Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Zalai esperességből

64 belföldi) tudományos munka a könyvismertetés (tehát a 2-ik) rovatába jusson, igen kívánatos, hogy az ilyeneknek lehetőleg a lényegre hatoló és kimerítő bírálatáról itt e harmadik rovatban legyen gondoskodva. Ezekben fejeztem ki nézetemet a Szemlére vonatkozólag. Tévedhettem — tán szigorú mértékkel is mértem, de megnyugtat az, hogy nem a személyeket, hanem a Szemlét tartottam szem előtt, azon ügyet, a melyet az szolgál és azon helyet, a melyet ez a hazai irodalomban elfoglalni jogos igénynyel bír. Sincerus. § i l Ip11 A zalai esperességböl.*) E becses lapok 4-ik számában a zánkai ügyben megjelent közleményem végén kijelentettem, hogy „részemről ezen ügyet a sajtó terén befejezettnek nyilvánítom." Azon reményben ringattam magamat, hogy midőn minden szenvedélytől ment válaszomat tiszt. Magyari úr tudomásul veendi, egyszersmind e lapok mélyentisztelt olvasóit megmenti a zánkai ügy további fejtegetésétől. Csalódtam. Megvallom nem is válaszolnék Magyari lelkész úr ujabb közleményére, ha még amúgy irt volna is félvállról „esperes uram"-ról, mert ő tőle megszoktam a hasonló kifejezéseket, a bölcs tanácsokat, „elvártam volná"kat stb. ; de mig az egyházmegye élén állok, azt nem engedhetem meg óvás tétel nélkül, hogy valaki oly hetyke, becsmérlő szavakkal éljen méltatlanul az egész egyházmegye ellen, mint minők Magyari kifejezései: „csak Zalában szokás," „ha más egyházmegyében nem, de Zalában igaz ez." Ezt nem érdemli meg azon lenézett egyházmegye, a melyben ő leendő fényes carrierjének alapját vetette meg. De szó nélkül nem hagyhatom azt sem, hogy egy egyén, — ki csak közvetve birhat tudomással a zánkai vizsgálatról — elitélje a vizsgáló bizottság eljárását, mely bizottságnak 4 lelkész, tehát az egyházmegyei lelkészi karnak 2/

3-a, továbbá az egyházmegyei tiszti ügyész és az egyházmegyei világi jegyző voltak tagjai. Ha ezeket szó nélkül hagynám, méltán vádoltathatnám hivatalbeli kötelesség mulasztásával. Ezen a jogczímen tehát még egyszer teret kérek e becses lapok különben is nagyon elfoglalt hasábjain. Lehető rövidséggel, higgadtan megfelelek Magyari lelkész úr minden állítására. A zánkai tanító urat nem a vizsgáló bizottság hurczolta meg, hanem meghurczolta tiszttársam, midőn ügyét nyilvánosságra vitte. Hogy ártatlanul rótta-e meg a bizottság? feleltem rá mult közleményemben. Nem tudom én-e vagy tisztelendőséged tett nagyobb szolgálatot a tanitó úrnak. Hogy az igazság mennyire „ballagott hátul a vizsgálatnál," arra feleljen meg — bár mily gúnyt űz is a lelkiismeretből — a kívülem megjelent s fent említett tagok lelkiismerete. A mi tek. felügyelő úr „nem valami dicsérő" nyilatkozatát illeti az „esperes uram"-ról, arra csak azt felelem, hogy ma vett levelében tiltakozik szavainak félre magyarazása ellen. A vizsgálat napján nála volt szerencsém a bizottság két tagjáva együtt vendégül *) Múlt számunkban közlött elhatározásunk ellenére közöljük még e két czikket, mint hivatalos kezekből eredőket. Ezzel a vitát végleg berekesztjük. Szerk. lenni, ez alkalommal ugyszólva számot adtunk eljárásunkról, de rosszaló Ítéletet tőle nem hallottunk, már pedig sokkal több erkölcsi bátorsággal bír felügyelő urunk, semhogy bárkinek is szemébe ne mondaná meg, hogy ki hol s miben hibázott. Sőt magához kérette a vizsgálati jegyzőkönyvet, melyet január 12-én, tehát egy hónap múlva a vizsgálat után visszaküldött kisérő levéllel, melyben jelenti, hogy ő is próbálta a kibékéltetést, de sikert nem aratott; és így az ügy tárgyalását ő is az esperesi gyűlésre halasztja. Azt irja Magyari ielkész úr, hogy én a zalai ügyeket rózsás színben látom s ajánlja, hogy tekintsem meg az egyházkerületi pénztárakról szóló évi kimutatást. Hát ha nem mondja is meg néztem én azokat előbb Magyari lelkésztársamnál s ott azt találtam, hogy csakis — a czikkje végén annyira dicsért — gazdag Kapolcs tartozik 766.84 frttal és az esperességnek Nagy Vázsony után legszegényebb egyháza Szent Antalfa 112.40 frttal. Hogy van egy-két gyülekezetünk, melynek tartozása van, elismerem, de itt is Kapolcs megy legelői. A gyülekezeti takarék magtárakat ugy látszik nem pártolja Magyari tisztelendő úr, mert a nagy kamat miatt rázkódást szenvednének gyülekezeteink. Erre az a feleletem, hogy a kamatokat évenkint be kell szedni s így nem engedni, hogy azok felszaporodjanak, vagy lehetőleg — mint Vázsonyban történik — nem felekezetbelieknek adni ki. En épen a magtárak felállítását képzelem különösen itt — a szőllőtermelő s az ez után élő népek között — legalkalmasabb panaceának arra nézve, hogy a hivek a filloxera pusztításai következtében megcsökkent jövedelmeik után is az egyháznak hű tagjai maradhassanak és egyházi terheiken ez által is könnyebbítve, ne kényszeríttessenek kivándorlásra. En a zalai ügyeket nem rózsás színben látom, hanem ugy a mint a jelenben állanak. Negyedfél éve, hogy ezen Magyari lelkész úr által lenézett egyházmegye élén állok, így ismerem annak viszonyait, helyzetét. Épen ezért nyugodt lélekkel mondhatom, hogyha így haladunk, mint e 3 év alatt, anyagi bajainkból lassan-lassan — mert hisz a világ sem teremtetett egy nap alatt — ki fogunk bontakozni, csak konkolyhintő ne legyen. Helyettem beszéljenek a tettek. Multi közleményemben 4—5 évet vettem fel, most csak az utolsó három évet veszem fel számadásom alapjául. Ezen három év alatt kisded egyházmegyénk a következőkép mutatta ki anyagi áldozathozatalban egyházához való ragaszkodását: adósságából törlesztett 3456.06 frtot, építkezésre kiadott 5801.24 frtot, hagyomány és jótékony adakozás utján befolyt 1213.30 frt., tehát összeren: 10470.60 frt. Nem szabad figyelmen kivül hagynunk, hogy esperességünk csak 6 anyaegyházból áll, melyeknek tagjai legnagyobb részt igen korlátolt anyagi viszonyok közt élnek és mégis, hogy ily szép eredményt tud felmutatni, az bizonysága annak, hogy tagjaiban meg van az élő munkás hit. Az ilyen törekvő egyházmegye nem érdemli meg a Magyari lelkész úr által használt fitymáló kifejezéseket. A mi a zánkai dolgok nyilvánosságra hozatalát illeti nem volna ellene legkisebb kifogásom sem, ha ez az esperesi gyűlés, esetleg az egyházmegyei törvényszék ez ügyben tartása után történik; mert ekkor legalább nem egy-