Evangélikus Egyház és Iskola 1890.
Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Dunántúli kerületi közgyűlés
271 r6 felekezeti tudat él bennük ; inkább tartok tőlük akkor, ha szándékosan távol tartjuk, elidegenitjük őket magunktól, mert a közöny közönyt szül, — mig ha magunkhoz emeljük őket, jobban megértethetjük magunkat velük : jobban fognak velünk együtt az egyház javán munkálkodni! S hogy a tanitóktól függ jó részben, — minő egyháztagokat nyer az iskolából tőlük a lelkész, — ezt hiszem minden lelkész el fogja ismerni ! . . . . Egyházunk, mert maga is segélyre szorul, anyagilag nem jutalmazhatja őket mint az állam; de igenis adhat nekik zsinati törvények által jogokat, — saját érdekének veszélyeztetése nélkül — inkább előnyére. Ha talán valamiféle viszonyok akadályoznák, hogy minden gyülekezetnek 1 tanitója, hivatalánál fogva birjon befolyással az egyházmegye ügyeinek elintézése körül, — mégsem lehet a kérdés elől egészen elzárkóznunk; valamikép módját kell ejteni annak, hogy ha talán nem is mindnyájuknak, de a méltányosság elvét szem előtt tartva — nagyobb részüknek hivataluknál fogva biztosítson a zsinat az egyház ügyeinek elintézése körül nagyobb befolyást, mint melylyel eddig birtak. Általában irja körül teljes határozottsággal a tanítóknak az egyházhoz, annak tagjaihoz való viszonyát, hogy ne legyenek a tanítók olyan határozatlan helyzetben melyet a zsinati előmunkálatok kilátásba helyeznek. Védje, emelje a zsinat egyházi törvényhozás utján a tanítóknak s általában az egyházi hivatalnokoknak tekintélyét! Szükség van erre nagyon sok helyen, különösen napjainkban, midőn a vallásos buzgóság hanyatlásával, karöltve száll alá az egyház tisztviselői iránti pietas, ha még oly buzgón, még oly odaadóan hordozzák is a Krisztus gyönyörűséges igáját! . . . Sokat vár az egyház a zsinattól, hiszszük, hogy várakozásában nem fog csalódni ! ! Magyari, kapolcsi lelkész. liirili, A dunántúli ág. hitv. ev. egyházkerületnek f. évi aug. 13-án Bonyhádon tartott közgyűlése. Régi gyakorlat szerint a dunántúli ev. egyházkerület évi gyűléseit felváltva a kerület különböző pontjain tartja meg. A központtól egy sem fekszik oly messze, mint épen Bonyhád, hova minden 5-dik évben kerül a sor ; még is a most itt tartott kerületi gyűlés oly annyira népes volt, — bár Tolnavármegye törvényhatósága épen ez időben a szomszéd Szegszárdon gyűlésezett, — hogy a részvéthiányt panaszul felhozni e gyűlés ellen nem lehet. Ott voltak különösen, kik gyűléseink rendes látogatói, világi férfiaink közül, Szentmártoiiifladó Kálmán vezérlete alatt egy Nád ossy, Purgly, Barcza, Schreiner, Berzsenyi, Andorka, Rupprecht, Nagy, Hrabovszky stb. esperességi felügyelők ; az egyházmegyék esperesei 3 kivételével, kiket betegség gátolt a megjelenésben; ezen felül sok egyházi és világi férfiú. A közgyűlést megelőzőleg aug. 12-én este 6 1/, órakor előtanácskozmány tartatott a tagok élénk részvéte mellett. A gyűlés reggel 8 órakor gyámintézeti istenitisztelettel kezdődött, melyen Sántha Károly sár-szentlőrinczi ev. lelkész Ezékiel próféta 37. rész 1—10. verse nyomán buzdító egyházi beszédet tartott. Nevezetesen kifejtette, hogy „hazai evang. egyházunk, közelebbről gyámintézetünk mezején életet, virulást egyedül a Lélek teremt." Azért is, úgymond, nagy szükségünk van a Lélekre ; mert nagy a mező; sok a száraz csont; sok a száraz lélek; egyedül Isten lelke fuvall életet hitben, szeretetben; csak a Lélek által állhat talpra a fölötte igen nagy sereg. — Különben e gondolatot a költő-pap versben következőleg adta vissza: „A mezőség csonttal rakva, Száraz csonttal szétszóratva. Száraz csontba élő lelket Száraz lélek nem lehellhet. Lelked ád csak lelket Isten, Szeretetben, élő hitben, Seregeid talpra állnak, S hálakönyek közt imádnak." Az elmondott szép beszéd, melyben szerző élesen rámutatott mindazokra a száraz csontokra, melyek lélek nélkül hevernek egyházunk mezején, — sokáig közbeszéd tárgyát fogja képezni azok között, kik Bonyhádon jelen voltak. Az istenitisztelettel egj'bekötött offertorium a gyámintézetnek 154 frt 30 krt hozott. A tulajdonképeni gyűlés csak ezután vette kezdetét, mit mindjárt az elején hangoztatott két fontos momentum tett nevezetessé, s mindkettő az elnöki megnyitóban foglalt helyet. Az első: annak kijelentése, hogy a 19-dik század alkonyán újra a középkor sötét szelleme kisért. — A második: annak hírüladása, h ogy Kars a y pü spö k g yö ngé1 kedése miatt nem vehet részt e gyűlésen s ugyanezen okból beadta lemondását. Míg az első, hogy a középkor sötét szelleme újra kisért, arczunkba szöktetett minden vért; addig Karsay lemondása könyet, fájó könyet facsart minden szemből s a fölkeltett bánat ott ült egész végig az arczokon. Csak nagy sokára, hosszú síri csönd után fogalmazta meg a gyűlés elnöke a püspöki lemondásra adandó választ, mit a gyűlés egy szívvel lélekkel elfogadott. E szerint: Azt a frigyet, melyet a dunántúli kerület ezelőtt 24 évvel Karsayval kötött, csak a kérlelhetlen halál bonthatja fel. Lemondása el nem fogadtatik. — E határozat felől a derék püspök nyomban sürgöny utján tudósíttatott, ezen felül bizottság neveztetett ki, mely személyesen fogja megvinni a kerület püspökének, hogy a kerület törhetlenül ragaszkodik főpásztorához, s lemondását el nem fogadja. Addig is a bonyhádi gyűlés tartamára püspökhelyettesül Tatay Sámuel, mint hivatalban legidősebb esperes kéretett fel. A tárgysorozatba legelői felvett miniszteri leiratok kapcsán tárgyaltatott „az elkeresztelések" ügyében kiadott gr. Csáky-féle rendelet. Czélszerűségi szempontból vitát ugyan nem provokált, de igen is örvendetes tudomásúl szolgált. A püspöki, tartalomban gazdag évi jelentés után,
