Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Irodalom – Könyvismertetés - Protestáns Szemle

63 tanítók buzgóságába ajánlja, a katechetikai tanítás behozását óhajtja. — Javításokat ajánl az úrvacsorai istentisztelethez — s különösen az agendális beszéd megrövidítését; apró megjegyzéseket tesz az esketés és confirmatio szertartásaira — s végül hosszabban emlékezik meg a temetés ügyről stb ... Sok dolog értekezésében reánk ág. h. evangélikusokra nézve merőben idegen, pl. az énekdiktálás, vagy meglepő, mint pl. a hitelemző (katechetikai) tanítás hiánya ... Általában a czikk, mint említők, inkább csak valamely gyakorlati szakközlönybe való ugyan s közelebbről az olvasó közönségnek csakis egyik és pedig ev. ref. részét érdekli, de azért — bárha egy-más pontban a mi egyházi liturgiái nézeteink eltérők is — az tanulságos tartalma miatt általában élvezettel olvasható. Még csak a hatodik közlemény van hátra az első rovatból. — Ha esetleg Köstlin Gyula (miért J. Köstlin — magyarul!?...) magyar theologus lenne és tanúlmányát, helyesebben ismertetését a Thompson és Schaff-féle művek alapján egy magyar folyóiratban, pl. a Szemlében közölte volna, akkor még érteném, ha a szerkesztő azt oda helyezte volna, a hol tényleg „Az állam viszonya az egyházhoz az éjszakamerikai egyesült államokban" cz. czíkk áll, ámbátor én még ekkor is a Köstlin czikkét a 2-ik rovatba helyeztem volna... „könyvismertetés — essay alakban." — Hanem itt tulajdonkép — hogy úgy mondjam — Köstlin ismertetésének ismertetésével van dolgunk, a mi pedig sem nem tanulmány, sem nem értekezés, sem nem könyvismertető essay, hanem helye egészen rövidre vonva az irodalmi szemlének (3-ik rovati) külföldi részében lett volna. — De meg, édes Istenem, minek járunk mi Amerikába meg bárhová az Óceánon túl, midőn még a magunk honi egyházjogi viszonyaiban annyi kérdés vár megoldást. — Szerző maga is érezte e — távolságot s azért megemlíti, hogy „reánk magyarokra nézve ezt (t. i. a rajzolt viszonyt) megismerni már csak azért is érdekes dolog, mert a nagymérvű kivándorlás mellett gyakran kell a gyakorlati életben ezen ismeretet értékesítenünk" — hanem bizony e közleményben e „gyakorlati" szükségletre nézve semmi értékesíthetőt nem találunk, lévén az inkább általános természetű ismertetés. E mellett elismerem, hogy a czikk könnyű és élénk előadása, nemkülönben tárgyának exotikus volta miatt — érdekes olvasmány: csak a Szemle czélja s a czikknek ebben elfoglalt helye szempontjából tartottam szükségesnek e megjegyzéseket. Az első rovat 7-ik czíkkéről már annak helyén megemlékezvén, rátérek immár a második rovatra (könyvismertetés essay alakban) s e rovatnak két czikkére. — Első a Pulszky Ágost essayja, Fraknóinak „Erdődi Bakócz Tamás élete" cz. művéről („Magyar történeti életrajzok") — illetőleg általános észrevételek, melyeket szerző e számban előbocsát, hogy ezek alapján a következő számban Fraknóinak nevezett művét s az ezen mű főhőse megett álló korra vonatkozó történetírói működését vegye vizsgálata alá. — Az egész kis essay 8 rövid levél — de e rövidsége daczára az egész folyóiratnak a gyöngye. — A tudós szólal meg benne, ki a történetet életnek látja, mely pragmatikusan, psychologice fejlődik — s a ki azt követeli, hogy a történetirás a múltnak küzdelmeiben ne csak a „kányák és varjak veszekedését" lássa, hanem erők, elvek működését, fejlődését s annak egyes