Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Értesítők evang. középiskoláink 1889/90-iki iskolai évi működéséről (Markusovszky Sámuel)

339 pap-tanítói jövedelem csorbítására e's következetesen saját jövedelme gyarapítására. De hogy e kérelmi tárgynál az esper. gyűlésünkön a világos ügy fölött azonnal világos határozat nem hozatott, hogy ellenkezőleg kérdés még pedig elvi kérdés merült fel, vájjon egyáltalában a papnak és tanítónak van-e joga a tel ékkőn y vil eg biztosított pap-tanítói erdőilletményhez: az oly aggasztó jelenség, hogy az aggályt csak azon remény mérsékeli, miszerint a kiküldött bizottsági urak oly jogérzettel, ügyszeretettel és realitással fogják megfontolni és felölelni a felvetett kérdést, a hogv azt a tiszta igazság, a reális tényállás és egyházunk jaA

ra megkívánja. És most csak még egynéhány kérdés. 1. Ha a telekkönyvileg biztosított pap-tanítói erdő illetményhez, illetve vágás alkalmával az aránylagos famennyiséghez a papnak és tanítónak nincs joga, — kinek van hozzá való joga? Az uradalomnak, a ki egyszer adta? Vagy az egyházhíveknek, a kiknek nem adta? 2. Ha az erdő illetményhez nincs joga a papnak és tanítónak: milyen joga van a földilletményhez? Hiszen a hogy megkapja a hiványilag biztosított fát, ugy kapja a hiványilag biztosított konszipácziót is! 3. De mondhatná valaki: a fa tüzelésre való és ha erre a hiványilag biztosított famennyiség elég, — nem kell neki több. Erre azt felelem, hogy a konszipáczió meg kenyérre való és ha erre a hiványilag biztosított búzamennyiség elég, — minek neki több ? Ugy-e, hogy pénzre, ezt pedig más szükségleteire fordítsa. A többlet fájával is azt teheti, azt teszi a pap és tanító, mert az neki nem pazarló tüzelésre, de mint jövedelem minden szükségletre való. 4. De tisztelettel kérdem: mit csinálna az esperesség azon pappal vagy tanítóval, ki az egész papi s tanítói erdőilletményt már is kivágta és p. o. cserzésre felhasználta volna? Hát ez nem elvi, hanem kezelési kérdés volna. Bizony itt elég üdvös dolga lehet a kilátásba helyezett egyházlátogatásnak az esp. elnökség részéről. Üdvözlégy nap — a melyen jön ! Üdvözlégy zsinat, — a mely ily bajokon is radikálisan segít. Dér er. Értaiítők evang. középiskoláink 1889,90-iki iskolai évi működéséről. (Folytatás.) Foglaljuk már most össze az értesítők közleményeiből levonható tanulságokat. Mag varhoni ág. hitv. evangelikus egyházegyetemünk alá összesen 15 középiskola tartozik; 10 főgymnasium és 5 algymnasium. Ezek közül négy, u. m. az eperjesi-, a nyíregyházi-, a rozsnyói-, és a selmeczbányai főgymnasiumok államsegélyben része! sülvén az 1883-ik évi XXX. t. cz. értelmében a vallás és közoktatásügyi m. kir. ministerium közvetlen rendelkezése alatt álló középiskolák tantervét követni kötelesek ; egyéb tekintetben is a vallás és közoktatásügyi ministerium intézkedése és gondoskodása alatt állanak. Egyház egyetemünket tehát ezek fölött semmiféle rendelkezési jog sem illeti meg. Ezekről csak azt konstatálhatjuk, hogy az állami tantervet pontosan betartották, de emellett protestáns jellegöket is híven megőrizték, és a tanulóknak protestáns hitben és erkölcsben való nevelésére kiváló ! gondot fordítottak. A felettük gyakorolt állami felügyelet és ellenőrzés csak jótékony hatással lesz i egységes és összhangzó fejlődésükre. Sajnálattal tapasztaltuk azonban, hogy ezen tanintézetek az államhatalomhoz való viszonyuk miatt egyházegyetemünk kitagadott gyermekei látszanak lenni, mert mint egy fontos missiót teljesíteni hivatott államsegélyes protestáns gymnasium értesítőjéből láttuk, az egyházegyetem évi segélyét, melyet közel egy század óta a tanintézet élvezett, — tőle megvonta, feleslegesnek i tartván egy államilag segélyezett tanintézetet gyámolítani ; sőt mint halljuk, illetékes köreink szándéka ilyen tanintézeteket a supplicálás jogától is megfosztani. Nézetünk szerint czélirányosabb tanügyi politika lenne ezen tanintézeteket hazai protestantismusunk érdekében és ennek javára lehetőleg inkább megtartani mint eltaszitani, ha már illetékes köreink annak idején közöny nyel nézték egyes protestáns tanintézeteknek lételük érdekében való egyezkedését az államhatalommal. — Az iglói főgymnasium, és az aszódi és békés-csabai algymnasiumok szintén az állami tanterv szellemében tanítottak, bár államsegélyben egyik sem részesül ; a többi középiskolák pedig, egyetemes egyház-gyülésünk által megállapított gymnasiumi tantervet követték, „irányadóul", de szigorúan egyik i sem ragaszkodott hozzá, hanem mindenik tanintézet saját szája ize szerint alakított magának egy-egy „helyi" tantervet, melyben viszonyai szerint, — az egyetemes tanterv rendelkezései ellenére, — hol megnyirbálta hol fokozta egyes tantárgyaknak a heti óraszámát. Azt látjuk tehát, hogy a tanterv dolgában evangelikus tanintézeteink több mint felénél nincs meg a kellő egyöntetűség és összhatig. És ez paedagogiai szempontból nagy hiba. Mert oly tanintézetek, melyek bevégzéséhez bizonyos állami követelmények fűződnek, melyek tehát szorosan körülirt végeredményt kötelesek elérni : ebbeli feladatukat csakis általánosan megállapított és kötelező erővel biró normativumok által érhetik el, melyeken belül ugyan még mindig elég alkalom kinálkozhatik egyéni nézetek és óhajtások érvényesítésére. A végső fokon azonban egyenlő eredményt keli elérniök, mely egyik helyen nem lehet kevesebb, mint másutt. E nézet vezérelte evangelikus tanügyünket intéző vezérférfiainkat, midőn az 1883-ik évi XXX. törvényczikk 8 szakaszának engedélyével, magyarhoni evangelikus középiskoláink számára oly tanterv léteI sitését tartották szükségesnek, mely az állami közép-