Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Értesítők evang. középiskoláink 1889/90-iki iskolai évi működéséről (Markusovszky Sámuel)

a jövő nemzedéket neveli, és a milyen nemzedéket nevel az iskola, olyan lesz majd az egyház is, — mondom, egy protestáns iskolától mást várunk és még mást is követelünk. Követeljük pedig és joggal, hogy az a prot. szellemnek veteményes kertje legyen és gondosan megvesse az alapot, melyen későbbi években az istentisztelet áldással tovább építhessen. És ha iskoláinkban az általam említett hiányokat elharapódzni engedjük, akkor kár lesz a kath. papságnak az országgyűléshez folyamodni, hogy adassék vissza a szülőknek a természetes joguk, az az hozassék oly törvény, mely nekik lehetővé teszi a prot. sziilők gyermekeit már a keresztelő kőtől fogva „lidvözitni", mert egy emberöltő múlva mi magunk nevelendettíink oly generatiót, mely egy jó szóért oda dobja vallását mint oly kincset, melyet sem nem ismer, sem megbecsülni nem tanult. — Mondom előfordul e hiány csak itt ott, de előfordul és hogy sehol se forduljon elő és a régi jó szokás iskoláinkból ki ne haljon és iskoláink megtartsák prot. jellegöket : épen az jelen körlevelem czélja és intentiója. Különösen leikökre kötöm ennélfogva a tanitó uraknak és kérem a tiszttárs urakat, hogy különös gonddal kisérjék, miszerint 1. A gyermekek már az első osztályban a parancsolatokon és előirt bibliai történeteken kivül lehető sok bibliai verseket is sajátitsanak el magunknak, valamint bizonyos elvekről, melyeket korán akarunk a kis szivbe plántálni, hogy az az erkölcsi tudatnak már zsenge korától fogva otthona legyen, valamint az ilyen elvekről kitűnő „erkölcsi mondások" vannak, azonképen vannak azokat hirdető bibliai helyek is, sőt e helyek alapján készültek a szebbnél szebb erkölcsi mondások. Kimondhatlan drága kincs, melyet igy korán sajátit el magának és visz magával az élet nehéz küzdelmeibe az ember és áldva emlékszik vissza azokra, kik ilyen kincscsel meggazdagitották. 2. Az 5. és 6. osztálytól feltétlenül elvárom, hogy a bibliai könyveket betanulja, a káté szerint betanulandó bibliai helyeket gyorsan fel tudják keresni, a bibliai történetekkel az eredeti forrásban is megismerkedjenek, különösen pedig megkövetelem, hogy a tanitó legalább minden szombaton felkerestesse az iskolásokkal a soron levő evangéliumot és epistolát, velők elolvastassa és — bár nem követelem, de nem árt, — ha velők be is tanultatja. A mint időm engedi egy kis ismertetőt fogok irni az egyházi évről stb., mely ezirányban a tanitó urak munkáját megkönyitendi. Addig is, mig ez megtörténhetik, utalok e tárgyal bővebben foglalkozó kis művemre, mely Önök előtt sem ismeretlen. 3. Végül pedig felkérem a tiszttárs urakat, hogy szigorúan azon ügyelni szíveskedjenek, hogy minden 5. és 6. oszt. tanuló kezében az egész biblia legyen. Az elősoroltakkal — igaz, nem mondok semmi ujat — mert hisz a tanterv is ugyan ezt mondja, de mégis szükségesnek találtam ezeket különösen kiemelni és meg vagyok győződve, hogy megértettek és ez által is segítik elérni czélomat : iskoláinkban az életnek értelmes munkásokat, a hazának hű fiakat és az egyháznak erős hitű híveket nevelni, kik előtt szent legyen atyáiktól öröklött legszentebb kincsük : sz. Vallásunk. — Meglehet, hogy egyik másik mosolyogva olvassa jelen soraimat és nem a mai felfogás keretébe valónak tartja az én ósdi álláspontomat és attól fél, hogy igy nem az általános emberi szeretet paradicsomába, hanem a felekezeti felfogás szűk körébe vezetjük híveinket. Megengedem, hogy ez ellenvetéssel találkozom, de az én felfogásom szerint semmi által sem vezetjük híveinket jobban a tiszta emberi szeretet magaslatára, mint épen az evangeliom által, mely a szeretetnek vallása. És ne feledjük, hogy minél keskenyebb a gazdának földje, annál szükségesebb, hogy reá vigyázzon nehogy elszántsanak belőle. Pedig ismét mozog, — v

agy tán soha sem is nyugodott — egyházunk esküdt ellensége a papismus, fennen hirdetik, hogy az „egyház" csak az ő táborukban van: mi pedig csak eretnek számba megyünk, álnok támadással és savasz számítással iparkodnak egyházunknak ártani. Sajnos, ez sokszor sikerül is, de csak azoknál, kikben nincsen szeretet egyházuk iránt és kik — ha ők lettek volna a mult századok üldözöttjei — szomorű emléket igen, de egyházat reánk nem hagytak volna — Uraim ! neveljünk jó protestánsokat ! Ezzel tartozunk őseinknek, tartozunk egyházunknak a jelenben és tartozunk a jövőnek! Isten Önökkel! Guggenberger

, alesperes. Értesítők evang. középiskoláink 1889 90-iki iskolai évi működéséről. (Vége.) Feltűnő az is, hogy néhány tanintézet, bár államsegélyben nem részesül, és így nem kényszerűségből mégis nem az 1848-iki ág. evang. egyetemes egyházgyűlés által megállapított gymnasiumi tantervet, hanem az állami tantervet követi. Lényeges külömbség e két tanterv között nincs ugyan, sem evangelikus gymnasiumi tantervünkben nincs semmi olyasféle, mi ennek speciális protestáns jelleget adna ; a hit- és erkölcstan tananyagának beosztása is még azon boldog időkből datálódott elv szerint történik, midőn a felgymnasium az algymnasium kibővítésének tekintetett; mégis azt hisszük, hogy illetékes köreink annak idején nem azért alkottak evangelikus gymnasiumaink számára külön tantervet, ut aliquid fecisse videantur, hanem hogy az erre hivatott tanintézetek által követtessék is, és csonkítatlanul be is tartassék. És ha már e tantervet illetékes köreink megalkották és egyházegyetemünk szentesítette : akkor módoknak és eszközöknek is kell lenni arra nézve is, hogy a hozott határozatoknak gyakorlatilag is érvény szerez-