Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Vidéki hang a zalai ügyben

57 élőbbről táplált gyűlölete volt irányadó s ba a többség Istennek angyalát akarta volna papul — eo ipso — nem kellett a kisebbségnek. Alább bebizonyítom állításomat. Most már a czikk tételeit — a czikkiró szavaival élve — „meg fogom hazudtolni." Azt állítja G. G. : „a főesperes Holuby Adolfot nevezte ki váratlanúl administrátornak." A pap elhalálozott, nem lehetett váratlan a kinevezés, de szükségképeni ; történt pedig számos hívnek egyenes kérelmére, s hangoztatott távolsági akadályom daczára ismételten megkéretvén, erkölcsi kötelességnek tekintettem az administratura elfogadását. „Az administrátor azután esperesként disponált," természetes, joga volt hozzá, — lévén az esperes megbízottja. „Functiót nem szeretett végezni" mondja czikkiró, de egyúttal igazol is, hogy távol lakom, tehát csak a hívek iránti kíméletből s kívánságaik folytán történhetett, de azért fungáltam is elégszer. Bűnül rovatik föl az administrátornak, hogy „rokonát akarta Marótra juttatni," — de csak tisztességes módon — s az, úgyhiszem nem bűn, de kötelesség. Hát Bérczy úr nem kívánta a kastélyszerű paplakba s jövedelmező egyházba elhelyezni Holéczy barátját? Csakhogy Holeczy nem „fordított a dolgon" — mint rólam mondja a czikkiró — látva bár biztos bukását, izgatással akarta kierőszakolni, a mi lehetetlen volt. Kérdem a czikkirót, kit tartott illetékesnek a szavazó névsor összeállítására, ha az administrátort nem, tán az agyonhallgatott Freund Herrlingert? Honnan meríti rosszakaratú állításait, melyek szerint Schultztól minden jólelkű hívet megtagad? Lássuk mily „jólelkű" hívei voltak Holéczynek. Ennek illustrálásáúl egy történt esetet mondok el. A törvényes választás után hivatalosan voltam a maróti paplakban, nyomban követtek engem a kisebbség tagjai, s Ambrus nevű szószólójuk által megkerestek, hogy ők, elejtve a jelöltet egy harmadikat kívánnák lelkészökűl. Midőn felvilágosítottam a szószólót, hogy az tekintetbe nem vehető s csodálkozásomat kifejezve kérdeztem, mért szomorítanák meg ily magaviselet által szeretett jelöltjöket? Ambrus ezeket válaszolá: ah, nem voltunk mi szerelmesek Holéczy úrba, tudjuk mi s. a. t. nem is igen kellett. Miért álltatok tehát oly makacsúl mellette? (vállat vont s a többség vezéreire mutatva mondá:) mert azok nem akarták — tehát daozból. Lám, mily „jó lélekkel" akarták Holéczyt hivei ! Ehez hasonlót sokat, nagyon sokat tudnék tanúkkal bizonyítani. Hogy Kohn Armin Schultz korteseként említtetik, azt felfogni azon oknál fogva nem tudom, mert ő Raphanidesz Bogyoszló, Fuchs János, Samu s csekélységem előtt nyilatkozott, hogy Holéczy megválasztatása esetére ád a Marótiaknak egy tehenet áldomásra, mert Holéczy jó barátja. En ezután Kohnnal többé nem érintkeztem ; de az első sikertelen szavazás u£án Kohn, egy szavahihető egyén előtt, midőn kérdezte : mért hajtja Holéczy malmára a vizet ? azt mondá : könyörületre indított Holéczy, midőn felkeresve könnyes szemmel kért: kedves Jonathánom, ne hagyj el engemet ! ! Lehet-e az, ki Holéczy mellett így nyilatkozott, Schultz kortese, azt nem tudom? Czikkiró mondja: hogy „Schultz ellátogatott a vidék uraihoz és a szolgabíróhoz" ez csak dicséretére válik, finom érzésére vall, a lelkész tekintélyét emeli az urak