Evangélikus Egyház és Iskola 1890.
Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - A XIII. szepesi városi esperességből
74 ban legkevesebb 1300 oszt. ért. forintra van szükségünk, mely előirányzott összeg mellett tehát 700 forintnyi szükséglet mutatkozik. Az egyház e czélra fordítható és szükségelt pénzzel — a biztosító intézettől nyert 600 frton és az eddig ezen építkezésre befolyt 50 frtnyi adományon kívül — nem rendelkezvén, alulírott a batizfalvi ág. h. ev. egyház nevében a testvéregyházakat, a hitrokonokat és a szükség enyhítéséhez hozzájárulni kész emberbarátokat ezennel alázatosan arra kéri fel : hogy ezen tűzkárosult egyház felsegéléséhez kegyes adományaikkal hozzájárulni s azokat alulírotthoz küldeni hajlandók és szívesek legyenek. Batizfalván, 1890. február 6-án. Bartal Andor, ev. lelkész. * A XIII. szepesi városi esperességből. Lapunk f. évi 6-ik számának „Vegyesek" rovatában megemlékeztünk röviden azon mozgalomról, mely a XIII. sz. v. esperesség kebeléből egy a tiszai egyházkerület ez évi közgyűlése elé terjesztendő s lelkészfizetési alapok létesítését tárgyaló emlékirat — és egy a tiszai egyházkerületi gyámintézet ez évi közgyűlése elé terjesztendő s az e. e. e. gyámintézet alapszabályainak módosítását sürgető indítvány alakjában indult ki; — mindkét okirat a XIII. sz. v. esperesség mult évi julius 17-én tartott közgyűlésének megbízása alapján, ugyanazon év nov. 1-én kinyomatott s részletes javaslatokat tartalmazó mellékletekkel ellátva, a tiszai egyházkerület egyházainak tárgyalás végett megküldetett. Mindhogy pedig mindkét okirat oly kérdésekkel foglalkozik, melyek nemcsak a tiszai kerület egyházaira, hanem általában egyházunkra nézve közvetlen érdekű e k : a következőkben azoknak közelebbi ismertetését is adjuk. Az „Emlékirat" —kiindul abból, hogy a tiszai egyházkerület „majdnem minden kisebb egyházközségében nyomasztóvá lett a megélhetés gondja és ezen gond alatt első sorban a lelkészek szenvednek. Ezen kisebb egyházközségeinkben a lelkészjavadalmazások ma is ugyan azok, a milyenek voltak 50 évvel ezelőtt." Ezután rajzolja e visszás állapotokat s megemlítve az 1848-ik évi törvényhozásnak s majd a Thun-féle pátensnek ez állapotok orvoslására irányuló, — de az egyházaknak autonomikus öntudatán meghiusúlt törekvéseit igy folytatja : „Elvégre az újból bekövetkezett alkotmányos aerának első kultusministere br. Eötvös József a 60-as években a protestáns szegény lelkészek nyomasztó anyagi helyzetét jóakarólag újból szivére vette, a mennyiben az állami törvényhozás útján a magyarhoni evang. közegyház javára évi 20.000 forintot szavaztatott meg államsegély czímén, annak hangsúlyozásával, hogy ezen évi segélyösszeg evang. szegény egyházközségeink és ezek lelkészeinek fölsegélyezésére fordíttassák, mi mellett a nevezett miniszter kijelentette, hogy a népiskolák és ezek tanítóinak segélyezéséről más uton fog gondoskodni. Es csakugyan kevéssel utóbb megalapította a valamennyi honi néptanítókra szóló tanitói nyugdíjintézetet, egyúttal pedig a községi iskolák felállítása által is gondoskodni kivánt a tanitói elem anyagi helyzetének javításáról. Tiszai egyházkerületünk húzta is azután, fájdalom, a jövedelmi adó levonásával, a reá eső 5000 frtnyi évi állami segélyt. Köztudomásu dolog azonban, hogy egyházkerületünkben ezen államsegély, már közel 20 esztendeje, nem fordíttatik az állam törvényhozása által kitűzött czélokra." S itt részletezi az emlékirat, hogy mire fordíttatott ez az államsegély e 20 éven át. — Majd utal arra, hogy az egyetemes gyámintézet az egyházmentés s nyomorenyhítés e nagy munkájára még nem elég erős — s végül abba concludál, hogy „meg kell teremtenünk a a lelkészfizetési alapokat országszerte" — se végből „egyelőre okvetlenül szükségünk van a 20.000 frtnyi évi államsegélyre". . . Az ezen emlékirathoz csatolt „Részletes javaslat" szerint: 1. elrendelendő volna a lelkészjavadalmazásnak egyházközségenként való pontos összeírása, pénzértékben, a lakást, tüzelőfát és stólát nem számítva. — 2. Erről egy törzskönyv volna vezetendő, a melybe az időközi változások beirandók. 3. Ezen alapon megállapítható a kép — az egyházközségek segélyigényének nagyságáról. 4. Az összeírás alapján osztályoztassanak az egyh. kerület egyházközségei IV osztályba u. m. : I. 1200 frt — s feljebb, — II. 1000—1199 frt, — III. 800—999 frt, — IV. 600-799 frt. 5. Az államsegélynek a kerületre eső részéből (5000 frt) évenkint tőkesítessék 1000 frt, 10 éven át, tartalékalapúi — s 6. a többi 4000 frt a Baldácsy alapítványból e czélra fordítható és egyéb járulékokkal és adományokkal együtt fordíttasék a 600 frtos minimális lelkészi fizetést meg nem ütő egyházak segélyezésére — és pedig oly módon, hogy az egész összeg osztassák fel a kerületi segélynél érvényben levő arány alapján az esperességek közt,*) a mely esperességek ismét segélyre szorúló egyházközségeiket 6 osztályba sorozva (I. 300—350 frt lelkészi javadalmazással, — II. 351—400 frt, — III. 401—450 frt, — IV. 451-500 frt, — V. 501—550 frt, — VI. 551-600 frt.) a segélyezést alúlról felfelé kezdjék meg, mindaddig, míg, fokról - fokra emelve az egyházközségek javadalmait, végül valamennyi elérje a minimalis 600 frtnyi összeget s a midőn ez biztosítva lesz, ugyan e processus lesz folytatandó a fennti 4-ik szám alatt felsorolt IV—I. osztályoknál is — a kerület által annak idején megállapítandó részletes határozatok szerint. Az emlékirat végül számokkal illustrálja, hogy „ha az előre bocsátott javaslatok alapján csak évi 4000 írttal létesíttetnének és kezeltetnének egyházkerületünkben a lelkészfizetési alapok, 30 év leforgása alatt, közel 160.000 frt tőke összeget képviselve, lehetővé tennék, hogy 8000 frt (5°/ 0) évi kamattal 40 lelkészi állomás évenként 200 frt fizetés-emeléssel volna biztosan segélyezve." Mindenesetre érdekes dolog és megszívlelésre méltó. A mi immáron ama második okiratot, a jelzett „I nd í t v á n y t" nézi, ebben hangsúlyozva van az e. e. e. gyámintézet főfeladataként „a szórványban élő hitsorsosok együvé gyűjtése és kellő lelkigondozása, mihez azonkívül még egyes egyházközségek és iskolák nagyobb mérvű támogatása *) Itt fel vannak sorolva a tiszakerületi esperességek — az őket megillető °/o-ek szerint, kiyéve a brassói magyar esperességet. Ennek oka nyilván az, hogy a brassói esperesség az erdélyi autonom ev. egyházkerületet illető államsegélyből kapja meg a maga perczentjét.
