Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - „Egy a szükséges dolog” mindene előtt (Raphanides Vilmos)

2 a theol. intézetek, valamint a középiskolák követeivel együtt 186-ra rúgna. Tehát egy nagyobb alapszámhoz fordulok, a 15,000-hez, úgy hogy még a legkisebb esperesség is 2 követet küldvén, a nagyobbak minden teljes 15000 lélek után 2 — 2 követet menesztenének a zsinatra. Ily számítás szerint lenne képviselve a tiszai 20, a dunáninneni 22, a dunántúli 28 és a bányai 46 követ által, ezekhez csatolván a 16 hivatalszerinti és iskolai küldöttet, állana a zsinat 132 tagból. Nem sokkal magasabb ezen összeg az „Előmunkálatok" számánál, és mennyivel igazságosabb, méltányosabb alapon nyugodnék, mert a bácsi esperesség 8, a békési 14 követ által volna képviselve ! És majdnem teljes lesz az arány, ha tekintettel az intelligentiára, ügy mint az az országgyűlési választókerületeken észlelhető, az egyetemes gyűlés a budapesti esperességnek 4, Sopron városának külön 2 és a többi dunántúli sz. kir. városoknak együtt szintén 2 követ kiküldését engedélyezné; s e szerint dunántűi 30 és a bányai kerület 48 küldött által képviseltetnék. Remélem, hogy a bányai kerület szivesen csatlakozik ezen számításhoz és hogy a dunántúli és a tiszai kerületek sem mondanak ellent annak, hogy a sokkal népesebb bányakerület nagyobb súlyt is vessen a mérlegbe. Sclileiffer Károly, misérdi ev. lelkész. „Egy a szükséges dolog" mindjük előtt! Az egyetemes és bányakerületi gyűlések jegyzőkönyvei közvetlenül az ünnepek előtt jutottak az egyházakba. Eövid lapozgatás után meggyőződhettünk arról, hogy azok a magyarhoni evang. egyház egy évi életének tükrei; be és kifelé, fel és lefelé való haladásának, elmaradásának , jövőjének képei. Sok, igen sok érdekes tárgy az, mely további kifejtésre, megbeszélésre vár, mely még alaposabb megvitatásra szinte önkénytelenül ajánlkozik. Mind e kérdések felett egyszerre szemlét tartani, ha csak futólag is lehetetlen, sem idő, sem tér nincsen rá. Bő anyagot szolgáltat egy megnyitó beszéd is, értem nm. Fabiny beszédét, melyet a jelenlevők nagy érdekkel, élvezettel és feszült figyelemmel hallgattak. Rövid, de sokat mondó beszéd az. Meleg és komoly az alaphangja, meleg és komoly minden szava, minden gondolata, az evangyéliomszerű fénytől kölcsönözve világosságot és varázsszeríi melegséget; prófétai és apostoli hangok azok, mintha csak az Úrnak felkent papja, az egyház lelkes főpásztora, hű sáfára beszélne lelkesedve minden iránt, a mi egyház és iskoláé, lelkesedve minden iránt, a mi nemes s legközelebbi teendő. Mindenek előtt a főbajt akarja eltávolítani, rámutat a kórszerű kinövésre az egyház testén, a közönyre. Ettől az árnytól akarja az egyházat in capite et membris megszabadítani; a hitbuzgó lelkes lelkészi kar segélyével. Elösmerjük, hogy „első sorban a lelkészi kar van hivatva küzdeni a közöny ellen, melyet az anyagszeretet és az álmüveltség azon téves felfogása okoz, mintha a vallást nélkülözhetnénk." — A kérdés már most csak az, mi által szüntethető meg legsikeresebben a terjedő közöny az egyházban? Igen nagy a forrás, melyből a közöny fakad, és ha igazságosak akarunk lenni, a közöny szülőanyját a modern világnézletben és ezzel járó korszellemben kell keresnünk, melyet azon evang. országokban sem sikerült megakadályozni, a hol hittudósok hirdetik az igét, mert elhagyatva az államtól, az egyház mint mostoha gyermek tengődik s a hitetlen fejedelmek és forrongó napszámosok által azon intézmények sorsára van kárhoztatva, melynek „ütött már a vég órája." A hitközönynek kedvez a korszellem minden nyilvánulása, nagy és erős ellenség ellentábor pedig, mely azt legyőzni hivatva volna, vajmi csekély számú, alig számba vehető vezérharczosokból áll. Bizony jellemző, amit a b.-kerületi jkben olvasunk, miszerint egy lyczeumon „csak ketten készültek papi pályára, és pedig épen azok, a kik egy-egy elégtelent kaptak" az érettségi vizsgán. Lehet, hogy a ki a gymnasiumban egy két tárgyból gyengébb, talán épen azon tárgyból, mely a theologián kevésbé lényeges, szorgalom mellett buzgóbb pap lehet, mint ama talentom, mely elvilágiasodott, könnyelmű és soha komolyan az Urat sem hirdetni, sem követni nem fogja; ele nem lehet az, hogy erős harczosok legyenek azok valaha, a kik csak azért mennek a theologiára, mert máshová menni nem mernek. Olyanokat aztán befogadni baj, be nem fogadni még nagyobb baj, hisz nem jön más, nem lesz theologus, nem lesz pap. Mind a mellett nem ártana a theologusokat is úgy megválogatni, mint azt az ellentáborban szokás, vagy épen a katonasorozásnál is, mely ugyan csak a test épségét keresi. Az első kérdés, melyre a theologus a pálya kezdetén felelni tartozik, ez : die, cur hic ? De ha már egyszer föl van véve, akár divina vocatio alapján, akár nem, következik a főtényező, mely a közönyt, mint az ördög fejedelmét, a theologusból kiűzni hivatva van, és ez a szakképzés. Hogy a theologusok szakszerűen, szakszerűbben képeztetnek ma mint valaha, az kétséget nem szenved. — Biztosíték erre a kifejlődött theolog. tudomány, és a szakképzett, komoly és lelkes tanári kar. „Ösztöndíjakkal és egyéb segélyezéssel oda hassunk, hogy fiatal theologusaink tudományos kiképeztetésöket német egyetemeken betetézzék." — Vallja ezt az egyházát igazán szerető kerül, felügyelő úron kivül minden pap, a ki valamely külföldi egyetemen jóra fordította idejét, pályájára készült, jövőjét komolyan tartotta szeme előtt. Az evang. tudomány bölcsőjénél maradandóan, kitörülhetlenül vésődik a theologus szivébe az eszményi egyház képe. De német egyetemre csak az menjen, a ki kellő készültség mellett birja a német nyelvet. A német nyelv ujabb időben igen természetesen, daczára Csáky minister úr intentiójának, a középiskolában háttérbe