Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Theol. akademiai tanévet záró igazgatói beszéd (Schneller István)

211 fölött; hisz az emberi fejlődéssel adva van még a kész e's biztos ismereti anyagnak is átalakulása, világnézetünk tágulásával, vallási életünk mélyítésével adva van a dogmák változó formulázása ; sőt minél inkább bebizonyul vallási álláspontunk mint élő, egész gondolkozásunkat is átható, tehát valóban hatásos elvnek: annyival inkább szükse'gszerfí ezen egyazonos vallásos elvnek gondolatokban való változó érvényesülése. A prot. tlieologián belül a stagnationak, a statutarismusnak nincs helye ; az egyazonos vallási életelv e téren is életben, fejlődésben érvényesül. De másrészt az is természetes, hogy az egyes theologus és pedig ép az, ki szellemi életének egész odaadásával kereste hosszú életében vallásos tapasztalatai tudományos kifejezését s azt végre megtalálta, hogy ép ez ezen nehéz és komoly életmunka eredményét, a dogmáknak formáját is minél inkább ezen alaki kifejezésében túlbecsüli, különösen akkor, ha ez a hagyomány alakjával ezen felül még egyezőnek is tűnik fel előtte. Értjük ezt ; de ép ezért annyival inkább kell, hogy elismerőleg hajoljunk meg boldogult püspökünk szelleme előtt, midőn tapasztalhattuk azt, hogy ő a vele szemben oly ifjú tanárok, az övétől a tudományos alakításban eltérő határozott tlieologiai meggyőződése ellen határozottan nem lépett fel, hogy nem tagadta sohasem nyíltan a philosophiai elmének az igazság kutatására, keresésére irányuló törekvés jogosultságát, hogy akadémiánk megnyitása alkalmából, akadémiánk hivatása jellemzésére mondott jeligét : Philosophia veritatem querit, theologia invenit, religio possidet" liiven követte akadémiánk kormányzásában, szellemi vezetésében. Az ő szelleme szól tehát hozzánk most ezen ünnepélyes órában, midőn Önökhöz kedves ifjú pályatársaim emez intéssel fordulok : Törekedjünk mindenek előtt igaz, megujult, az Isteni kegyelmi szellemen alapuló hitéletre ; ne téveszszük szemünk elől, hogy a theologiának sajátos hivatása abban áll, hogy eme vallási élettapasztalat számára lelje meg a megfelelő alakot, s végre hogy protestáns theologiánk ezen egynek birtoka és fellelése mellett sohasem tagadja, sőt ellenkezőleg követeli eme vallási tapasztalatnak világnézetünkkel a philosophiai elme egységre törekvő irányzata alapján való megegyeztetését. — Ha így megszívlelve boldogult püspökünk szellemének intését, az ő szelleme szerint folytatjuk életünket s tanulmányainkat : ugy oly emléket emeltük számára, minőt kivánt: élő emléket — sziveinkben. Ezen benső, inkább contemplativ világ köréből kiragad az erkölcsi erélynek, kint a világban alkotásai által nagygyá vált boldogult Czékus püspökünknek ép ez alkotásaiban élő szelleme. A férfias erély hangján szólal meg ez előttünk : Evangélikus egyházunknak e hazában történeti nagy hivatása van ! s ez abban áll, hogy egyházunk az evangyéliom szelleméről meg nem feledkezve ugyan — egyezőnek, sőt egynek tudja magát a fejlődő a kiés nevezetesen befelé megerősödő nemzeti szellemmel, s mely ép ezen egysége tudatában nemzeti kulturális feladatát ugy oldja meg, ha az evang. egyház minden kifelé huzó elemekkel szemben kérlelhetlen szigorral jár el, de a kard mellett használja az építő kanalat, mely szilárd, anyagilag is biztosított alapokra kívánja egyházunk kulturintézeteit helyezni, azokat felépíteni s újjáalakítani. — Népünknek hazai és evangyéliomi szellemben való nevelése érdekében állítá fel boldogult püspökünk Eperjesen az oly biztos alapokra fektetett néptanítóképzőjét; ujjá szervezte ugyanott a tlieologiai intézetet ; biztosította az egyház szolgálatában elaggott és elhalt munkások életét és családját az oly bámulatosan növekvő nyugdíjintézet által ; a nemzeti művelődés különös szolgálatában álló középiskolákat az autonomia aggályain túltéve magát — az állam anyagi közreműködésének igénybevételével a korigényeinek megfelelő alapra emelte; a jogi akadémiát, világi vezéreink képzőjét, megküzd ve a legnagyobb nehézségekkel, fel nem adta; az oly sok veszélveknek és esélyeknek kitett árváink számára menhelvet épített ; s megértve azt, hogy az evangyéliomi szellemben nevelt művelt anyák kezében nyugszik a jövő nemzedék sorsa, indíttatva elnöktársa emelkedett szellemű beszéde által Rozsnyón felsőbb leányiskolát alapított. Mily hatalmasan szólnak e tettek ez alkotások , minden szónál hatalmasabban hozzánk, hozzátok szeretett ifjú pályatársaim ! Mily hathatósan buzdítanak hasonló irányú munkásságra! Igenis elmélyedve a keresztyén és minden prot. emberre nézve egy szükségesbe s itt t. i. megujulva a belső ember szerint, és ezen világosság ténye mellett megtalálva belső tapasztalatainkat helyesen kifejező tudományos alakot ; ismerve és kutatva az emberi szellemnek ideális téren érvényesülő tényeit : lépjünk ki mi is felszerelve a személyivé vált vallás vértjével, a theol. tudományosság pajzsával, a jelen világnézetet fejlődésében megértő szellem fegyverével az életnek küzdő terére, és itt ne feledkezzünk meg, akár már akadémiánk falai közt, akár később hivatalszerű pályánkon arról, hogy evang. egyházunk történeti missiója a nemzeti kulturállam eszméjével, hazai történetünk tanúbizonysága szerint a legbensőbben összeforrott. — Egyházunk nemzeti egyház, a mely is bár folytonos kölcsönhatásban a protestantismusnak külföldön s nevezetesen a reformatio anyaországában érvényesülő szellemével, mégis önállóan, sajátosan szervezkedett itt a hazában, úgy hogy hazánk nemzeti geniusa által áthatva, annak minden hive kell, hogy egy érzelemmel, egy lelkesedéssel elzenghesse : „Itt élned, halnod kell." — El a pártviszály, el a nemzetiségi kérdés uralásával ! Tanuljuk meg korán, érvényesítsük pedig mindenkor, hogy a pártok fölött áll minden igaz evangelikus előtt, — a haza, a nemzetiség fölött — a nemzet. Jogosultak a pártok és nemzetiségek, a mennyiben a hazát, a nemzetet szolgálják ; ezentúl csak jogczimek a hazaárulásra, a nemzet felbontására. Ezen önálló és sajátos szervezkedés egyik kiváló formális vivmánya autonómiánk. Ne legyen az puszta forma, mely bármifélére takaróul szolgál. Legyen az tiszta, átlátszó alakja azon ön- és czéltudatos szellemnek, mely az evangyéliom alapján önállóan és