Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Néhány őszinte szó

12 is legczélszerűbb, lia a tanár ezen osztályban csak elő­készíti a növendékeket a magyar-latin fordítások kezelé­sére, őket külső rendre, az irás tisztaságára szoktatja. Kezdetül szolgálhatna pl. az, ha velők főneveket tisztán vagy melléknevekkel együtt declináltatunk, vagy igéket conjugáltatunk és ezeket le is Íratjuk, a leírásnak azonban mintegy commando szóra kell történni az egész osztálylyal egyszerre ; ezt követnék majd egész mondatok és igy tovább. Minden józan nyelvtanítás ma már a mondatból és az azt képező concrét esetből indul ki, a concrét esetek többszörös számából a tanulók czélszerű vezetés mellett felállít­ják a törvényt. Az első osztály feladata az egyszerű mondat viszonyainak megismerése ; erre múlhatatlanul szükséges az egyes mondattagok függésének világos tudata. E feladat csak folytonos elemzés által való­sitható meg, ezért ugy a latinból magyarra, mint a magyarból latinra való fordítás alkalmával a tanuló­nak mintegy megszokássá kell válnia, hogy minden szónál gondoljon annak mondatbeli viszonyára, to­vábbá esetére, nemére, számára stb. Első mindig a latinból magyarra való fordítás, mert ezen ténykedés által gyarapodik az elme uj képzetekkel és ha ezen gyarapodás már bizonyos fokot elért, akkor követ­kezik a megszerzett képzeteknek értékesítése, vagyis a magyarból latinra való forditás. Ez által a latin szöveg, mely az osztály olvasmányát képezi, ugy feldolgoztatik, hogy annak nagy része, ha könyv nélkül nem is tanulták, mégis a tanulók biztos bir­tokává lesz és az előfordult szók és grammatikai apróságok mélyen bevésődnek az emlékezetbe. A második osztálytól kezdve a negyedikig a forditások körüli eljárás csak abban különbözik, hogy a feladatok változatosabbak és gazdagabbak. A ta­nulók az első osztályban helyes fegyelmezés mellett odavezettettek, hogy minden gondolkodási operaczió­nál a tanár készséges és ügyes eszközeivé lettek. Ezért ez osztályban már a tempo szerinti együttes dolgozás megszűnik, a tanulóknak kijelöltetnek a lefordításra kitűzött mondatok és ők külön-külön ki­dolgozzák. A III-ik és IV-ik osztályban a latin mon­dattan rendszeres tárgyalása alkalmával a fordítási gyakorlatoknál arra kell a főfigyelmet fordítani, hogy syntaktikai szabály- és törvénynél ne térjünk át másra, mig Írásbeli forditások által meg nem győződ­tünk arról, hogy a tanulók az illető szabályt és tör­vényt helyesen felfogták és azt szabadon és tudato­san alkalmazni is tudják. Markusovszky Sámuel. I. E becses lapok mult évi 38. 46. 49. és 50. szá­maiban igen élénk és tanúlságos eszmecserének voltunk élvezői. — „Dixi." „Correxi" & comp., majd ismét „ Dixi" és végül „Cato" urak részéről, ama bi­zonyos szomorú ügyben, a mely már közel 50 esz­tendeje átokként ül evangyeliumi piot. egyházunk nyakán, megbénítve ezt egészséges életműködésében s megrendítve az államon belül való független állásá­ban, független jövőjében . . . Ez az átok — a mely ezúttal a felsőbb hatóság iránt való engedelmesség felmondásában manifestálta magát s hítta ki az említett eszmecserét — nevén nevezve a gyermeket a „panszlavismus." Furcsa egy jószág ez. — Az oly szomorú véget ért Mudrony Mihály, a panszlavismus szellemes és ragyogó tollú apologét.ája (bizony nem vallott vele szégyent, hogy oly szépen tudott magyarúl is irni ; — tanulhatnának tőle a mai lármásabb, de egyúttal üresebb prókátorepigónok !) egy röpiratában egy naiv politikai idealista szavait idézte annak iga­zolására, hogy a panszlavismus nem existál, mondván, hogy az csak amolyan mumus, a melyre ha gondol, markába nevet, a ki kitalálta. — És mégis csodála­tos a sátán háta nem borzong jobban a kénkőfüsttől, mint egynémelyik ev. atyánkfia a „panszlavismus" szótól. — Ugyan mi lehet e dolognak a psychologiája ? — Eszembe jut egy kis történet (oly sokszor pél­dázza a kicsi a nagyot) iskolás gyermekkoromból. — Volt nekem egy hirtelen növésű iskolatársam, terme­ténél csak phlegmája hosszabb. — Egyszer a város melletti téren, labdajátékközben egy idegen fiu, a kit ő véletlenül nagyon is hátba ütött, el kezdte őt csúfolni: „Te pápista!" A városban sok kath. iskolás fiu is volt, annak tartotta, — Az én hosszú pajtásom csak vállat vont s bár a titulus fokozatos erővel hul­lott fejére, fel sem vette azt. — Egyszer csak fordít ellenfele a dolgon. „Te longus!" ... Az én pajtásom kezd mozogni ... „Te lutheránus!" No de már erre felugrott a megbántott oroszlán — s szegény ellen­felét úgy helybenhagyta, hogy igazán megsajnáltuk. „Csak te csúfold az én hitemet!" . . . Tudja Isten, ha engem valaki pánszlávnak nevezne, hát én bizony jót mosolyognék rajta „bomlasz barátom." — 5 aztán ha egyesek hallják e szót, azonnal hogy berzenkednek !... Nagyon kénkőszagos az a „mumus." Hanem hát — induljunk ki abból a feltételből, hogy panszlavismus e hazában nincsen. Mondjuk, hogy igazságtalan vád az csak, a melylyel a magyar elem a száv elem egy részét üldözi. — S hogy a szláv elem egy részét — mint azt az én volt hosszú iskola­társamat — már maga a „panszlavismus" neve is izgatottá teszi, mondjuk, hogy ez azon idegesség ki­folyása csak, a melybe őt a folytonos és méltatlan vádaskodások, a következetes elnyomatások, amolyan „herodesi relegátiók" és számos „concrét eset egész a nyustai pap választásig" tapasztalata helyezték . . . Tegyük fel, hogy a békés szlávság valóban nem po­litizál, hanem a magyar Chauvinismus az, a mely a politikát az egyházba beviszi. (Mind megannyi igen érdekes anyag — discussióra. Természetesen zárjelben igénybe veszem mind a feltételekre nézve a Correxi 6 comp, prókátori terminus technikusait — „posito sed non concesso.") — Vájjon mi következik ebből ? — Bizonyára Turóczszentmártonban fel nem teszik azt, hogy a magyarság általában mind chauvinista, valamint ez oldalról sincs senkinek eszeágában sem

Next

/
Thumbnails
Contents