Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Theol. akademiai tanévet záró igazgatói beszéd (Schneller István)

212 szabadon kivánja a szellem minden nemes erőit megőrizni, tisztítani, fejleszteni és előterjeszteni egyházunk és hazánk felvirágzása érdekében, mely ép azért az egyesnek lelki gondozása, a gyülekezet építése, az egyháznak vezetése és kormányzása mellett a rendelkezésére álló és az emelkedett lelkesedés által teremtendő anyagi eszközöket oly kuhurintézetek fentartására, fejlesztésére és felállítására örömmel fordítja, melyek egyházunknak a nemzeti kulturállammal közös czélt szolgálnak. Ezen az életben érvényesülő erkölcsi erély egyik kiemelkedő hőse Czékus püspökünk volt. Ne élt légyen hiába reánk nézve sem ! Szelleme halálában a földi salakoktól megtisztulva, mint evangyéliomszerű és hazafias hatásos elv éljen mi bennünk is s hirdessék a mi tetteink is ez évnek nagy halottja életét egyházunkban ! S ha így a külső, a tettekben élő ember, a Krisztus szellemében megujult belső embernek kifejezője : ugy lehetetlen az, hogy életünket ne jellemezze a nemes és szép előterjesztés személyiségünkben ép úgy, mint szavainkban s cselekedeteinkben. Ezen aestlietikai nemes, ékes előterjesztés egyik képviselőjét pozsonyi egyházunk s akadémiánk Freytag Viktor lelkészében illetőleg bizottsági tagjában szinte ez évben temette el. Ezen halottnak szellemét is most, midőn az évtől búcsúzunk szinte felidézzük magunk elé s nem kivánjuk elbocsátani, mig minket ez is meg nem áldott. Meg nem áldott azon nemes igyekezettel, hogy életünkben bármily szerény vagy magas állásra rendeljen az isteni gondviselés, mindenben hivek legyünk, pontosak kötelességeink teljesítésében, — személyiségünk egyensúlyát meg ne zavartassuk az élet oly változó esélyei által, s nyilatkozatainkban, életünkben az érvényesülésre törő szellem irányzatánál a nemes mérték, az ékes forma, a szép eszméjét viszatükröző összliangzatról meg ne feledkezzünk. Igy vállhat ezen oly nagy és aránylag sok halottat eltemető évünk, Istent valóban szeretve — áldás és uj élet esztendejévé. Mindegyik halottunk egy-egy cliarismát sajátosan valósított meg életében, s intő szellemük hivatásszerű életünket egészében felölelve, jövőnkre, egész életünkre kiható erejű lehet! Legyünk hálás utódok, tanítványok. Tanítóink, elöljáróink példáit, szellemét — dicsérje életünk s ekkor és pedig csak ekkor nem éltek ők hiába reánk nézve sem ! Kedves ifjú pályatársaim ! A hivatásszerű élet alkonyán, s derekán dőltek ki e nagy hallottaink. Eletük a hivatásszerű életképet tűnteti fel előttünk. S önök, midőn még csak ez élet tavaszát élik, midőn ez életre még csak előkészülnek : könnyen rájuthatnak azon gondolatra, liogy az ily élet követésére még rá érnek. Szerencsétlen egy gondolat ez ! Életünk egy s az ordinatio, bár uj élettért nyit, a személyi élet folytonosságát meg nem szakítja! Csak a komoly előkészülés, csak a földnek, a talajnak jó elkészítése, a csirának jó megfogamzása — biztosítja a földi aratás sikerét. De különben is a keresztyén ember életének főczélja és főjutalma belső, túlnani, s nincs biztosítékunk arra nézve, hogy a holnap még a mienk! Erre int végre akadémiánk legközvetlenebb halottja, Önök ifjú pályatársaim — barátja — és küzdő társa : a mi Csecsetka Dánielünk. Örömmel és lelkesedéssel készült ő lelkészi hivatására; lelkiismeretesen teljesíté mindig kötelességeit : szülői s szeretett nagybátyja, a mi igen tisztelt tanári Nestorunk már-már elérve látták azt az időt, hogy legkedvesebb reményeik ő benne megtestesüljenek : s íme a test a szolgálatot felmondta, előkészítő pályájának közeledő czélja előtt halottan kidőlt. Tanárai becsülése, társai szeretete, bizalma és tisztelete kisérte őt utolsó útjára s az ő szelleme hálatelten ez élvezett szeretet és tiszteletért Önökhöz fordul kedves ifjú pályatársaim e szavakkal : Nem érünk rá! Életünk minden óráját Istentől vett kegyelmi ajándéknak tekintsük, a mely arra int, hogy komolyan, lelkiismeretesen, a szent végtelen czélt szemünk előtt tartva, használjuk fel ! A holnap nem a mienk ! Éljünk mindennap úgy, hogy életünk kedves szüleink, jóltevőink, barátaink igaz öröme legyen, s hogy bármikor is hívjon ki az élet sorából a halál angyala, életünkkel az isteni kegyelmet, a szülők, pártolóink, barátaink szeretetét és jóságát dicsérjük!" Legyen így áldott köztünk is akadémiánk ez utolsó évi halottjának emlékezete! * * * Élet és éltetésről szól az évnek halottjainkra vonatkozó tapasztalata! Komoly intésként hangzottak felénk szellemeik búcsúzó szavai! De a halottak helyébe léptek uj férfiak s ezek emelkedett üdvözlő adja Isten — egy jobb jövőt megnyitó szózatait hallhattuk, olvashattuk mi is. Boldogult Geduly püspökünk helyébe főt. Baltik Frigyes lépett. Kegyes és építő munkásságban folytak le szerényebb körben napjai. Arra az egyre a mire szükségünk van, a Krisztusi szellemben kegyesen megujuló életre irányítá tevékenységet gyülekezetében, az áhitatos felemelkedés és épülésnek szolgáló irodalmi termékei ugyanez élet felkeltését és ápolását czélozzák tót nyelvű hiveink közt. Ezen Krisztusi szellemet kivánja ő most tágabb körben is, a szeretet szelleme és ezen szellem alkotása, terjesztése, megerősödése és létesítése által érvényre emelni. S nincs foróbb kivánatunk, nekünk az annyira érdekelteknek, hogy uj püspökünknek eme missióját a kerületben az Isten meg is áldja. — Vegye át a kegyes püspök Gedulynk örökségét, akadémiánk iránt való meleg érdeklődését, s legyen ez örökségben nem csak terhe, hanem öröme ! Legyen működése akadémiánkra, Önökre nézve, kedves pályatársaim, igazán áldott. S az alkotásaiban nagy Czékust követte a személyiségében, az életfelfogásában annyira emelkedett Zelenka Pál püspökünk. Akadémiánk feltétlen bizalommal tekint feléje, mert tudjuk azt, hogy emelkedett szelleme nem leli határát a kerületben. Egészséges és üdvös kerületi élet csak ott van, a hol a kerület is át van hatva azon tudattól, hogy a kerület