Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Dr. Geduly Lajos

34 Dr. GedulyLajos Gábor, a dunáninneni kerület volt püspöke, királyi tanácsos és főrendiházitag, a Ferencz József rend lovagja, született 1815. márczius 17-én Nyitra-Zerdahely községben, hol atyja János ev. lelkész volt ; anyja Petényi Éva Christina, a kiváló orientalista Petényi Gábor abelovai ev. lelkész leánya. — Elemi iskoláit Abelován, hová atyja időközben meghalt apósa utódjáül választatott, majd Tamássiban, hol akkoriban nagy atyja, ugyancsak János, volt a lelkész s egyúttal nógrádi esperes, — tehát mindkét helyen a leggondosabb vezetés és felügyelet alatt végezte. — Ezután atyja Losonczra majd Osgyánba s végül Selmeczre küldte, hogy ezen intézeteken a grammatikai és humanistikai tanulmányokkal elkészülve — a pozsonyi lyceumon a tlieologiai és philosophiai szakot hallgassa. — A nemes törekvésű s nagy tehetségű ifjúnak hő vágya volt pozsonyi stúdiumait a németországi egyetemeken betetőzni — sajnos azonban az akkori politikai viszonyok (1834 táján) magyar ifjainknak ennyi szabadságot meg nem engedtek — s így a pozsonyi tlieologus, lelkének repülni vágyó szárnyait csüggedten bevonva, elment egy évre Podrecsánba a róm. katli. szendrői Török János családjához nevelőnek, — más évre rá a losonczi algymnasiumban vállalt tanári állást, — s csak a harmadik évben sikerült, ha nem is a külföldre, legalább Bécsbe mehetnie, hogy az ottani ev. theol. intézeten, a melyet Ferencz császár egyenesen azért állított, hogy általa magyar ifjainkat a külföldi egyetemekért kárpótolja — theol. ismereteit izmosítsa. Bécsből visszatérve csakhamar Kishontba hivatván a szkálnoki gyülekezet által, 1838. apr. 30. Tiszolczon az akkori szuperintendens Jozeffy Pál által lelkészszé felavattatott. — Még ugyanezen év végén azonban már Ochtinán, a szomszéd Gömör megye egy kis tót falujában találjuk őt, melynek paplakával a szkálnokit felcserélte. — A jeles ifjú papnak hire csakhamar szárnyra kelt s Dobsina majd meg Eperjes, mindkettő népes és tekintélyes ev. gyülekezet, siettek is őt maguk számára megnyerni, de a hű pásztor nem hagyta el kisded nyáját, hanem legeltette ezt békességben és megelégedésben s csak midőn már működésének nyomai nyilvánvalókká lettek — akkor vált meg tőle, hogy 1850 kezdetén a beszterczebányai gyülekezet megliivását elfogadva, közelebb jusson a vidékhez, a melyen bölcsője ringott. — Itt működött közel 8 évig — mig végül 1857 sept. 13-án a pozsonyi német gyülekezet által meghíva és megválasztva, gondviselésének e rendelését is liiven követte s ez év utolsó napján Pozsonyba jött, hogy elfoglalja az ország egyik legintelligensebb s legvallásosabb gyülekezetének egyik papi állását, oly kartársak körében, mint egy Stromszky Sámuel, a törlietlen hitvalló superintendens *) *) 1835-ben lett a dunáninneni kerület superintendensévé. — Hazafias érzelmei miatt 1850. február 19-én azonban kénytelen volt megválni püspöki hivatalától, hogy helyet engedjen az osztrák absolutismus denevéreinek ... Az alkotmányos szabadság pirkadásakor 1860 jul. 12-én ismét visszahelyeztetett törvényes superintendensi hivatalába s vezette azt régi hűséggel 1861. jul. 20-ig. a midőn elhunyt. — E férfiúnak utóda lett a püspöki székben Dr. Geduly Lajos. és egy Raab e Károly Agos t**) a minta pásztor és szónok. — Ezóta emléke Pozsonyhoz fűződik s viszont minden, a mi Pozsonyban ezóta nagy és hasznos létesült, első sorban — az ő emlékéhez ! Igy jutott fokról-fokra a legszerényebb falusi paplakból fel a legtekintélyesebb egyház paplakába, a maga emberségéből, egyedül jellemének, tudományának és szivének köszönhetve a sikert; de így emelkedett fel az egyszerű falusi pap is a legmagasabb méltóságra, a melyet prot. lelkész egyháza körén belül elérhet, az 1845-iki gömöri esp. jegyző, — 1847-iki tiszakerületi egyh. jegyző s 1855-iki zólyomi esperesből 1861-ben a dunáninneni kerület püspökévé, a melyet hogy egy Stromszky után oly becsülettel be tudott tölteni, csak kétszeres dicséretére szolgál. — Azonban a férfi és papi jellem jutalma más oldalról is csakhamar megérett. — 1865-ben, tehát épen alkotmányos életünk legfontosabb országgyűlési szaka kezdetén, az 1865—68 évi koronázó diétára, a pozsonyi választó polgárság Gedulyt találta és küldte fel méltó képviselőjéül — a legnagyobb tisztelet, mely polgárt polgártársaitól érhet s a legékesenszólóbb bizonyiték az egyszerű evangelikus pap jellemnagysága mellett. — Ily általános tisztelettől és szeretettől környezve, melylyel néki felekezeti különbség nélkül — mindenki adózott, élte meg 1883-ban pozsonyi 25 éves papi és 1886-ban 25 éves püspöki jubileumát, a tisztelet és szeretet száz jelével elhalmozva, melyet csak emelt a bécsi egyetem által néki kiváló tudományosságáért ajándékozott dísztudori oklevél s az őt ismételve kitüntető fejedelmi elismerés és kegy. — Kor szerint ő volt az első prot. püspök, ki hazánkban a parlament felső házában hivatalánál fogva részt venni jogot nyert. E jogával azonban alig élt; aggkora nyugalomra intette s e miatt utolsó években az egyházi functióktól is meg kellett válnia, hogy kizárólag püspöki teendőit lássa el, a melyekben, hogy mily lelkiismeretes, humánus, nemes és igazságos, s ha kellett erélyes is tudott lenni, majd még lesz alkalmunk elmondani. — A mult napok egyikén rendes napi sétája közben elcsúszott, elesett, agyrázkódást szenvedett. — Elgyengült szervezete nem birta ki többé a betegség terhét, f. hó 19-én d. e. 3/

i 11 órakor 52 éves papi liivataloskodás után — békén elhunyt ! — Csak most érezzük, mit vesztettünk benne . . . Különösen a kerület, melynek élén állott . . . Multis ille bonis flebilis occidit. . . Családi életében a legboldogabb volt. — 1840. május 26-án vezette oltárhoz, Svelila Annát, Svelila Pál beszterczei polgár leányát, kitől 7 gyermeke született, 2 fia és 5 leánya, kik közül jelenleg 4 leány és egy fiu él. — Ezek : Gizella, néhai Petz Ernő volt harkai jeles pap neje; Hermina, dr. Tausclier Béla pozsonyi előkelő orvos országosan ismert szellemes neje; Eugénia, édes atyjának utolsó perczéig hű nemtője ; Izabella, Lelirs dresdai szász királyi muzeumi igazgatónak neje és Gyula, **) Meghalt 1878. julius 26-án.