Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Zsianti előmunkálatok s egyházunk tanítói (Magyari)

275 ügyelője; a saját paplakán naponkint 20—30 ember éhse'ge csillapíttatott. 1883-ban Luther születése 400. évfordulóján a nagy templomot renoválták s körülkerítették. Hogy mikép karolta föl a confirmandusok ügyét, mikép az iskolákat, mennyit dolgozott a miveltség terjesztésén, az erkölcsi élet fejlesztésén kedves társával Haan Lajossal, nem akarjuk bővebben elmondani. — 1878. évben ülte csabai lelkészségének 25 éves jubileumát, mely alkalomból ő Felségétől a királyi tanácsosi czímmel tiszteltetett meg. Mint püspök 137 kandidatust avatott fel, négy templomot szentelt fel s minden évben a kerületi főgymnasiumok érettségi vizsgáinál személyesen elnökölt. Ezen kötelesség teljesítése közben lepte meg utolsó baja is; mikor ugyanis Pestről az érettségi vizsgálatokról visszatért, a télen át oly épnek látszó egészsége alá hanyatlott ; testileg megtörve csendesen dolgozott tovább is, azonban napról napra súlyosodni kezdett baja s az orvosok tanácsára a Marilla-fürdőbe távozott. Azonban sem fürdő, sem orvosi tudomány nem segíthetett rajta többé; augusztus 16-án visszatért a fürdőből, 17-én délben lefeküdt s másnap reggelig iszonyú kinokat szenvedett; reggel könnyebbülést érzett s estig nem bántották a fájdalmak. Az éj csendesen mult el; 19-én reggel 4 órakor kilehelte nemes lelkét, mely annyi sok más lelket felemelt. Vele kidűlt egyházunk egy jelese, a bányakerületnek főpásztora, a békési esperességnek disze, a csabai egyháznak hű gondozója s családjának legjobb atyja. Béke vele! A hosszú harcz után jól esik nyugodni. Zsinati előmunkálatok s egyházunk tanítói, Rég érzi már az egyház a zsinattartás szükségességét, hogy a zsinaton hozandó reformok által pótoltassanak mind ama hiányok, melyek az egyházi közéletre nagyon sok esetben dermesztőleg hatnak : megakasztják az egészséges fejlődést, — elősegítik az egyház iránti elhidegülést, mely sokféle bajokkal küzdő egyházunknak létét veszélyezteti. Előttünk feküsznek az egyetemes — sa dunántuli egyházker. zsinati bizottság által tárgyalási alapul ajánlott előmunkálatok, melyek egyházunkra nézve sok üdvös dolgokat, intézkedéseket tartalmaznak s meg lehetünk győződve épen ezen előmunkálatok alapján, hogy egyházi belés külélettink sok baján fog a zsinat segíteni ! A nevezett előmunkálatoknak ezen előnye mellett azonban, szerény véleményem szerint hátrányául szolgál ama körülmény, hogy az egyház minden tisztviselőit nem vonják elég közel az egyházhoz! Egyházunknak elve a haladás ! Ezen elvnél fogva várni lehetett, hogy a zsinati előmunkálatok, nem felejtkeznek meg egyházunknak ama tisztviselőiről sem, kik az egyháznak nevelnek tagokat, t. i. a tanítókról, — hanem az egyházhoz való viszonyukat szabályozzák, jogaikat, mert kötelességeiket ismerjük, köriilirják s nekik az egyház ügyeinek vezetése körül, nagyobb befolyást biztosítanak, mint a melylyel eddig birtak. Sajátságos azonban, hogy mindkét előmunkálat hallgat a tanítókról. A dunántúli egyházkerületben 1876 óta érvényben levő „Egyházi rendszer" részletesen szól az iskolatanitók kötelességeiről, j o gai ró 1. A dunántúli zsinati bizottsági előmunkálatok, még annyi jogot sem adnak nekik, mint az egyházi rendszer eddig adott; hivataluknál fogva épen nem lenne semmi befolyásuk az egyház ügyeinek intézése körül, még csak saját gyülekezetükben sem! Az említett egyházi rendszer, az egyháztanácsban nekik — hivataluknál fogva — helyet és szavazatot biztosít. Ezt megteszi az egyetemes zsinati bizottság előmunkálata, az egyházi alkotmányról szóló fejezet 30-ik pontjában is, — mig a dunántúli zsin. biz. előmunkálatából, mely szószerint közli a 30-ik pontot, kimaradt e passus: „valamint az elemi tanitó." Igaz, hogy a mely gyülekezetben a tanitó viseli a jegyzői tisztet, eme tisztségnél fogva, tagja az egyháztanácsnak ; de ily esetben előforduló kivételes kedvezménynél többet várhatnak a tanítók az egyháztól. Szerintem, de talán mások szerint is, az egyház érdekének szempontjából, méltányos dolgot cselekednék a zsinat, ha majdan kimondaná, hogy minden gyülekezetnek 1 tanítója, hivatalánál fogva lenne tagja az egyházmegyei gyűlésnek. Hiszem, hogy sokan fogják ez óhajomra mondani: „magna petis," de nem lehet figyelmen kívül hagyni ama körülményt, melynél fogva az állam mostanában oly kiváló gondot fordít a tanítókra, anyagi helyzetük — jövőjük — javításával, mint ha világosan meg akarná mutatni nekik, miszerint nem tekinti őket mostoha gyermekeinek ; s nem akarom állítani — mert távol van tőlem ennek gondolata, — hogy tanítóink ezért inkább az államhoz húznának, mint az egyházhoz, jóllehet az embernek — ugyszólva — vérében van azzal jobban rokonszenvezni, kinek részéről pártfogást tapasztal, mint azzal, kiről azt veszi észre, hogy noha közel áll hozzá, róla mégis elfelejtkezik. Nem tagadhatja senki, hogy egyházunk tanítóiban általában megvan a felekezeti szellem s hiszem megleend a jövőben is, — mert e nélkül nem nevelhetvén ágost. hitv. evang. keresztényeket, — egyházunk léte lenne kérdésessé; épen ezért saját jövőjét munkálja az egyház, ha megmutatja tanítóinak, miszerint nemcsak az állam, hanem ő is édes gyermekeinek tekinti őket azáltal, hogy részesíti ama jogokban, melyek hivatali állásuknál fogva, őket megillethetik, annyival is inkább, mert ma már magasabb színvonalon állanak, mint régebben. Jogaik kibővítése, épen buzdításul szolgálna nekik, hogy mivel az egyház irántuk figyelemmel van, ezután is buzgón kertészkedjenek az egyház veteményes kertjében: oltsák a gyermekek szivébe még inkább annak az egyháznak szeretét, melyet az örök áldozattal szereztek, s mely csak áldozattal áll fenn ! S ha egyházunk tanitói,a z sinati intézkedések által nagyobb befolyást nyernének is az egyházi ügyek intézése körül — mint a múltban, — én nem félnék semmit a nagyobb számtól mig a