Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Sorakozzunk (Guggenberger)

314 bensőségével, egyszerűségével s puritán erkölcsi életével. Mi nem hunyunk szemet az előkelő világ finomított bűnei felett, jóságos cselekedetek előttünk nem takarják el a bűnöket, mert mi a Krisztusi demokratia hivei vagyunk, egyedüli vezérünket, megváltónkat Jézus Krisztusban ismerjük el. Nálunk és egyházunkban a mély vallásosság, a hitélet bensősége nem zárja ki a felvilágosodottságot és szellemszabadságot, sőt ezek kiegészítői az előbbieknek. Nálunk az állampolgár és az egyház tagja egy zavartalan harmóniába olvad, „megadva a császárnak, a mi a császáré, Istennek a mi Istené." Nálunk hazánk, törvényeink, alkotmányos királyunk felett idegen tekintélyt, hatalmat el nem ismerünk, — kivülök csak egynek hódolunk meg gyermeki szeretet és a szív legszentebb érzelmeivel : Istenünknek. És ehhez más közbenjárót, mint Urunk Krisztusunkat el nem ismerünk. Es hogy mi ekként cselekedhessünk, hogy egyházunk jövőben is a hit ápolója, a polgári és lelkiismeretbeli szabadság erődje, a szabadság és törvényes renden nyugvó magyar álladalom egyik legfőbb tényezője legyen, őrizzük meg szivünkben az apák liitbuzgóságát és lángoló honszeretetét ! Andorka Gyula. Nem keresem most szülőokát — pedig a dolog megérdemelne tán egy külön czikket is — egyszerűen csak rámutatok arra a szomorító jelenségre és tapasztalatra, hogy a mi egyházunkban kevés az összetartás és az együvé tartozás érzete; nem csak, hogy nem igen mély gyökeret látszik a szivekben verni, de nem is ápoltatik és élesztetik tán eléggé azok által, kiknek ez hivatásuk és kötelességük volna. Mondom, nem szándékozom, ezúttal az okát kutatni, hogy miért nem tartunk jobban össze, csak constatálom a tapasztalati tényt, hogy nem egy izben történt már, hogy a helyett, hogy összetartottunk volna: szélyelhuztunk, a helyett, hogy egymást megvédelmeztük volna: segítettük még az ellenséget is a mi feleink ellen, és a helyett, hogy a szeretet mezét borítottuk volna hitfeleinkre : még mi is segítettük őket gyanúsítani és lealázni. Pedig soha több okunk nem volt összetartani és vállvetve működni, mint épen most. Ugy érzem, hogy senki előtt újságot nem mondok — hisz adott az Isten mindenkinek két szemet, hogy lásson — midőn a következő jelenségekre rá mutatok és ha még is teszem, teszem azért, mert nem árt kissé összeszedni és halomra rakni azon köveket, melyeket ránk dobnak, hogy lássuk, mily kitartóan és kiolthatlan gyűlölséggel intéztetetnek egyházunk ellen a támadások jobbról és balról, szemközt és — tán legszívesebben hátunk megett és lássuk mily nagy hibát követünk el a széthúzással és mennyire^ okunk vagyon minden alkalmat megragadni, hogy egymást segítsük és közös anyaszentegyházunkat építsük. Tagadhatatlan, hogy a magyar törvényhozás 1868 óta igazságos iparkodik lenni és a mennyire azon akadályok — melyeket a bizonyos körökhöz közelebb állók jobban ismernek, mint mi, kiknek kevesebb alkalmunk van a coulissák mögé pillanthatni — a mennyire mondom ez akadályok csak lehetségessé teszik, a törvényhozás tekintetbe vette a mi igazunkat és gondoskodik oly fegyverekről

T melyekkel magunkat megvédhessük. De szint oly tagadhatatlan, hogy egyházunk esküdt és kiengesztelhetlen ellensége, a r, catholicismus épen 1868 óta fokozott erővel — bár más fegyverekkel — dolgozik ellenünk és kifogyhatatlan oly módok kitalálásában, melyekkel jogainkat csorbíthatja, fejlődésünknek útját állhatja és erősségeinket gyengítheti. Tudjuk mindnyájan, hogy daczára a reversális paragraphusnak csak hamar kiolvasták abból, hogy igaz ugyan, miszerint az érvénytelennek van mondva, de eltiltva még sincsen és „a mi nincs tiltva az szabad" jezsuita-elv szerint követelték a reversálist 68 után is, igy okoskodván : a törvényt nem ismeri minden ember és mindig fog akadni, ki becsületbeli dolognak tartandja igéretét még akkor is beváltani, midőn rájön, hogy tévútra vezették. Ha lehetséges volna az igy megcsalt és átcsalt lelkekről egy kis statistikát összeállítni, aligha nem megdöbbenő számmal állnánk szembe. Megvallom, hogy a hires büntető paragraphussal még ma sem vagyok teljesen tisztában, hogy a ki ezt a paragraphust fogalmazta, tulaj donképen ellenfeleinknek melyik kedves cselekedet? ellen kivánt fordulni : a reversális vadászat és az ezek alapján történő illetéktelen keresztelések ellen vagy pedig az ellen, hogy az anyával áttérő 7 éven aluli gyermekkel együtt egyszerűség szempontjából és az „egy füst alatt" elve szerint mindjárt magukkal viszik a többieket is, ámbár 18. évükön még nagyon innen vannak ? De akár melyik törvényszegés ellen fordul is az a paragraphus, tény az, hogy a törvényhozás ezzel is igazságot akart szolgáltatni és kétségtelenül az lebegett szeme előtt : a gyengébbet a hatalmasabbnak túlkapásai ellen megvédeni. Felette érdekes, hogy midőn a hires soproni elkeresztelési eset alkalmával a döntő birói Ítélet kimondta, miszerint a keresztelés még nem felvétel és ennek folytán az elkeresztelő pap a büntető törvény ellen nem vét, egy árva szóval sem mondották a római táborban, hogy a r. kath. dogma nem igy van ám, hanem hallgattak és a büntetlenséget elfogadták oly alapon, mely alap ellen most tiltakoznak. Mert lám, most, hogy a cultusminister az akkor felállított alapon, tovább okoskodva azt mondja : ha a r. kath. 1 pap egy prot. gyermeket megkeresztel, az ama bizonyos Ítélet szerint, nem a r. kath. egyház — hanem az általános keresztény egyház kebelébe lett felvéve; minthogy azonban kell, hogy kiki egy bizonyos felekezetnek tagja legyen, a r. kath. pap által megkeresztelt gyermek meg ugy is a prot. felekezethez tartó-