Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Templomavatás Akaliban (Bázler Adolf)

367 galmat tanúsított, de a túlfeszített lelkesedésben kimerült; istápolja a protestáns világ az úr szőlőjének ilyen nemes gyümölcsöt termő kertjeit, nehogy a kísértés és nyomasztó körülmények között a hitbuzgalom hitközönynyé váljék. Bázler Adolf, ev. tanító. (Igazán nagy örömmel közöltük egész terjedelmében e közegyházunk szempontjából tulajdonképen oly jelentéktelen eseményről szóló tudósítást. Vigaszt merítettünk belőle arra nézve, hogy képes kellő vezetés mellett a mai kor gyermeke is még az egyház iránti szeretetből önmegtagadásra, önfeláldozásra. — Külömben melegen ajánljuk a lelkes kis filiát, mely hithűségének ily megható bizonyságát adta az intéző körök gondviselő figyelmébe és sok, hasonlíthatatlanul nagyobb anyaegyháznak követendő például! — Szerk.) f I i 1111X, — Lapunk érdekében. Többszöri fölszólitásunk daczára a lapnak igen sok tisztelt olvasója a folyó félévre még sem elő nem fizetett, sem a lap további elfogadása iránt nem nyilatkozott; de a hátralékok sem törlesztettek. Minthogy a lap csakis az előfizetők hozzájárulásával tarthatja fel magát, olvasóinkat kötelezettségök teljesítésére ujolag tisztelettel kérjük. Szerkesztő. — Lelkeszjubileum.*) A zurányi ág. hitv. evang. gyülekezet f. é. október hó 19-én, vasárnapon, ünnepelte nagytiszteletű Boditzky Kálmán lelkész úr zurányi lelkészkedésének 25-dik évfordulóját egyszerű, de megható módon. A délelőtti istenitisztelet utáfn a nagy számmal egybegyűlt hivek kérelmére, az egyházi gondnokok kíséretében megjelent a jubiláló lelkész úr az őt szerető s tisztelő hivei körében, hol először a gyülekezet nevében Nitschinger Pál tanitó szívélyes, meleg szavakban üdvözölte. Tolmácsolta a zurányi gyülekezet örömérzelmeit s kifejezte annak háláját, kérelmét és üdvkivánatait. A szeretet és őszinte tisztelet jeléül egy. az örömünnep méltóságának megfelelő ezüst emléktárgyat adott át a hű lelkipásztornak, ki 25 év óta odaadó szeretettel és fáradhatatlan buzgósággal működött gyülekezetében, osztozkodva annak minden örömében, bajában. Az oltár körül álló gyermeksereg köréből egy fiú és egy leányka üdvözölték társaik nevében az ünneplő lelkész urat. Erre a jubiláns rövid, de meghatott szavakban mondott hálát a gyülekezetnek s mindazoknak, kik őt tövises, de nehéz pályáján támogatták s azáltal lehetővé tették azt. hogy a gondviselés ezen örömünnepet megérni engedé. Egy kedves nap emlékét vittük magunkkal csendes otthonunkba mindnyájan, kik ezen ünnepély tanúi lehettünk. Adja az Egek Ura, hogy az ünnepelt még számos éveken át élvezhesse gyülekezetének szeretetét és tiszteletetét! N. — Az ág. hitv. ev. theol. akadémia f. é. okt. 31-ikén mivelt s a szent dolgok mellett buzgó közönség részvételével ünnepelte az ev. magyar-tót templomban a reformáczió emlékét s nyitotta meg az akadémiai istentiszteletek sorát. Az ünnep fénypontja Dr. Masznyik Endre tanár beszédje, melyben — az akadémia istentiszteletek ügyének bevezetése után — hévvel szólott Róm. *) Kiegészítése múltkori számunkban hasonló czimen megjelent tudósításnak. Szerk. VIII. 12 — 18. v. alapján a lélekről, mely Luthert — s vele a híveket — eihivta, megigazította s megdicsőítette. A lelkes szónok szavain lelkesedő közönség ünnepi hangulatának fokozásához méltóképen hozzájárult Stromp László tanár liturgiája s aFrühwirthSamu énektanító által sikerekre vezetett theol. akad. énekkar motettje (CIII. Zsoltár, Steintól), nemkülönben a közösen énekelt „Isten a mi erős várunk," melynek magyarra fordításával ezúttal magok a fungens professorok birkóztak meg. — A reformáczió emlékére, — mint előre jeleztük — a helybeli evang. theol. akadémia ifjúságának olvasóköre is ünnepélyt rendezett, mely a maga szerénységében méltó volt a korszakalkotó eseményhez, melynek 373-ik évfordúlóját értük meg. A programm gondos összeállításában annak egyes pontjai szerves egészszé folytak egybe. Az ünnepélyt az ifjúsági énekkar nyitotta meg egy chorállal. Majd Baltazár János II. éves, szavalta Zúz Pál IV. éves theologus „Luther Rómában" czimű költeményét mely Luthernek, a római aula könnyelműsége által előidézett meghasonlását s reform eszméjének ébredését megkapó történeti hűséggel tünteti föl. A szavalatot megtapsolták. Következett TaubingerRezső III. éves theol. „Alkalmi beszédje." Kiindul a teremtő igékből: „Legyen világosság," I. Móz. 1. 3. mint melyeknek harmadszor kellett, most, a reformatióban, felhangzaniok. Ennek hatására térve át, feltünteti azt úgy a politikai, társadalmi, mint a vallási téren. A hűbérállamot mint alakítja át s mint készíti elő a népeket a szabadságra. Átidomítja a társadalmi osztályokat s biztosítja elveit a szabadságra megért polgári osztályban. Súlypontja a vallási térre esik. Ä jogos és szükségesnek bizonyult reformáczió az irás alapján áll, midőn megtámadja a hierarchiát, mely isteni hatalmat vindikál magának, a vallásos szükségleteket nem tudja kielégíteni s a helyes erkölcsi öntudatot érvényre jutni nem engedi. A reformáczió letesz a tekintélyszerűségről; közvetlen Istenben élő vallásosságot és igaz erkölcsöt követel s örök érdeme a gondolat s lelkiismeretszabadság. Van tehát okunk halálával tekinteni nagy reformátorunkra. Ez a talpraesett a közönségtől végig élénk figyelemmel kisért és tetszéssel fogadott beszédnek vázolt gondolatmenete. Az ifjúság énekkarának sikeres fellépése után Schöpflin Aladár I-ső éves theologus szavalta saját ódáját: vLuther emléke« czimmel. A szép, tropusokban gazdag költeményt szerző érzéssel adta elő. kiérdemelvén a közönség méltánylatát, mely hoszasabban nyilvánult. Nem különben jutalmazta meg tapsaival Mihalovics Soma I. éves theol. szavalatát. Czíme: „Ei'ős vár a mi Istenünk." Vojtkó Páltól. Emelkedett hangjával méltó betetőzése volt az ünnepélynek, rázendülvén az énekkar „Erős vár a mi Istenünk "-je. Ki kell még ez uton is fejeznünk elismerésünket tek. Friihwirth Samu urnák az énekkar kitűnő és szakavatott vezetéseért. A nagyszámú, díszes közönség élénk érdeklődéséből az ünnepély iránt, theologiánk ifjúságával szemben a rokonszenvet örömmel konstatáljuk : minek hálás megőrzését az ifjúságnak lelkére kötni azt hisszük fölösleges. — A soproni Kiss János-ünnepély, melyet az ev. lyceum a „M agyar társaság" száz éves fennállása alkalmából rendezett, mint értesülünk, fényesen sikerült. A soproni iskolák és tanintézetek összes igazgatóin és tanárain kivül megjelentek Karsay Sándor püspök, Radó főispán, kerületi felügyelő, Kiss Gyula földbirtokos, Kiss János rokona, Domanovszky Endre és a tud. akadémia meg a Kisfaludy-társaság képviseletében Heinrich Gusztáv egyetemi tanár. A városi tanács Fink polgármester vezetése mellett vett részt az ünnepélyen; a soproni presbyterium, számos vidéki lelkész, kik a főgymnásium tanítványai voltak, a pápai ref. kollégium és a szomszédos ref. községek küldöttségéi is emelték az ünnepély fényét, — A kaszinó dísztermének karzatát a város legelőkelőbb hölgyei lepték el. Poszvék Sándor, lyceumi igazgató nagyszabású,