Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Nagyhonti esperességből

Nagyhonti esperesség. Válasz az ezen lapok 5. számában megjelent s Gr. G.-vel aláirt tudósításra az egyházmaróthi papválasztásról. Mivel idó'nk egyik nagy hatalmának avatott képviselője, az ezen lapok nt. szerkesztője jónak látta, a kirívó ellenmondások daczára, a jelzett tudósítást lapjába felvenni s bennünket az ezen tudósításban névleg megnevezett vádlottakat a nyilvánosság ítélőszéke elé megidézni : megjelenek tehát, mint első helyen vádlott és nyilatkozom lelkiismeretem szerint következőképen : Miután az egyházmaróthi gyülekezet egyik szomszédos papja személyes felhívásomra oda nyilatkozott, hogy az árván maradt egyház administratióját semmi szín alatt nem hajlandó átvállalni, egy másik pedig szintén hivatkozással hajlott korára s gyöngélkedésére, kérve kérte az ettől való felmentését, felszólítottam a csonki, valamivel, de nem sokkal távolabb lakó hittestvért s Holuby Adolfot, a ki saját alkalmatossággal is rendelkezik s a maróthi egyház viszonyait ismeri, ezen rendesen hálátlan tiszt elvállalására. Megtette. Ezen eljárásom a papválasztás szabátyzata értelmében történt. Az administrator nem rendelkezett önkényt, de mindig megbízatásom értelmében. Megtartotta az egyház felügyelőjével Ivánka Zsigmond ő nagyságával a „canditationalis" gyűlést ; megállapították az illetékes tényezők, a gondnokok, presbyterek és egyházfiak közreműködésével a választók névjegyzékét s én ezekről értesítést nyerve, kitűztem. a jelölő gyűlés kifejezett kívánságához képest is, advent II. vasárnapjára a választást. A megejtett választást megelőző közistentiszteleten a jelenben vesztes párt több tagja, különösen az asszonyok körében megbotránkoztatólag viselte magát. S ezek voltak azok, a kik felhívásomnak nem engedtek, a midőn megkerestettem őket, hogy a választási színtért hagyják el. Azon kijelentésem mellett, hogyha a választás folyamatát zavarni nem fogják, megengedtem a maradást. S daczára annak, hogy indulataik ismételve kitörtek, folyt a választás, a pártok bizalmi férfiainak s az illetékes egyházi közegeknek folytonos ellenőrködése s az ezen tisztre felkért jegyzők a szavazási eredményt folyton jelző hangos kijelentése mellett. A választók egyenként szólítattak s előlépve, személyazonosságuk megállapítása után elbocsáttattak, de nem a nélkül, hogy a kezemben levő névjegyzékben, a bizalmi férfiak ellenőrködésével, szavazatukat ne jeleztem volna a pártok szerint kék és vörös krétával. Leszavaztak valamennyien, a kik jelenvoltak. Hogy a választás esélyeit a pártok indulataik kifejezésével kisérték, nem is szükséges megjegyezni. Nekem sikerült őket fékentartani. Az eredményt számba véve, az egyenlő volt. Erre még elolvastam a szavazásra jogosítottakat s felhívtam őket, hogyha netalán időközileg megjelentek, hogy érvényesítsék jogaikat. Jelentkeztek is csakhamar hárman s miután nevök s személyazonosságuk megalapíttatott, kitűnt, hogy már leszavaztak volt, pontosan vezetett jelzéseim nyomán. Igy a párt-taktika nem sikerült. Azután előlépett még kettő, aki szavazni kivánt. A szavazók névjegyzékébe nem voltak felvéve. — Megkérdeztetvén az iránt az ellenőrködő bizottság s a pártok bizalmi férfiai, ha vájjon szavazatképések-e? ezek egyértelmüleg elismerték azt. Ezen körülmény valamint az