Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Nekrologok - Jeszenszky József

13 feltenni, hogy az egész tót népet, mely a panszlavis­musban ártatlan, néhány kificzamodott idealistának, strebernek (erre nincs magyar szó), kiforratlan s fel­tűnést vagy kenyérkeresésre alkalmas hírt-nevet ke­reső individuumnak klikkjével azonosítsuk; és valami­ként nem csalódom, ha azon meggyőződésemnek adok kifejezést, ha a magyarság legnagyobb tömege még mindig feltétlenül hiszi, hogy szláv testvérei­nek protestáns hűsége s józan érzéke végül is érté­kük szerint megismerve feltolakodott népboldogítóit, meg is fog tőlük tudni szabadulni: azonként ott is talán feltehetik azt, hogy magyar testvéreinek józan része sem fog felülni egy-két túlzónak (hiszen ilye­nek vannak mindenütt) :. — hanem őszinte lélekkel törekesznek mindkét oldalról — mint a hídépítésnél szokás — azon pillanat után, a midőn két oldalról közeledve végül a kész szövetség-hidon kezet foghat­nak, örömmel eltelve a siker felett — s immár ösz­szevetett vállakkal megfelelni iparkodva azon nehéz, de protestáns szempontból első sorban az ő maga vállaira nehezedő culturf el adatok­nak, a melyeket a haladó korszellem elé szab. — Most bizony manapság ott vagyunk, hogy mig egy­mást marjuk, rágjuk, azalatt kezünkből régen kiesett azon fáklya, a melyet népek megvilágítására hazánk­ban is a protestantismus negyedfélszáz év óta mindig elől lobogtatott ... S vájjon az alapon mi a teendő? — Az, hogy valóban ne politizáljunk, hanem e kö­zös e kölcsönös munkára szervezkedjünk, fogjunk hozzá a hídépítéshez mindkét oldalon — szláv részről azáltal, hogy alkalmat a gyanúra ne adjunk, magyar részről, hogy sokszor alaptalan gyanúskodással a bajt ne éle­sítsük. in mim. Jeszenszky József (1816-1890) A Dunáninneni egyházkerületet, az egyetemes egyház theologiai akadémiáját az év első napjaiban nagy veszteség érte, de legtöbbet vesztett mindenek között a pozsonyi egyház kinek első oszlopférfia zárta be folyó január hó 2-ával tettdús életét. Azon ritka egyéniségek egyike, kik meggyőződésök osztatlan erejével, akaraterejök szívósságával egy életelv­nek szentelik tehetségűket és munkaerejöket lépet le vele az élet színpadáról. Ha a nagyságot nem a születés, gazdagság, fejedelmi kegy vagy népszerűség muló lidérczfénye szerint mérjük, hanem az életfeladatnak tettekben nyilatkozó megoldásával alapítjuk meg : a mi Jeszenszky Józsefünk a szó ez értel­mében első helyet foglalt el kor- és munkatársai között. Ujvároskában Nyitra megyében 1816. febr. 13-án született. A szerény gazdatisztilak ölén három fi- és nő­testvérrel együtt gondos nevelésben részesült. Iskolai pályáját Pozsonyban végezé, hol életének érett gyümöl­cseit kellett később a közjó számára megteremnie. 1848-ban Horvátországban találjuk, mint a gr. Erdődy uradalmak igazgatóját e nehéz időben a horvátok gyűlölködésének ádáz viharai között nagy ügyességgel és kitartással ke­resztül vitte a tagositási rendezést ; 1856-ban már Pozsony­ban van, 1860-ban az egyház szolgálatában, 1861-ben már mint a gazdasági választmány elnöke döntő befolyást gyakorol az egyház sorsára^ megkezdi az egyház vagyoni rendezésének s ezzel e fényes gyülekezet jólétének rege­neratori munkáját. E helyről melyet oly fényesen elfoglalt csak a halál zsarnoki hatalma mozdíthatta el a gyülekezet feltétlen bizalmától környezett férfiút. Ez egy hosszú, tettekben és sikerekben gazdag élet­nek szük kerete. Jellemének alapvonása, hogy azon ügygyei, melynek életét szentelé teljesen azonosította magát. Szolgálva sze­rette egyházát, városát. Soha mást nem kivánt, mint a közjó előmozdítását munkálni. Elve volt, hogy e földi életben a szellemi jólétnek alapja s előfeltétele az anyagi jólét. Oly szabadság mely ingatag alapon áll, oly felvilágosodás, mely rongyokba öltözködik, oly haladás mely kenetlen szekéren czammog s oly nagyzás mely levegőben szárnyal az ő reális fel­fogásának gúnytárgya volt. Jól jegyezzük meg ez nála életelv volt, melyet az elv szigorának föltétlen hódolatot követelő merevségével alkalmazott. - A közjó érdekében, a mint azt ő felfogta alkut nem ismert a nagyok kegymosolya a tömeg népszerű­sége előtte közönyös volt. Ha szükségesnek látta gyerek­játék volt neki szembe szállni egy egész gyűlés felfogá­sával. Czélja keresztülvitelénél nem kérdezte tetszik-e vagy nem ? Nem fogásokkal, tények kiszínezésével akarta hall­gatóit megnyerni; a mit mondott az rideg tény, valóság volt. Nem csoda ha sokszor sebzett, ha sok ellenséget szerzett: viel Feind, viel Ehr. Előbbiektől nem félt utóbbit nem keresett. Szép dolog az, ha a kerület, az egyház, Pozsony városa, az iparbank azon ügyekre nézve melyeket kezébe tett, azt mondhatta: a legjobb kezekben vannak, nyugod­tan alhatunk. Sajátságos volt e férfiúnak kedélyvilága is. A tá­volabb állok nem hitték, hogy szeretni tud; a kiket sze­retett azok csak tetteiből érezték ki szeretetének igazságát, mélységét. Otthon, nejének szül. Bittó Kornéliának boldogító körében a szó legnemesebb értelmében megnyugodott, hom­lokának redői elsimultak, boldog volt. E nemeslelkű hölgy tudta legjobban mily gazdagsága a szeretetnek lakozik a világ előtt gyakran ridegnek és csakis számitónak látszó férfiú lelkében. Testvéreinek valódi Józsefe volt s a kit jó akaratára, vagy tiszteletére méltatott az a szóban szegény, de tettek­ben gazdag férfiú jellemében inkább gyönyörködött, mint élvezte a sziv muló melegét. A férfi jellem legszebb vonása, a megbízhatóság és kiszámíthatóság, nevével a köztudatban összeforrtak. Nem lehet feladatom hosszú életének sikerét előszá­mítani erről bizonságot tesznek a legilletékesebb tanuk : a szám adatok, pénztári könyvek s alkotásai.

Next

/
Thumbnails
Contents