra megy el egy protestáns ember, hozzá esperességi felügyelő — holott reá a kiewi jubileum nem vonatkozik, mert a történet tanúsága szerint más keresztség volt az, a melyben a kárpátvidéki tótság a melynek ő tagja — részesült; elmegy „örülni az örülőkkel" akkor, a midőn elnyomott s üldözött protestáns testvérei sorsán sírnia kellene ; elmegy az, a kinek nem tudom ugyan, de fel merem tenni, hogy a Lutherféle jubiláris évben ezelőtt 6 évvel aligha eszébe jutott, vallásos érzelmeinek szabad folyás engedendő, — a nagy reformátor hónába zarándokolni. (A mire egyébként nem is volt kötelezve.) Elmegy, tudva azt, hogy nemzete, egyháza meg fog botránkozni felette ! — Ha odáig tudnék is menni, a mit pedig tenni tilt igaz meggyőződésem, hogy Mudronynak e tettében semmi egyebet sem lássak, mint azt, a minek azt ő és társai mondják; — ha lebírhatnám is e meggyőződésemet annyira, hogy tettében plane nemes czélzatot lássak csupán: még akkor sem tudnám neki, az egyházfelügyelőnek azt soha megbocsátani, hogy annyira felzavarta a kedélyeket s megerősítette azt a gyanút, a melyet pedig egy Húrban szabadságharczkori szereplése után jó lenne már egyszer örökre elaltatni. —Még ha egy közönséges ember tesz így, azt tudom menteni ; de ha egy társadalmilag is előkelő állású, müveit, a tények és eredmények logikájából számotvetui tudó s számotvetni köteles ember cselekszik így, az előttem jogilag ugyan ártatlan lehet, mint az a gonosztevő, a kit a biró, jó lelkiismerete ellenére, elegendő bizonyítékok hiányában felment ugyan, de csak jogilag. — És midőn azt tapasztalom, hogy ezen ethikailag oly végzetes és nagy bűnből egy klikk itthon most valóságos cultust csinál: akkor elszorúl a lelkem — és aggódva gondolok ev. prot. egyházunk jövőjére, a melynek fájáról, — ha nem sikerül idején a fattyúhajtásokat lemetszeni — végül is egy különben életerős ág elsenyvedve le fog törni. . . . Sajnos, a letört ág — el is szárad. . . . Pedig a fán, ennek közös nedvéből táplálkozva, sok jó gyümölcsöt hozhatott volna ! (Folyt, köv.) Könyvismertetés. Megjelent „Vallástanítás kérdésekben és feleletekben evang. konfirmandusok számára. Irta Belohorszky Grábor, ev. lelkész és főesperes. Ara 20 kr. TJjvidék 1890. Kapható a szerzőnél. Belohorszky főesperes úr sok hivatalos teendője mellett ernyedetlen szorgalmával és munkakedvével tud magának még időt szakítani más hasznos foglalkozásra is. A fent czimzett könyvecske szintén ezen hasznos foglalkozásnak eredményét képezi és úgy beosztása, valamint tartalmánál fogva minden lelkésztársnak melegen ajánlható. A konfirmandusok tanítása a bevett szokás szerint legtöbb helyen hat hét alatt végzendő, a mi nagy megerőltetésbe kerül, ha a legtöbb erre szánt kézikönyveket figyelembe veszszük. Leggyakrabban ugyanis ezen kézikönyvek igen sok anyagot karolnak fel ugy, hogy azt rövid hat hét alatt a konfirmandusokkal elsajátíttatni merő lehetetlenség. Belohorszky főesperes fenjelzett könyvecskéje ezen a nehézségen segít ; nem nyújt többet, mint a mennyit hat hét alatt minden túlfeszités nélkül feldolgozni lehet. E mellett mind azt nyújtja, a mit a konfirmálandó gyermeknek tudnia kell, hogy hittanát alapvonásaiban tisztán ismerje. A könyvecske négy részre van osztva: I. Bevezetés. II. Az evangyelmi

1) keresztyén egyház1) Nem evangyelm az, de evangyéliom, vagy evangélium. — Torzszavakat ne tanítsunk. Szerk.