Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Észrevételek a „zsinati előmunkálatokra” (Holles Dániel)

363 prépost úr harczias meghívóját olvastuk, felette elmélkedtünk, egy róm. kath. ker. atyámfia azt mondá: „íme barátom ! A szunyadóban maradt kath. autonómiának hajnala kezd hasadni! Most ugyan még csak egy dologban veszik igénybe a világi elem közreműködését, de nagyon fontos ügyben, mert részben dogmatikus természetű kérdésben. Azonban az elv ezzel immár el lesz ismerve, hogy a kath. egyházi ügyek nem csak a főpapság által vezetendők zsinatokon, hanem az alpapság által is vezettessenek esperességi kerületi gyűlésekben ; az alpapság viszont azon meggyőződésnek hódol, melyet egyébként a j primás is megpendít leiratában, hogy t. i. a kath. egyházi ügyek ezen vezetésében részeltetni kell a világi elemet is. Ezen elem, az eddig alvó, most álmából felrázott oroszlán, életre, öntudatra ébredve érezni fogja erejét, szűknek fogja találni a ketreczet, melyben eddig tétlenül kellett feküdnie, és súlyosnak a lánczot, melyen eddig vezették ; és oroszlán ereje érzetében oroszlán részt fog magának követelni minden kath. egyházi ügyek vezetésében, elintézésében." Egy kath. autonomikus gyűlés ! melyben a Rómából inspirált ultramontan papság mellett, hazafias papság is íilend, melynek a szentlelket nem a hegyek mögül küldik és e mellett Íilend az intelligens világi elem, mely családja által a haza földjéhez ; a szeretet, a barátság s érdek ezer szálaival honfitársaihoz van fűzve ily gyűléssel nem lesz nekünk protestánsoknak bajunk, ily gyűléssel könnyen boldogulunk ! Ezen oroszlán nem vérengző természettel, hanem a Krisztus juhainak szelidségével bir, mely nélkül e nyájnak sok méltatlan pásztora még szűkölködik. Egy kath. autonomikus gyűlés meg fogja érteni, mikép a keresztény vallás szelleme nem kivánja, hogy a különféle felekezeten levő kereszténvek egymást átkozzák, károsítsák, hanem, hogy bár az ajándékok különfélesége szerint külön - külön templomokban, egymástól elütő szertartások mellett imádják a szeretet Istenét, közös „mennyei Atyánkat," épen mint ezen egy atyának gyermekei a szeretet vallásának nevében szeressék egymást és hogy a haza nem azt követeli, hogy a külön felekezetek mint ellenségek járjanak egymás ellen tábort, hanem hogy egymás jogainak kölcsönös elismerésével, az országos törvények, hatósági rendeletek tiszteletben tartásával, mint egy nagy nemzeti honvédsereg sorakozva egymás mellett, vállvetve „viribus unitis" küzdjenek a haza jólétéért. Am támadjon fel „a biboros herczegprimás parancsolata folytán szunyadóban maradt izgalom". . . ám rázza fel ez izgalom az alvó oroszlánt, a róm. kath. világot ... a protestánsok nagyobb-nagyobb szabadságának törvénybe igtatásánál, biztosításánál az érdem, a dicsőség oroszlánrésze a múltban a róm. kath. intelligentiáé ; a róm. kath. világi elemnek fenkölt nemes gondolkozása a jövőben sem fogja magát megtagadni, nem a tolerentia jellemvonását. S miért nem? . . . hazafiságból s vallásosö ságból egyaránt. Kund Samu. Észrevételek a „Zsinati előmunkálatokéra. A „zsinati előmunkálatok"-ra való harmadik és utolsó általános észrevételem az, hogy míg egyházi alkotmányunkban egész terjedelmében keresztül van vezetve a „suffrage universelle", — addig ennek folyománya, az egyház anyagi és szellemi emelkedésének s a haladásnak feltétele, az utasítás nélküli képviselet csupán csak a zsinat részére van fentartva, az egyházkormányzati szerveknél azonban teljesen hiányzik. Egyházi közéletünknek ezen fogyatkozása, vagv következetlensége, megvallom, hogy mióta evang. egyházunk általános kormányzati ügyeivel hacsak elmélkedéseimben is s nem tevőlegesen foglalkozom, — mindig bizonyos bántó hatással bírt lelkületemre. Azon gyakorlat, hogy esperességi, kerületi, sőt egyetemes egyházi legiidvösebb s egészen közérdekű indítványaink, eszméink, vagy határozataink mindenkor az egyes egyházakhoz szállítattak le s csupán ezek elfogadása emelhette őket érvényre, — ugy tlint fel nekem, mint a sólyom szárnyaira hurkolt zsineg, melynél fogva őt gazdája legmerészebb röptében is megakadályozhatja,- mint az ólmos eső, mely a túzok szárnyaira fagyva, ezen élő léggömböt nehézkesen döczögő hízott lúddá degradálja s kis pásztorfiúk zsákmányává szolgáltatja ki; mint a horgony, melyet a hajó visz, de lia a tengerbe eresztik, ő fogja meg a hajót. Ugy tűnik fel nekem ezen gyakorlat, mint az egyházak lelkipásztorai, tanítói, felügyelői s szabadon választott más egyházi, esperességi s kerületi küldöttei iránt már előre törvény

Tbe igtatott bizalmatlansági szavazat : bizalmatlanság szellemi és erkölcsi tehetségeik iránt, hogy ugyanis küldőik, többnyire a műveltség alacsony fokán álló nép felülbirálata nélkül, ők, az evangélikus egyház sava-java, nem tudják vagy nem akarják közös egyházuk javát munkálni. Bizony az ilyen gyakorlat anomalia ! Hja de, — mondják sokan nagyképűen, — az autonómia mégis csak legerősebb bástyája evangélikus egyházunknak s igy azt a főtekintet illeti meg. Jól van tehát, nézzünk szemébe annak az autonómiának, melynek én magam is rangfokozatban utolsó, de minőség tekintetében nem a legkisebb tisztelője vagyok. Elemem, életem, üdvösségem a szabadság minden neme ! Midőn az emberek vallásos és erkölcsi czélok elérése végett egyházgyülekezetekké alakultak, elválalták ugyan azon kötelezettséget, hogy egymás terheit hordozzák, — de nem mondottak le azon jogukról, hogy saját ügyeik vezetésére befolyjanak s felettük az egyértelmű többség hatalmával rendelkezzenek. Az egyházgyülekezetet fentartó egyháztagoknak ezen joga a közvetlen tanácskozás és szavazásban nyer kifejezést s ez a „suffrage universelle"; a gyülekezet többségének nézete, véleménye és akaratú pedig a meghozott határozatban érvényesül, — s ez az autonomia, az önkormányzat, az önrendelkezés.