egyik párt azon kijelentése, hogy a szavazók névjegyzéke nem volt választási szabályaink értelmében közzé téve, — a mit a másik párt is beismert, — semmisnek jelentettem ki a megejtett választást, elrendeltem a szavazók névjegyzékének helyesbítését, közzétételét s kitűztem a választást advent 4-ik vasárnapjára. Ezen intézkedésemben megnyugodott mind a két párt. — Az elrendeltek megtörténtek a legszigorúbb ellenőrzés mellett. A jelzett időben megtartottam ismét a választó közgyűlést, azon különbséggel eljárásomban, hogy a nők s az ifjúság, mint nem odavalók, kénytelenek voltak a szintért teljesen elhagyni, valamint minden más elem, mely szavazatjogosultsággal nem bírt; — az egyenként előszólított szavazók, nemcsak vonallal, de teljes neveik bejegyzésével jeleztettek, ki lévén zárva körükből mind az, a ki kötelezettségének az egyházzal szemben a megelőző nap deléig nem tett eleget s az eredmény — a pártok erős mérkőzése mellett az lett, a mely már e lapok hasábjain jelezve volt, hogy a már E. Maróthon hívataloskodó t. Schulcz Sámuel, volt szuhányi lelkész 21 szótöbbséggel meg lett választva t. Holéczy János udvarnoki lelkészszel szemben. S én ezen eredményhez képest, tekintetbe véve a beadott panaszpontozatokat, a melyekben azonban a versenyzők egyike sem vádoltatott, nemcsak hogy kijelentettem Schulczot az egyház rendesen megválasztott papjának, de megerősítettem híványát is és sürgettem átköltözését. A mi meg is történt a legszebb rendben s úgy reménylem az egész egyház javára. — Hogy az ellenpárt szenvedélye még le nem csillapult, azt természetesnek fogja találni mind az, a ki a szenvedély természetét ismeri s ugyanígy be kell ismerni azt is, hogy a forrongó indulat szava, különösen ha vádol, rendesen távol áll az igazságtól s egyenesen képtelen az ügy tárgylagos megítélésére. S hogy a harag soha sem cselekszik jót, az épen úgy semmi bizonyításra nem szorúl. — Ilyen szempontból nézem G. G. tudósítását, a kinek az igazság érdekében még annyi bátorsága sem volt, hogy nevét teljesen aláirta volna ! Humort is akarna mutatni tudósításában ; de biz az csak olyan, mely csak a vesztő félnél szokott mutatkozni s a melynek különös neve van. Hát bizony G. Gr. uram, akár mint nézem álczáját, görbe biz az, méltó egész eljárásához s egész modorához. Mielőtt pedig még szerencsém volna dicsfénytől ragyogó arczába tekinthetni, biztosíthatom még, hogy ne essék kétségbe az iránt, mintha t. Schulcz Sámuel úr fényes bevonulásával Egyh. Maróthra, az igazság harangzugás mellett eltemettetett volna. El az s érvényesülni fog a párt vádjainak bizottsági tárgyalásaiban is, — de nem az önök által kirendelt birák ítélete szerint. — A sok vádra vonatkozólag, melyeket mindenfelé az ezen ügyben eljárók ellen türelmetlenségükben emeltek, ne feledjük, hogy „nem tiszta az, a ki ténybizonyiték nélkül, másokat gyanúsít." Händel Vilmos, főesperes. Válasz a „nagyhonti esperességből — egyház maróti papválasztás" czímű, G. G. betű mögé rejtőző czikk írójának.*) A czikkirónak ellenem használt epés rágalmai jó hírnevem megvédelmezésére kényszerítenek, tartozom a tisztelt olvasó közönséget felvilágosítani. Tájékozásul előre kell bocsátanom, hogy Maróton — bár sajnos — a kisebbség jómódú vezéreinek, a többség gazdag vezetői ellen még *) E tárgyban több tudósítást nem közlünk. — Szerk.