Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Értesítők evang. középiskoláink 1889/90-iki iskolai évi működéséről (Markusovszky Sámuel)

347 tessék: a széthúzódás, a seperatismus nekiink protestánsoknak kiváltképen ártalmunkra lehet. Nem szeretnénk abba a gyanúba esni, mintha protestáns tanügyünket a centralismus békóiba verni akarnók vagy óhajtanók. Mi minden tanintézetnek bizonyos fokig önálló, szabad fejlődést kivánunk ; de mivel gymnasiumaink mint egynemű tanintézetek egységes czélt elérni és megvalósítani hivatvák, és mert az „evangelikus" jelleg bizonyos összetartozási és alárendelési viszonyt involvál : azért az önálló fejlődést szabatosan körülirt általános elvek és szabályok kell hogy korlátozzák, és hogy ezek megtartása és követése czéljából kellő ellenőrzés is gyakoroltassék. Ily ellenőrző és felügyelő hatóság nem ellenkezik autonomicus egyházszervezetünk elveivel, a gyakorlatban pedig csak üdvös és jótékony lehet, mint ezt bérezés hazarészünkben lakó szász hitsorsosainknál is tapasztaljuk. Bőt ügy tudjuk, hogy nálunk, magyarhoni protestánsoknál ilyen ellenőrzői és felügyelői tisztség teljesítésére egyetemes tanügyi bizottságunk van hivatva. Működéséről azonban csak annyit tudunk, hogy évenként egyszer, az egyetemes gyűléssel egyidőben összejön, de hogy mi fölött tanácskozik, mit határoz, vájjon mint egyszerű registráló bizottság csak a „rovatos íveket" vizsgálja-e át, vagy protestáns tanügyünk fokozatos fejlesztését czélzó eszmecserébe és elvi tanácskozásokba is bocsátkozik-e ; erről a nyilvánosság elé csak igen kevés szivárog ki; működéséről csak egy sovány jegyzőkönyvi pont szerénykedik az egyetemes gyűlés jegyzőkönyvében, mely az egyetemes gyűlésnek legtöbbször „tudomásul szolgál." A működő tanerők száma az értesítők bizonysága szerint a mult iskolai évben az összes tanintézetekben 212 volt, ezek között rendes tanár 160. A tanulók létszáma volt 3847, kik között ágostai hitvallású evangelikus 1893 volt, vagyis evangelicus tanintézeteink tanulóinak több mint a fele más vallású. E tény eléggé bizonyitja*, hogy evangelikus középiskoláink nemcsak egyházunknak, de fekvésüket és a más vallású tanítványok jelentékeny számát tekintve hazánknak is fontos szolgálatokat tesznek, fenállásukra nemcsak egyházunknak, de az államhatalomnak is szüksége van. Épen azért méltányos és kivánatos, hogy az anyagilag kevésbé kedvezően javadalmazott protestáns tanárok az államhatalom részéről is elismerésben és némi anyagi javadalmazásban részesíttessenek. De a mily felemelőleg és lelkesítőleg hatott reánk az, midőn a magyar közoktatásügyi minister ezelőtt mintegy másfél évvel egy országos nyugdíjintézet tervezetének életbeléptetését hangoztatta és sürgősnek tartotta, melybe mi protestáns tanárok is beléphettünk volna: éppen oly lehangoló a jelen tapasztalat, hogy ezen intézmény megvalósulása még mindég késik sőt a minister úr munkaprogramja után Ítélve, melyet nemrég az országyülési közoktatásügyi bizottság elé terjesztett, — az eszme megvalósulását a közel jövőben sem várhatjuk. A tanulóknak a tanulásban tett előmeneteléről csak kevés értesitő ad számot. Hogy az egyes tanulók teljes classificatiója közöltessék, azt igen sok paedagogiai okból nem helyeselhetjük, de azt mégis szükségesnek tartanók, hogy minden tanintézet értesitőjébenstatistikailag kimutatná, hogy mindenik osztályban hány tanuló tanult jeles-, hány jó-, hány elégséges eredménynyel és hány bukott? Ily táblázatos kimutatás világot vetne a tanításban elért eredményre és a tanulás megbirálásának mértékéről is fogalmat adna. Az érettségi vizsgálatok eredményéről a 10 főgymnasium közül 7 közöl kimutatást, három főgymnasiumról majd csak a jövő évi értesítő fogja hozni. A hét főgymnasiumban a mult iskolai év végén szóbeli érettségi vizsgálatra 183 tanuló bocsáttatott; érettnek találtatott 148 tanuló (22 jeles eredménynyel), nem érett volt 35 tanuló. Az egyes tanintézetek könyvtárai, museumai és egyéb tanszerei a mult évben is a körülményekhez képest eléggé gyarapodtak. A tanulóifjúság önmunkásságának egyéni és társadalmi fejlődésére, jóizlésének, hazafias, humánus és valláserkölcsi érzelmeinek ébresztésére a lefolyt tanévben is az egyes tanintézetekben önképzőkörök, dalkörök, zeneegyesületek, gyám- és segélyző egyesületek állottak fenn és szép sikkerrel működtek. Megbecsülhetetlen jeles intézmények protestáns tanintézeteinknél a közélelmezési intézetek, alumneumok, convictusok. Tizenkét tanintézetünk bir ilyen jótékony intézménynyel, melyekben a mult iskolai évben 1244 tanuló kapott tisztességes ebédet néhol vacsorát is. A legmagasabb díj melyet egy tanuló élelmezés fejében tíz hóra fizetett 50 frt volt, szegényebb sorsuak azonban e díjnak felét, vagy harmadrészét fizették, sőt a szorgalmas és tehetséges tanulók ingyen élvezték ezen jótéteményt. Ezen czélra mindenik tanintézet tekintélyes alaptőkével rendelkezik, igy pl. a pozsonyi lyceum alumneumának és convictusának alaptőkéje meghaladja a 120 ezer forintot, mely alaptőkék ön kény tes adományok, — supplicálás által évenként szembetűnően gyarapodnak, igy a mult iskolai évben supplicatio czímen a nevezett intézmények számára 12,300 frt folyt be. Hálás elismerés illeti a dicső elődök bölcs előrelátását, kik bőkezűségükkel ezen üdvös intézményeket megállapították, mi által sok szegény sorsú, de tehetséges tanulónak tanulási törekvését hathatósan előmozdították, mely nélkül különösen napjainkban, midőn a közélelmezés még némely vidéki városainkban is annyira költséges, — talán haladni sem tudtak volna tanulói pályájukon. És hány jeles erőt nyert ez uton egyházunk, hazánk ! Nem csoda, hogy ezen jótékony intézményünket az állami kormány közvetlen felügyelete alatt álló középiskolák tőlünk méltán irigylik, hol hasonló intézmény létesítésére irányult törekvések eddigelé czélra nem vezettek. Reflexióinkból általános eredményül tehát azt vonhatjuk le, hogy protestáns középiskoláink egyházunk és hazai közműveltségünk előmozdításában fontos és számbaveendő tényezők, melyek a virágzás és haladás két hatalmas feltételével birnak : egységes hagyomány nyal és a szabad fejlődés élénk szereteté-