jelenségeire nézve miként az egyén, úgy a nemzetek életében is keresse a benső, a lélektani rugókat, melyek az egész társadalom szellemének vajúdását, az eszmék új rendjének fogamzását és a homályból lassanként való kibontakozását megvilágítják. Ezen a modern történetirás elveiből folyó megjegyzések után rátér az újkor első századának ily lélektani rajzára s ennek problémáit a nemzeti tudat alakulásában és a reformatio terjedésében állítja fel; vonatkoztatja ezt hazánkra s utal a Mátyás és a nagyváradi béke közti korra, mint a mely kor épen e szempontból felette érdekes, bár még kellőleg megvilágítva nincs. — Ezen háttérről méltatja immár Fraknói történetírói működését — előkészítve magának a talajt, a melyről ennek „Bakócz Tamását" kritikailag méltassa. — S odaállítja e főpapot ama főpapi nevek sorába Caesarini Juliántól — fel Kollonichig, kik a várnai csatától — Budavár visszavételéig szerepelnek s kiknek életrajzi adatainak összeállítása körül Fraknóinak közvetlen vagy közvetett érdemei vannak ; — jelzi a czélt, mely ezeknek s így köztük Bakócznak életét is meghatározta s melynek ideája nem a magyar történetből, hanem a pápai szék politikájából van merítve — a mely czél szolgálatában a legelőkelőbb szerepek egyike jutott épen Bakócznak, a ki nem messze vult (legalább nem messze gondolta magát lenni) egykor azon czéltól magától, hogy t. i. maga tegye fejére a római tiarát. — A jellemrajz, a melyet itt Pulszky Bakóczról ad — mesteri. — Rövid vonásokban előnkbe állítja az egyházi politika condottierijét a maga teljes jellemnyomorúságában és jelentéktelenségében s mintegy szemlélteti benne a főpapságnak erkölcsi befolyásban való hanyatlását — s ebben is a reformatio diadalának mintegy negativ előkészítését. — A magvas essay itt megszakad. — Mindenesetre általános várakozással állunk — a folytatás előtt. A második könyvismertetési czikk — „A régi Isten él még?" Kenessey Bélától— egy különben magára elég érdekes apologetikai munkának (Ziegler: „Der alte Gott lebt noch?") kivonata, a mely munka a vallást a modern vallástalanság és kétkedés ellenében a maga positiv voltában igyekszik bebizonyítani s teszi ezt 8 fejezetben — t. i. az egy Istenről, az élő Isten tagadóiról, az Isten létének bizonyítékairól, a vallásos bizonyosságról, a megfeszített Krisztusról, a vallási kis- és nagykorúságról, a jövő életről és az ember benső eleséséről szóló szakaszokban. — A czikk szakaszról szakaszra követi az eredeti munkát — s mint kivonat ügyes. De nem essay. Nincs meg benne épen az essaynak azon lényeges kelléke, hogy az iró tárgyát, melyet bármely nevezetesebb irodalmi jelenség képezhet, könnyed modorban bár, de tudományos kritikai alapon, maga is feldolgozza, miként erre nézve érdekes példányok egy Macaulay, egy Carlyle — avagy hogy a Szemle keretében maradjunk, Pulszky iménti czikke is ... Azért én e közleménynek e helyen való elhelyezését — ugyancsak a Szemle programmjából kifolyólag, helyeselni nem tudom s azt a harmadik rovatba, az irodalmi Szemlébe utalnám, természetesen — e rovatnak megfelelő alakban. S evvel ismertetésem utolsó mozzanatához értem. — Óhajtanám, hogy az irodalmi szemle rovata (a 3-ik) szintén programmszerű legyen, a minek egyébként a folyóirat — elismerem — igyekezett is megfelelni. — Mivel nem gondolható, de a folyóirat terjedelme sem engedné meg, hogy minden jelesebb (külföldi, de különösen első sorban