Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Nyílt kérelem

van szorítva olyannyira, hogy az ott megvetett alapon épiteni nem lehet. Nagy előnyére szolgálna tehát az evang. theol. akadémiának, ha theologusainknak a német egyetemeken való további önképzést megkönnyítené az által, hogy német nyelven előadatnék idehaza is legalább egy tantárgy, pl. az encyclopaedia, vagy a bölcsészet története. A közöny gátolására szükséges honi egyházunkat nvelvi oldaláról is tekintetbe venni. Honi egyházunkban tót nyelven is hirdettetik az ige, melynek conditio sine qua non-ja a megfelelő nyelvismeret. Theologusaink, épen úgy mint az én időmben, álszégyenből, elfogultságból, félelemből, kényelemből kerülik a bibliai szláv nyelv tanulását addig, a meddig lehet. Az egyházban aztán következik elölről a tanulás, és ezen tanulás azután mulasztás. Ilyen kényszerből való férczmunka igénybe veszi a hivatalos ténykedésre való időt is, önönmaga iránt szül bizalmatlanságot, kedvetlenséget, zsibbasztja a fiatal szónok ambícióját, a szószéken szárnyát szegi lelke röptének, végre közönyt szül nála és a híveknél, a kik papjuknál nyelvi gyarlóságot vévén észre, hová tovább elfordulnak tőle, rideg közönybe esnek. — Az egyház építése azt javasolja, hogy a theologusnak „a küzdelmet a szent ige hatalmas erejével diadalra kell vezetnie," mint a ker. felügyelő úr mondja, ezért már mint fölfegyverzett vezér álljon készen, birja azon nyelvet, melyen szónokolni akar. Rossz katona, a ki a fegyvert akkor keresné, a mikor már sortüzet parancsolnak. A közöny azon okát is könnyen ellehet távolítani, ha a theologusok azon (tót) nyelven, melyen prédikálni óhajtanak, legalább a szentírás egyes szakaszait, vagy a perikopákat olvassák, magyarázzák, homiletikailag földolgozzák és így szónokolnak. — A közönynek még nagyobb forrását látom azokban, melyek mint életakadályok azután lépnek fel, mikor a theologus rendes pappá lett. — Pappá lévén, első szó, amit hall : tessék házasodni ! A coelibatus evang. papnál legalább is kivételes állapot lévén, saját és mások óhaja szerint megházasodik. Lesz atya, talán több gyermek atyja, élni kell az egész felszaporodott családnak, szaporodik a gond is ; a gyermekeket nevelni kell, nagyobbak lesznek, nagyobbak az apai gondok is, mert mégis csak maradni és élni kell. Ekkor jön az élet ezen stádiumába, mikor leginkább kellene segélynyújtásról is gondoskodni, — az igazi próba-idő. A mérleg azt mutatja, hogy a jövedelem kisebb mint a kiadás, kell tehát nagyobb jövedelemről gondoskodni, az eszményi papból lassan-lassan praktikus gazda, vállalkozó lesz, csakhogy valahogyan megküzdjön a léttel. — Nehéz gondok gyötrik lelkét, deresre festik fejét-haját, „az anyagiak miatti küzdelemben magasztos hivatása teljesítésére irányuló lelki ereje elzsibbasztatik." (Fabiny 1. e. jk.) — A házasság, gyermeknevelés, szegénység, kenyérkeresés, léttelküzdés, mind oly faktorok, melyeknek terhe alatt a pap az eszményiek iránt közönyös lesz, lelke nemes czéljától elvonatik s végre csakhamar annyira jut, hogy közönyös lesz saját élete iránt is, várja a megszabadulást az árny ék világtól. Bizony ha valahol, ezen fokon „menteni kell." (Fab. 1. jk.) — Menteni pedig lehet, — „mindent el kell hárítanunk, a mi által az anyagiak miatti küzdelemben magasztos hivatásuk teljesítésére irányuló lelki erejük megzsibbasztatik" (u. a. 1.) Itt tehát ismét önként felmerül a hiványok korszerű javításának kérdése. Erről már többször volt szó, és alkalmilag ismét napirendre fog jönni. A nógrádi esperesség tervezete mindenesetre pártolásra méltó. A hiványjavítás, különösen a kisebb egyházakban felfogja frissiteni az erőket, uj lendületet ád az egész egyházi életnek, sok baj, „mely mahónap az egyházra végzetessé válhatik" (u. a.), el lesz hárítva, az általános közöny forrásának erős gát vettetik. — Igaz a közöny, ott is felüti fejét, a hol a lelkész kellően van fizetve, az egyház is jól elbírja a fizetést. — Itt elő áll a kormányzati kötelesség, hogy oly egyházak hitbuzgó lelkészekkel láttassanak el, a kik komolyabban ellenőrizendők és hű sáfárkodásukról az illető közegeknek gyakrabban beszámolni köteleztessenek. A közöny ezen fajainak elhárításához egy szükséges — az Istenországának és Isten dicsőségének keresése mindenek előtt. Baphanides Vilmos, evang. lelkész. (Folyt, köv.) i I1 ? I ! i, Nyilt kérelem. Batizfalut, Szepes megyének Tátra tövében fekvő községét f. é. jan. 9-től febr. 3-ig, rosszakaró emberi kezek 9-szer gyújtották fel szándékosan, különböző helyeken. A 9-szer megkisérlett, tényleg azonban 7-szer káros tűzzé fajult gyújtogatás nagy pusztulást, nyomort és Ínséget hagyott hátra maga után. Ezen tűzvészek közül legnagyobb kárt okozott a f. é. jan. 16-án este 5-kor keletkezett, erős szélvész által táplált és egész éjjel pusztított tűzvész. — Ekkor estek áldozatul az emésztő lángoknak az utolsó fadarabig — sok más épület között — a batizfalvi ág. h. ev. paplak összes gazdasági épületei is. Jóllehet ezen fából épült és leégett gazdasági épületek teljes értékben 650 frtra voltak biztosítva, mindazáltal nem vagyunk képesek a biztosító intézettől nyert 600 frton a leégett épületeket felépíteni. Hatósági tilalom következtében fából építkeznünk nem szabad. Építkezésre alkalmatos kőanyag határunkban nem lévén, ezt más falvak határaiból nagy költséggel és nagy fáradsággal kell beszereznünk. Legnagyobb részt tűzkár által sújtott lakosaink s egyházhiveink saját maguk nyomorával kénytelenek lévén küzdeni, az egyházi építkezést sem pénzzel, sem gyalog és igás napszámmal nem segíthetik, minek következtében a legkisebb munkát is készpénzen vagyunk kénytelenek végeztetni. Szakértői vélemény szerint a leégett épületeknek előírás szerinti kemény anyagokból leendő felépítéséhez azon-