Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A classikus nyelvek és irodalmuk tanítása a gymnasiumban (Markusovszky Sámuel)

4 III. Gymnasiumi tantervünk a classikus nyelvek tanításának czélját következőleg jelöli meg: „a classicai népek szellemének s emberiségi ideáljainak megismertetése és megkedveltetése azok nyelvének és irodalmuk kiválóbb termékeinek pontos ismerete alapján." Hogy e czél elérhető legyen; az oktatásnak az auctor olvastatására kell a legfőbb súlyt fektetnie. De hogyan olvassák még ma napság is nálunk sok helyen az auctorokat? Egyszerűen úgy, hogy a fiúknak feladnak óráról-órára egy-két caputot vagy 20—25 verssort előkészületre, mely előkészület csak abban áll, hogy a feladott részből kiszedik a jobbak a szavakat, a rosszabbak pedig ezekéről leírják legtöbbször óra előtt az iskolában ; egy fordítás segítségével a feladott részt le is fordítják, és a tanárnak az órán felmondják, illetőleg jól-rosszul lefordítják. És ezzel vége van a dolognak. Szöveg-elemzésnek, tárgyi megbeszélésnek hire sincs. Sok helyt egy-egy osztályban igen sok tanuló a használatban levő auctornak teljes nevét sem tudja, annál kevésbbé irodalmi jelentőségét, kora gondolkodásmódját, irányát, uralkodó eszméit. Ilyen rendszer mellett lerobotolják a semestert, mikor aztán az auctor, ki maradandó emléket a növendékek lelkében nem hagyott, a sutba kerül, és egy másik vétetik elő, ki semestralis pálya-futása után elődjének sorsára jut. E lélekölő és időt vesztegető eljárás okozta nagyrészt a közönségben a classicus nyelvek iránti közönyt és ellenszenvet. A classikus nyelvek tanításának fentebb jelzett specialis czéljánál tekintettel kell lenni az egész gymnasiumi oktatásnak czéljára is, melyet talán röviden így lehetne jellemezni, hogy a gymnasium általános előkészítő iskola, mely képességet akar nyújtani a későbbi tudományos szakműveltség megszerezhetésére. A gymnasiumban nyert sokoldalú, de egymással közreműködő oktatás egyszersmind némi biztosítékot nyújtson, hogy a tanuló a később választott szaktudományt sok oldalról megvilágítva láthassa, mert a gymnasium általános képesítést nyújt a magasabb műveltségre, megtanít sokoldalúan gondolkozni. A mi tényleges eredményt a középiskola nyújt; az csak igen kevés lehet, elég ha a tanulókat képesítjük, hogy tudják a módját, miként szerezhetnek maguknak tudományt. Hogy a tanuló ilyen szellemi képzettség, vagy a mint közönségesen mondani szokás — szellemi gymnastika — birtokával hagyhassa el a középiskolát: ez okból az oktatásnak mindig a tanuló szellemi állapotához, psychikai világához kell irányulnia. A nevelő-oktatónak kutatnia kell a tanuló individuálitását és képességi fokát és ezt benső viszonyba kell hoznia az oktatás tárgyával. Ez okból keresnie kell a tanuló tapasztalati körében oly támasztó pontokat, melyekhez az oktatás anyagában rejlő uj ismereteket minden nehézség nélkül hozzáfűzheti (apperceptio). Az oktatás tárgyát oly módon kell kezelni, hogy a tanulók érzéki észrevételei tartalmas szemléletekké kapcsolódjanak, és ezeknek mintegy eredményeiül a világos és tiszta képzetek maradjanak vissza. Az oktatás anyagának egyes elemeit úgy kell feldolgozni, alakítani és közölni, hogy tervszerű és a lelki élet törvényein alapuló, de mégis a tanuló egyéniségéhez alkalmazkodó hatás által a tanuló lelkében a képzetek tartós és szilárd kapcsolatba jussanak és így gondolkodását felköltsék, melynek abstraháló működése által benne fogalmak és Ítéletek alakuljanak. Az oktatásnak a tárgyi anyag könnyen áttekinthető és tartalmas egységekre való gondos széttagolása által, a tárgy lényegének alapul szolgáló typikus elemek feltárása által, a benne feltalált irányelvek megállapítása által oda kell hatnia, hogy a tanuló megkülönböztetni tanulja a lényegest a kevésbbé lényegestől és így a gondolatokat helyes fölé és alárendeltségi viszonyba tudja hozni, hogy ez által a vele közölt anyag lelki világa tulajdonává válják és felette uralkodni képes legyen és ez által végül akaratát is felemelve és szilárdítva érezze. A psychologiai momentumok czéltudatos felhasználása és alkalmazása a tanitást művészetté teszik. Mik ép juthat az oktatás eme művészeti fokra, mikép közölhetők az ismeretek, úgy hogy azok a tanulók állandó lelki birtokaivá váljanak, erre nézve megbecsülhetetlen haszonnal járnak a Herbart Zill er Stoy által megállapított úgynevezhető tanitási fokozatok, melyek a középiskolai didaktikában Németországban és nálunk Magyarországon is egy tekintélyes tanintézetben nagy eredménynyel érvényesítetnek. Az imént említettem három himeves paedagogus állítása szerint minden ismeretnek, hogy az a lélek maradandó birtokává lehessen, következő öt fokozat szerint kell közöltetnie. Első az előkészület foka (analysis). Itt az oktatás a tanuló tapasztalati világában létező gondolatkörben támaszpontokat keres, melyekhez az uj közlendő ismereteket hozzáfűzheti, megvilágíthatja és értelmezheti. E fokon tehát az oktatás feladata a czélt kitűzni, hová a tanulót vezetni akarja, hogy ez által már eleve felköltse az érdeklődést az uj ismeret iránt, mi előleges tájékoztató megbeszélés által érhető el. Második azuj ismeretközlésének a foka (synthesis). Czélja a tanulónak már meglevő gondolatkörét uj ismeret hozzáadása által tágítani és ez által a tanuló képzet-körét gyarapítani. Harmadik a kapcsolás foka (associatio). E fokon az oktatás a közölt uj ismeretet tartalmilag megbeszéli, és az uj ismeretben elmélyed, az uj tárgyi anyaggal összeveti a régebben szerzett hasonló vagy ellentétes ismereteket, hogy ez által az uj mind jobban kidomborodjék. Negyedik az összefoglalás foka (systhema). E fokon a tárgyi anyagot az oktatás rendszeres külön-