Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Nekrologok - Jeszenszky József

13 feltenni, hogy az egész tót népet, mely a panszlavismusban ártatlan, néhány kificzamodott idealistának, strebernek (erre nincs magyar szó), kiforratlan s feltűnést vagy kenyérkeresésre alkalmas hírt-nevet kereső individuumnak klikkjével azonosítsuk; és valamiként nem csalódom, ha azon meggyőződésemnek adok kifejezést, ha a magyarság legnagyobb tömege még mindig feltétlenül hiszi, hogy szláv testvéreinek protestáns hűsége s józan érzéke végül is értékük szerint megismerve feltolakodott népboldogítóit, meg is fog tőlük tudni szabadulni: azonként ott is talán feltehetik azt, hogy magyar testvéreinek józan része sem fog felülni egy-két túlzónak (hiszen ilyenek vannak mindenütt) :. — hanem őszinte lélekkel törekesznek mindkét oldalról — mint a hídépítésnél szokás — azon pillanat után, a midőn két oldalról közeledve végül a kész szövetség-hidon kezet foghatnak, örömmel eltelve a siker felett — s immár öszszevetett vállakkal megfelelni iparkodva azon nehéz, de protestáns szempontból első sorban az ő maga vállaira nehezedő culturf el adatoknak, a melyeket a haladó korszellem elé szab. — Most bizony manapság ott vagyunk, hogy mig egymást marjuk, rágjuk, azalatt kezünkből régen kiesett azon fáklya, a melyet népek megvilágítására hazánkban is a protestantismus negyedfélszáz év óta mindig elől lobogtatott ... S vájjon az alapon mi a teendő? — Az, hogy valóban ne politizáljunk, hanem e közös e kölcsönös munkára szervezkedjünk, fogjunk hozzá a hídépítéshez mindkét oldalon — szláv részről azáltal, hogy alkalmat a gyanúra ne adjunk, magyar részről, hogy sokszor alaptalan gyanúskodással a bajt ne élesítsük. in mim. Jeszenszky József (1816-1890) A Dunáninneni egyházkerületet, az egyetemes egyház theologiai akadémiáját az év első napjaiban nagy veszteség érte, de legtöbbet vesztett mindenek között a pozsonyi egyház kinek első oszlopférfia zárta be folyó január hó 2-ával tettdús életét. Azon ritka egyéniségek egyike, kik meggyőződésök osztatlan erejével, akaraterejök szívósságával egy életelvnek szentelik tehetségűket és munkaerejöket lépet le vele az élet színpadáról. Ha a nagyságot nem a születés, gazdagság, fejedelmi kegy vagy népszerűség muló lidérczfénye szerint mérjük, hanem az életfeladatnak tettekben nyilatkozó megoldásával alapítjuk meg : a mi Jeszenszky Józsefünk a szó ez értelmében első helyet foglalt el kor- és munkatársai között. Ujvároskában Nyitra megyében 1816. febr. 13-án született. A szerény gazdatisztilak ölén három fi- és nőtestvérrel együtt gondos nevelésben részesült. Iskolai pályáját Pozsonyban végezé, hol életének érett gyümölcseit kellett később a közjó számára megteremnie. 1848-ban Horvátországban találjuk, mint a gr. Erdődy uradalmak igazgatóját e nehéz időben a horvátok gyűlölködésének ádáz viharai között nagy ügyességgel és kitartással keresztül vitte a tagositási rendezést ; 1856-ban már Pozsonyban van, 1860-ban az egyház szolgálatában, 1861-ben már mint a gazdasági választmány elnöke döntő befolyást gyakorol az egyház sorsára^ megkezdi az egyház vagyoni rendezésének s ezzel e fényes gyülekezet jólétének regeneratori munkáját. E helyről melyet oly fényesen elfoglalt csak a halál zsarnoki hatalma mozdíthatta el a gyülekezet feltétlen bizalmától környezett férfiút. Ez egy hosszú, tettekben és sikerekben gazdag életnek szük kerete. Jellemének alapvonása, hogy azon ügygyei, melynek életét szentelé teljesen azonosította magát. Szolgálva szerette egyházát, városát. Soha mást nem kivánt, mint a közjó előmozdítását munkálni. Elve volt, hogy e földi életben a szellemi jólétnek alapja s előfeltétele az anyagi jólét. Oly szabadság mely ingatag alapon áll, oly felvilágosodás, mely rongyokba öltözködik, oly haladás mely kenetlen szekéren czammog s oly nagyzás mely levegőben szárnyal az ő reális felfogásának gúnytárgya volt. Jól jegyezzük meg ez nála életelv volt, melyet az elv szigorának föltétlen hódolatot követelő merevségével alkalmazott. - A közjó érdekében, a mint azt ő felfogta alkut nem ismert a nagyok kegymosolya a tömeg népszerűsége előtte közönyös volt. Ha szükségesnek látta gyerekjáték volt neki szembe szállni egy egész gyűlés felfogásával. Czélja keresztülvitelénél nem kérdezte tetszik-e vagy nem ? Nem fogásokkal, tények kiszínezésével akarta hallgatóit megnyerni; a mit mondott az rideg tény, valóság volt. Nem csoda ha sokszor sebzett, ha sok ellenséget szerzett: viel Feind, viel Ehr. Előbbiektől nem félt utóbbit nem keresett. Szép dolog az, ha a kerület, az egyház, Pozsony városa, az iparbank azon ügyekre nézve melyeket kezébe tett, azt mondhatta: a legjobb kezekben vannak, nyugodtan alhatunk. Sajátságos volt e férfiúnak kedélyvilága is. A távolabb állok nem hitték, hogy szeretni tud; a kiket szeretett azok csak tetteiből érezték ki szeretetének igazságát, mélységét. Otthon, nejének szül. Bittó Kornéliának boldogító körében a szó legnemesebb értelmében megnyugodott, homlokának redői elsimultak, boldog volt. E nemeslelkű hölgy tudta legjobban mily gazdagsága a szeretetnek lakozik a világ előtt gyakran ridegnek és csakis számitónak látszó férfiú lelkében. Testvéreinek valódi Józsefe volt s a kit jó akaratára, vagy tiszteletére méltatott az a szóban szegény, de tettekben gazdag férfiú jellemében inkább gyönyörködött, mint élvezte a sziv muló melegét. A férfi jellem legszebb vonása, a megbízhatóság és kiszámíthatóság, nevével a köztudatban összeforrtak. Nem lehet feladatom hosszú életének sikerét előszámítani erről bizonságot tesznek a legilletékesebb tanuk : a szám adatok, pénztári könyvek s alkotásai.