Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Sorakozzunk (Guggenberger)

315 zik, nein pedig a kath. egyházhoz, igen világos dolog, hogy ez a gyermek irattassék be azon felekezet anyakönyvébe, melyhez tartozik. És ime most, most mit hallunk '? Azt mondja az ország primása : a kath. pap csak a kath. egyház számára keresztel és a mely gyermeket a kath. pap megkeresztelt, azt ő többet ki nem a d h a t j a. E szerint a keresztelés hát még is csak felvétel volna ! Ki ne kérdezné itt : Melyik hát a r. kath. dogma? De hát nem is az itt a kérdés, hogy mi dogma és mi nem, hanem az, hogy a protestáns egyháznak miként lehessen ártani. És minthogy a Csáky-féle rendelet belenyúlt a darázsfészekbe és csakugyan fején találta a szöget, — mert ha a gyermek keresztlevelét ki kell adni, akkor hijába volt az elkeresztelés és reversalis ; az a gyermek még is csak azé az egyházé, melyhez a törvény rendeli, — mind ezért nagv most a lárma a r. kath. táborban és vak dühökben ugyanazok, kik oly nagyra vannak mindig hazafiságukkal, egyszerre megfeledkeztek a király szentesítette magyar törvényről, hazáról és hazafiságról és a pápa Ítéletéhez appellálnak azon kimondhatatlan nehéz kérdésben, hogy a magyar ember tartozik e hódolni a magyar törvénynek és a magyar kormánynak? Bezzeg, ha ezt a protestánsok tették volna! Ha egy néhány luth, tót pap vagy tanitó elkiáltja magát, hogy „zsivió," mindjárt kiteszik az újságban, hogy a prot. egyház a panslavismus fészke ; — de hogy kétszer annyian vannak zsiviót kiáltó r. kath. tót papok — azt senki sem látja, valamint hogy ez a római appellatió is más szinben tűnnék fel, ha ilyenfélébe mi botlottunk volna. Egy tót atyafinak kiewi utja nagyobb bűnnek látszott, mint az egész klérusnak azon tette, hogy Rómára, tehát idegen hatalomra támaszkodva, felmondja az engedelmességet a magyar király kormányának. És ezen a prot. egyház ellen soha meg nem szűnt, de jelenleg még is élesebben folytatott harcz mindinkább szélesebb alapokra fektettetik. Egvik-másik pol. napilap is felteszi* már már a r. kath. pápaszemet és Róma szolgálatába áll. A „Bpsti H." mely függetlenségével mindig nagyra van és pártokon feletti állását szorgalmasan hangoztatja, nem régen egy czikket hozott, mely az olvasóközönséget az elkeresztelések kérdésében tájékozni akarta. A czikk a legmerevebb r. kath. álláspontra helyezkedve azon kezdte, hogy a r. kath. egyház az „egyház,'

1 mi többiek meg csak „felekezetek" vagyunk, ergo keresztyén számba sem megyünk. Elmondta aztán, hogy 1868-ig a reversális törvényes dolog volt és a világi hatóság segélyével végre is hajtatott, csak a 68-iki törvény forgatta fel a régi jogrendet; de még 68 után is csak meg volt a

z „egyház/' mert a reversálisok alkalmaztattak a hol csak lehetett és az elkeresztelések segítségével a törvényt hatálytalanná lehetett tenni és az „egyház" érdekének megfelelni. Azonban a Csákyféle rendelet a kath. papságot arra akarja kényszerítni, hogy azt a gyermeket, melyet a reversális segítségével az „egyház" számára megszerzett, az eretnek felekezeteknek szolgáltassa ki. Ez nem megv és kath. pap ilyent soha sem fog tenni. A czikk egy oly lapban — mely programmja szerint egyoldalú érdekeket szolgálni nem akar — nekem nagyon feltűnt, de azt gondolván, hogy nem r. kath. újsággal, hanem független napilappal lévén dolgom, leültem és ugyanazon közönség számára, melyet a czikkiró ilyen módon akart tájékozni, lehetőleg tárgyilagos képet irtani a dologról, annak eredetéről, fejlődéséről, jelenlegi állapotáról és az „audiatur et ! altera pars" elve szerint énis kopogtattam a szerkesztőség j ajtaján és hangsúlyozván, hogy tudtom szerint a „Bpsti ! H."még nem kath. újság, hanem a közönség lapja és > ezért vendégszeretőleg megnyitja hasábjait a helyreigazító soroknak is — megkértem, hogy hadd mutas: sam be a közönségnek ezt a kérdést igazságosabb megvilágításban is. De a vendégszeretet tőlem megtagadtatott, egy másik barátom meg hason ló alkalomkor figyelmeztetett, hogy a lap nem „felekezeti lap." De azért kath. kérdések megvitatására mindig nyitva áll az ajtaja. Minthogy már most kétségtelen dolog, hogy ez a lap tekintélyre vergődött — persze főkép a legutóbbi időkig szorosan követett azon elve folytán, hogy pártatlan kiván lenni — az országban nagyon ; el van terjedve, kitűnően van szerkesztve és sok embernek kedves olvasmánya és minthogy továbbá kétségtelen dolog, hogy — megengedem miszerint meggyőződésből — a r. kath. érdekek szolgálatába adta magát: sikerült a mi ellenségünknek egy ujabb és erős szövetségtársra szert tenni és ez annál többet árthat a prot. egyháznak, mert az olvasóközönségre sok esetben más hatással van egy és ugyanazon czikk, ha olyan lap hozza, melynek bevallott határozott I iránya van és más hatással, ha olyan lapban olvassuk, melyről azt hisszük, hogy függetlenül csak az igazságot akarja keresni. Minden uj barát, kire azok szert tesznek, nekünk egy ujabb ellenséget jelent és jó nekünk a mi ellenségeinket számon tartani és senkit közülök nem kicsinyleni. Különösen a jelen időben, midőn minden alkalmas és alkalmatlan alkalmat megragadnak, hogv csíphessenek, haraphassanak és üthessenek. I A természettudományi ülés alkalmával miként lehet a protestáns egyházat legalább meglökni, megmutatta nem rég a nagyváradi természettudományi ülésnek püspöki elnöke, ki nagy dictiót mondott az összegyűlt tudósoknak arról, hogy igazság csak egy van a világon és ez a kath. táborban van és különösen kiemelte, hogy a protestántizmus nagy tévedés, mely vagy a kath. egyház kebelébe fog visszatérni, vagy lassanként kihal, elvész mint ázsiai folyók a homokföldben. Egy fővárosi német lap — midőn a püspök e beszédéhez egy érdekes kommentárt hozott, nagyon magára vonta a „Bpsti H." haragját és ez sietett is a püspüköt védszárnyai alá veszi. Bizony sorakoznak ám körülünk a mi régi és ujabb ellenségeink és ismét nagyobb erőfeszitéssel látnak hozzá, hogy miként lehetne ezt a gyűlölt protestáns egyházat vagy visszatéríteni vagy megsemmisíteni. Egy cseppet sem félünk, hogy egyik vagy a másik sikerülni fog, de igen is félhetünk attól, hogy