társasága, madarat tolláról, embert társai után ismerni meg! Nézzük meg hova látogatott Holéczy? Próba szónoklata előestéjén a félórányira eső Maróton termett, bejárta a földmíveseket, Pilát és Komárt felverte álmaikból s kunyorálta pártfogásukat. Hetenként legalább 1—2-szer hol ő, hol atyja megjelent Maróton Gábor vagy Teszárszkynál, összegyűjtve hiveit, készítették a haditerveket. Gábor a látogatást követelései felmondásával, jótállása megtagadásával hálalta meg mindazoknál, kik Holéczyre szavazni nem akartak. Ellátogatott Herrlingerhez is, ki hála fejében küldözött héber betűkkel írt czédulákat Holéczynek, melyek ketteje Krausz úr kezei között lévén, így hangzik: „Lieber Freund, gieb diesem Menschen in unserer Angelegenheit 2 Gulden." Hát a választás napján az iskolában czirógatott s lármázásra konytyalávalóval izgatott asszonyok hecczelése, a szúdi és őrödi tanítók dékáni fenyegetése ez nem megy korteskedési számba? Lám mily tisztán áll az, ki más szemében szálkát keres, de magáéban nem látja a gerendát! Hogy kétszer is, sőt holtat is szavaztattunk volna — az visszautasítandó rágalom, lehetett volna-e Bérczy úr és a kisebbség hat ellenőrzője mellett kétszer vagy halottat szavaztatni — azt a tisztelt közönség Ítéletére bizom. Végre hogy az első szavazás után a főesperes úr kihirdette volna az eredményt és Schultzot megválasztott lelkésznek, ez malitiosus ferdítés. Megtehette volna, de a hálátlan kisebbségnek kedvezni kivánt s felvétette az állítólag kimaradottakat a szavazó névjegyzékbe, ez okozta a szavazás eredménytelenségét. Ez a száraz tényállás. A jövő fogja kimutatni, hogy a behecczeltek közül hány fogja szavát állni ; volt alkalmam hallani, mint kértek többen Schultztól, sőt csekélységemtől is bocsánatot s kárhoztatták csábítóikat. Mindezen állításaimat tanúkkal bizonyítani kész vagyok, miért is minden gyanúsítást visszautasítok mint rágalmat! Különben nem csodálom czikkirót, van bizonyosan tudomása arról, hogy a Holéczyék által rajtam elkövetett sértések — hozzájok hasonló vérmérsékletű egyént bosszúra ragadták volna — azt hiszi tehát, hogy engemet is, de én béketűrő ember vagyok. A G. G. betűk mögött bujkáló czikkirónak köszönettel tartozom, hogy szerény elvonultságomból előrántott s a tisztelt nagy közönségnek életben létemről jelt adott; vannak bizonyosan sokan, kik kedvezőbben Ítélnek felettem, mint czikkiró & Comp. — Isten velünk. Holuby Adolf, volt administrator. Vidéki hang

?a zalai ügyben.*) A kies balaton vidékéről szomorú dolgok hozattak ezen becses lapok utján köztudomásra, melyekre nem árt egy kissé visszatérni, hogy tisztázhassuk a dolgot s megismerjük, hogy hol is a baj. ^lint távoli szemlélő, a ki csak a felhozottakból, tehát minden rokon- és ellenszenv nélkül itél, szándékozom megtenni észrevételeimet. Zánkán kitört a zavar, hol 2—3 ember kedvet kapott megmutatni, miszerint ők az nrak, a tanitó, az egyházi tisztviselő csak szolga! S miért támadtatott meg a zánkai tanitó? Mert kötelességszerüleg az egyház érdekeit védte! így jelenti be a panaszt Magyari lelkésztársam, és a vádpontok, melyek közül a bizottság kettőt alaposnak talált: a túlköltekezés és a tanitó kicsinylő, becsmérlő nyilatkozatai. Megengedem én, hogy a tanitó ur az egyház érdekeit *) Ez ügy tárgyalását e czikkel berekesztjük. — Szerk.